XIV. Fejezet

Helló helló! Itt a nyár vége, kezdődik holnap a suli, és mivel a mi kis hőseink történetei is suliban íródik, talán kedvet csinálok egy fejezettel holnaphoz.. bár elég késő van .. De se baj, ha nem a nyár búcsújára, a suli első napjának köszöntésére írtam xd (megzakkantam xd ) Nos, csak annyi, hogy jó olvasást, és komik jöhetnek a feliratkozással :D <3


 A lány most mindennél jobban szeretett volna a lehető legtávolabb lenni a göndörkétől, de a közelgő franciaóra nem volt kikerülhető. Az sem segítette Glory helyzetét, hogy még mindig agytekervényei között szlalomoztak azok a fránya kérdések, amikből a napok telésével egyre csak több lesz. Már szinte természetesnek kezd tűnni az, hogy a zöldszeműt percről percre egyre jobban csak veszi körbe a talányok köde. Legszívesebben egy nyomozót játszott volna a lány, leültette volna a fiút egy sötét szobába, majd zseblámpafénnyel az arcába világítva tenné fel az összegyűlt kérdéseit.
 A teremben ült, és várta, hogy Harry betoppanjon. A franciás lányok már is mutatósabb dekoltázst varázsoltak, hangosan és kihívóan kuncogtak, hisz bármelyik pillanatban beléphet a várva várt fiú. Csak Glory kívánta volna a pokolba a göndört.
 Azonban a tanár belépett, és a bajkeverő sehol. Csalódottan rángatták lejjebb a szoknyákat, feljebb a felsőket a diáklányok. A tanár azonban szóvá sem tette , hogy nincsen itt a fiú.
- Tanááárúr kérem! Hol van Harry? - kiáltotta be az egyik diák. Glory azonnal felkapta a fejét. Minth acsak a fejében olvastak volna, most legalább egy kérdésre választ kaphat.
- Ma nem jött iskolába. - válaszolta talán kissé túl vidáman a tanár, majd elő kapta a felszerelését, és elkezte az órát.

Az már csak furcsább volt, hogy mikor Glory ment volna ebédelni, Elliott sem volt sehol. Bár nem volt vele ma órája, sejtette , hogy ma ő sem jött be. Nagyon különös... - gondolta. 
Elment a tanárihoz, a gyors evés után, majd bekopogott. Mrs. Edmund jött ki, a lány örömére. Ő biztosan segít neki majd.
- Ó, szerbusz kedvesem. Mi járatban errefelé Gloria? - kérdezte kedvesen.
- Jó napot mrs. Edmund. Lehetne egy kérdésem. Azaz... Igazából egy kérés lenne. - nézett tisztelet tudóan a tanárra. Igyekezett egy megnyerő mosolyt csalni arcára, de ez koránt sem ment úgy, mint Harrynek. Ő szombaton olyan egyszerűen csinálta az anyja előtt. Vagy ez csak neki megy így?
- Persze, neked bármit drága Gloria. Mi lenne az? - mondta a nő, majd szemüvegét megigazítva várta a lány válaszát.
- Hát, meg tudná nekem nézni, hogy volt e ma Elliott iskolában? - kérdezte a lány. Reménykedett benne, tényleg segít neki a tanár.
- Persze. Egy pillanat, addig várj meg itt. - mondta, majd már is befordult a tanári felé. A lány pár percig hallotta a vad billentyűkattogtatását a nőnek, majd , hogy segítséget kér egy fiatalabb kollégájától, hisz azt az ördögi masinát lehetetlen kezelni, és már is ismét az ajtóban volt. - Nem, nem volt ma. Hiányzónak van az összes órára beírva.
- Oh, köszönöm tanárnő! Sokat segített! Viszont látásra. - közölte a lány, de gondolatban már is máson járt az esze. pontosan tudta, hogy nem volt beteg a fiú. Szólt volna előre neki, de nem tette. És szíve mélyén érezte, hogy ehhez bizony Harrynek is köze van.
 Már is szaladt, hogy felhívhassa a fiút. A szekrénye előtt azonban megtorpant. Mi van ha tényleg beteg, és egész nap aldut, azért nem hívta. Mi van ha csak paranoiássá kezd válni a göndörke miatt? Ha felhívja tévesen Elt, akkor bizony addig kérdezgeti majd, míg ki nem szedi belőle az eseményeket egészen szombatig. Pedig ezt mély el akarja a lány hallgatni, hisz tudja, a védelmező fiú az első adandó alkalommal Harrynek esne, mindegy hogy hol van, vagy mit ígér a lánynak erről.
