Hellów Belów :D itt is a fejezet. Kicsit meg vagyok ijedve, hogy senki sem komizik... Jó, gondolom kell ennek idő... Csak ez az újrakezdés... Furi . Meg nem is tudom, hogy tetszik e... Páran azért biztos elolvasták. Hagyhattatok vmi kezdő komit azért :))) (persze nem lecseszésből mondom, nehogy azt higgyétek :O) Nos, azért kommentkáknak mindig örül a lelkes blogger, és és olyan vagyok :D :D Jó olvasást! :D
A lányban megfagyott minden vér. Megmerevedve ült a székében, és maga elé bámult, mintha az a pont , amit fixírozott valami érdekes lenne. Először azon gondolkodott, hogy tegyen úgy, mintha meg sem hallotta volna, de ő is tudta, ezzel nem teszi nem megtörtént esetté. Legszívesebben beleolvadt volna a falba, vagy elfutott volna valahova, ahova nem is követhetik.
A lányban megfagyott minden vér. Megmerevedve ült a székében, és maga elé bámult, mintha az a pont , amit fixírozott valami érdekes lenne. Először azon gondolkodott, hogy tegyen úgy, mintha meg sem hallotta volna, de ő is tudta, ezzel nem teszi nem megtörtént esetté. Legszívesebben beleolvadt volna a falba, vagy elfutott volna valahova, ahova nem is követhetik.
A
transz szerű bámulást végül halk sutyorgás és morajlás szakította félbe.
A lány teljesen elvörösödött, és érezte az egyre több rá szegeződő
tekintetet. Ahogy körül nézett- igyekezve kerülni a szempárokat- tisztán
észrevehető irigység és döbbentet tükröződött a lányokon. A fiúk arca
valami sokat sejtetőbe torzult, de egy emberként uralta a meglepettség
mindannyiuk vonásait.
" Miért pont őt? Ezt a gyíkot? De miért? Sokkal szexibb vagyok nála! Mit akarhat pont tőle Styles?"
- ilyen, és ehhez hasonló hagos suttogás futott körbe a tanulók
körében, miközben szakadatlanul a romlott fiú és a megszeppent lány
között járatták pillantásaikat.
Glory tehetetlenül állt fel helyéről. A lehető legkényelmetlenebb
helyzetben érezte magát. Hangosan horkant hirtelen fel Amber, az iskolai
táncos szakkör vezetője.
-
Mégis mi a fenére kell Styles, neked egy ilyen pápaszemes egér, mikor
találsz nála . . . - nyújtotta ki manikűrözött ujjait a feszengő lány
irányába Amber - . . . ezerszer tetszetősebbet is ! - kihangsúlyozva a
szót, megingatta lágyan magát, ezzel szemléltetve testi előnyösségeit,
melyet a feszes rövid szoknya és a kivágott, vékony felső tökéletesen
villogtatott.
A fiú észrevétlenül vezette domborulatain végig a szemét, majd fintorba torzult arccal kezdte méregetni a pápaszemest.
A könnyűvérű lány már minden módon a tudtára adta, hogy igen csak
ínyére van a göndör hajú, de minden próbálkozását eddig ignorálta
valahogyan. Glory szerint tökéletes pár alkotna iskola talán két
leghírhedtebb diákja. Mindketten elhíresültek az egy éjszakás
kalandjaikról, bár Styles másfajta jelzőkkel is gazdagodott. Közötte
van a "Kegyetlen" , a "Numerakirály" a "Bajkeverő" és még a lista
folytatódna talán az összes negatív jelzővel.
Egyedül Elliott nézett Gloryra szeretet teljesen, és látszott rajta,
hogy nem kell sok a védelmező énje előcsalogatásához. Azonnal pattant
volna a helyéről, és már is ott termett volna akár egy pofont kiosztva
az őt bántóknál. Természetesen erre sosem kerülne sor, mert egyrészt a
lány nem engedné, és ahhoz túlságosan láthatatlan, hogy folytatódjon az
őt való piszkálódás.
Csak eltátogott, egy "Minden rendben !" jelmondatot, ami számára ebben a pillanatban inkább egy "Ne ! Ments meg Ettől !" lett volna.