 Végül már csak azt vette észre, hogy füléhez emeli automatikusan a készüléket. Kicsengett egyszer, kétszer, majd a vonal megszakadt. Egyszerűen vége szakadt. Kinyomta volna? Megrázta fejét, lehet csak ő nyomott félre. Még egyszer megpróbálta, de ekkor már ki sem csengett. Egyszerűen csak a hangocska megszólalt a telefonban, hogy a szám nem elérhető, később próbálja meg elérni. A lány hitetlenkedve rázta a fejét, majd a telefont fixírozta. Ekkor vette észre, jött egy üzenete. A táskáját vállára kapva elindult, majd megnyitotta az üzenetet, ami Harrytől érkezett.
"Ma találkozunk az iskola melletti fagyizóban! Rögtön gyere oda tanítás után. - H" 
 A lány megtorpant. El sem akarta hinni. Ez nem is kérdés volt, hanem egy tényközlés. Dühösen kezdett írni a telefonján. 
"Nem tudunk, haza kell mennem." 
  Még mosolygott is, hisz a fiú is tudja, milyen az anyja. Most először örült neki, hogy ennyire szigorú a nő. Elmosolyodott a nemlétező bajsza alatt. Pár másodperc alatt jött egy válasz. Csak a szemeit forgatta.
"Beszéltem vele, velem lehetsz!"
A lány álla a földet súrolta, egyszerűen nem tudta elképzelni, hogy ez igaz lenne. Csak hazudik, és ha elmegy bajba keveri. Ez valamiféle fizetség lehet, hogy megmentette a szombati után. Talán egy kérdéssel megfoghatja, de mielőtt pötyögni kezdett, a telefon a kezében hangos csörömpölésbe fogott.
- Háló? - szólt a készülékbe, meg sem nézve , hogy ki az.
- Gloria! Ma ugye nem felejtetted el, hogy Harryt korrepetálod? - szólt bele az anyja a készülékbe.
- Hogy micsoda?! - gondolkodás nélkül mondta ki a szavakat.
- Jaj te szeleburdi leány! Még jó hogy szóltam! Azt mondta Harry, hogy ott vár a suli előtt, és ha végeztetek haza hoz. Ugye nem kerülted el? - szinte rikácsolt. Nem akarta a szavakat felfogni. Megrázta a fejét. - Hé, ott vagy még? Gloria ? - szólalt meg az anyja. Észre sem vette, hogy a gondolatai elkalandoztak a lánynak.
- Őh.. igen ó, itt. Még nem értem ki a suliból. Akkor szia! - köszönt el, majd letette.
 Végül tétován kilépett az intézmény falai közül, ahol bizony nem várta Harry, bár tudta az SMS-ből, hogy hol van.
 A lány sóhajtott. Nem állíthat haza, mert az az átkozott fiú megnyerte az anyja tetszését. Egy aranyos, vonzó és megnyerő mosoly azokkal a kívánatos, vörös és dús... - hirtelen ismét megrázta a fejét - Mit művelek? Azok mocskos ajkak, amik ki tudja hol és mennyiszer jártak. De akárhogy próbálta kiverni a fejéből, vagy undorítónak beállítani, nem ment neki. Egyszerűen csak hívogatta a gondolat, hogy megkóstolja. emlékezett ízére, és tudta jól, jobb mint bármelyik ínycsiklandó habos torta. 
 Sóhajtva lökte be a kedves kis hely ajtaját, mely meglökte az oda szerelt csilingelő harangokat. Áthozta most ezt a hangot, ami legtöbbször kedves emlékeket juttatott az eszébe. Tudta jól, hogy ezzel nem csak a pincére figyelmét hívja fel egy új vendégre, vagy egynek a távozására, hanem a fiúét is. Már is érezte az égető zöld szemeket magát, ahogy lyukat éget a ruha vékony anyagába, és felhevíti a bőrét.
 Majd körbe pillantott, és azonnal kiszúrta , ahogy a fiú egy kettes asztalnál ül, és maga előtt két fagylaltkelyhet őriz.
 Bizonytalanul közelített a helyhez, és érezte, ahogy egyre jobban izzik a fiúhoz közeledve a levegő. Mikor odaért, és húzta volna ki a kis széket, a fiú felpattant.
- Hagyjad csak! - mondta, majd úriemberek módjára , és a fagylaltozóban az összes irigy lány kárára, a széket kihúzta, magához invitálva a lányt.
- Köszönöm? - mondta halkan a lány. Maga elé nézett, ahol 3 gombóc fagyi várta. Eper, vanília és csokis keksz. - A kedvenceim. Honnan ...
- Megérzés. - vágta rá a fiú, le sem véve a szemét a lányról. - A harmadik randi... Hmm, még egy és elvileg tovább léphetünk. - kuncogott a göndörke, majd a szájába nyomott egy kanál csokoládé finomságot.
 Glory először a szemét forgatta a randi jelzőn, de végül átsiklott felette, és egy kérdésbe ütközött ismét. Nem érette, hogy miről beszélt hirtelen a fiú. Gondolkodott rajta, meg merje e kérdezni, mert ennyi ismeret után is biztos volt benne, valami olyat takargat ez a mondat, ami vagy nagyon zavarba ejtő, vagy ismét ezer meg ezer kételyt von maga után, mire nem lesz megoldás, ha a fiún múlik. De végül a kíváncsiság legyőzte.
- Miről beszélsz? - kérdezte, majd a zöld szempárokba nézett. Érzi, hogy már is megbánta, ahogy kacér vigyor költözött az arcára.
- Nem hallottál a kapcsolati szabályokról még? - mondta, és majd hogy nem elnevette magát . Legszívesebben letörölte volna az arcáról az a mindent tudó mosolyt. De nem volt a döbbenettől meg a pírtól képes semmiféle mozgásra, csak képedten bámult a fiúra.- Szóval nem...- csóválta meg a fejét. Könyörgött a lány magában, hogy ne folytassa, de persze a fiú nem hallhatta, és akkor is mondaná, ha kérlelné, valószínű. - Szóval.. vannak ilyen "szabályok"- kalimpált az ujjával a levegőben - azaz, ilyen kis mérföldkövek. Az első randin elcsattanhat az első csók, nos nekünk a másodikon volt  és elvileg a 4. randi után beviheti a macit a málnásba a fiú. És mi már a harmadikon vagyunk. - egy picit felkuncogott. Ha a lány nem ismerné a fiút, azt hinné ez egy izgatott és gyermeki pillanata volt.
- Micsoda? - képedt el még jobban a lány, majd a düh kezdett kibontakozni benne. Miért ilyen ... ilyen arrogáns. Egy randin sem voltak még. - Szerintem egyen sem voltunk! Egy randi először is ott kezdődik, hogy a lány a fiú kérésére beleegyezik , és utánna elmennek.. valahova. El mindannyiszor elrángattál, akaratom ellenére.
- Először is, hol van kőbe vésve ez? - nevetett a göndör - Másodszor, ide önszántadból jöttél. - majd újabb kanállal landolt a szájában egy adag fagyi.
- Valószínűleg elintézted volna akkor is , hogy itt legyek. - forgatta a szemét a szemüveges. Végül ős is beadva a derekát kezdett falatozni a hideg édességből.
- Nem, egyáltalán nem. Legfeljebb megettem volna a fagyid! - mondta, majd Glory táljából lopott egy kanál epreset.
- HÉ! Mit csinálsz!? - csattant fel a lány.
- Én fizettem! - nyújtotta ki a nyelvét a fiú, de nevetett.  A lány elfojtott egy mosolyt, majd egy hirtelen fellángolás következtében Harry táljából ő is lopott egy kis csokis jégkémet. - Te kis... - nézett egy megjátszottan dühös pillantással a göndörke, majd ismét belenyúlt a vele szemközt ülő táljából.
 Glory csak kuncogott, és ezt így fojtatták addig, míg egymás édességét meg nem ették.
- Na szóval, ha már megettük egymás fagyiját, kezdhetjük tervezni a 4. randit? - szólt közbe a fiú, mire megakadt az utolsó falat édesség a lány torkán.
- Micsoda? - csattant fel. - Szó sem lehet róla! Egyszerűen nem! Veled soha! - mondta, de a fiúról lepattantak a szavak. A lány elhallgatott. - Most még is mit nézel?
- Meg fog változni erről a véleményed! - kuncogott fel, majd fejét kitámasztotta a kezével, és úgy nézett a lányra.
- Nem fog! Soha nem mennék el veled egy randira sem... - mondta - Önszántamból - javítota ki magát, mire a göndör megint csak jól szórakozott.
 - Óh, pedig lesz alkalmam megváltoztatni a véleményed erről. - továbbra is úgy nézett, mint aki mindent tud.
- És mivel? Elrángatsz még több randira?
- Nem. - mosolyodott el szélesen. - A korrepetálásomon. Nálam. Minden hétfőn.
- Micsoda? - képedt el a lány. - Az nem lehet. Nem , nem nem. Először is, nem foglak semmiből sem kisegíteni. Másodszorra. ..
- Pedig anyukáddal megbeszéltem. Azért vagy ma is itt! Mostantól minden hétfőn!
 A lány csak nézett. Nem akarta elhinni a fiú szavait. De a fiú komolyan beszélt. Az a piszkos mosolya elárulta.