Szégyenkezve vonult végig a padsorok között, míg végig az az érzése
volt, mintha reflektor fénnyel követnék lépteit. A levegőben a
feszültséget vágni lehetett volna, és kilóra mérni. Szinte már hallhatta
mindenki ahogy Amber nemlétező idegszálai egyesével pattannak szét, az
áhított fiú ismételt ignorálására miatt. Hátra dobva szőke,
hullámosított haját, melyre talán még csillám is volt szórva, egy lenéző
pillantást vetett még a megszeppent osztálytársnőjére, majd mintha épp
tágítaná az elméjét, bele lapozott a könyvbe, de látszott rajta fogalma
sincs hol tarthatnak a tananyagban. Mintha a göndörke egy halk "Chh!"
hangot is eleresztett volna, mint reakció a tánccsapat vezetőjének
silány próbálkozására, majd villogó szemekkel, szinte felfalta Glory
egyre csak eltörpülő termetét, míg haladt felé.
Egy szó nélkül lépkedtek ki a teremből, míg a tanár, és az osztály feszült csöndben figyelték a jelenetet.
Amint
az ajtó zárult, Styles megragadta a lány csuklóját, és azonnal elkezdte
ráncigálni valamerre. Nem tudta először mit kéne csinálnia. Sikítani,
vagy rángatózni, hátha elengedi, vagy futni ahogy csak tud, esetleg
rögtön túl lenni az egészen, és az igazgatónőhöz fordulni. Mire
egyáltalán a sokkból magához tért a megszeppent fél, azt vette észre,
hogy egy sötét kis lyuknak tűnő helységbe tartanak, mellette a SZERTÁR
felirattal. Egy halk sikkantás szaladt ki a torkán, ahogy majdnem a
földre rogyott a hirtelen féktempótól a lány. De a fiú nem engedte
elesni. Megragadta a derekánál fogva, és rögtön közel rántotta magához.
Megfordulva az ajtóhoz kezdte nyomni, ami becsukódott Glory mögött,
ezzel az ajtó és a rettegésre kényszerítő személy közé szorult.
-
K-kérlek... - kezdte el makogni azt a mi először az eszébe jutott. Nem
is tudta, hogy mire számítson, vagy hogy mit is "kér" egyáltalán, csak
szabadulni akart.
Styles
közel hajolt a nyakához, de nem érintette meg.A szinte már remegő lány
csak azt érezte, hogy a pehelyszőrökön, mely az érzékeny területet
borítja, finoman simul lehelete a fiúnak.
-
Hmm... mit kérsz? Ha nem fejezed be a mondatot, az elég sok mindent
takarhat. - zúgta rekedtes hangján, és alsó ajka egy apró ponton súrolta
a fülcimpáját a lánynak, jelezve ezzel, hogy gondolataiba piszkos
dolgok kúsztak bele .
Glory
félelemtől és zaklatottságtól remegő térdei már majdnem össze is rogytak
alatta, de nem nem engedheti ezt meg egyikőjüknek sem. A fiú úgy is
csak jól mulatna rajta, a lány pedig ezzel talán az ájulás határára is
kerülne.
- E-engedj el ! -
próbálta minél erőteljesebben válaszolni, ám helyette csak suttogásnak
is igen csak gyenge hang préselődött ki ajkai között. Minden ereje
elszállt, és tudta, ha tovább kell ebben a sohasem tapasztalt helyzetben
maradnia, nem csak hogy össze esik, vagy elájul, de a gonosz fél, még
az iskola előtt is gúnyt űz belőle.
Sosem
felejti el , mikor pontosan két éve a 10. osztályban, egy gyönyörű, még
is a maga módján különc csaj kavart ezzel a sátáni személlyel, és
egyszer részegen megcsókolt egy másik fiút. Erre a göndör válasza az
volt, hogy egy közösségi oldalra egy sértő címmel kirakta az erről
készült képet, és közgúny tárgyává tette a lányt. Azóta már elhagyta az
iskolát is, nem tudni mi történt vele. De Glorynak épp elég megbirkóznia
azzal a teherrel is, amit édesanyja kiszab rá, megfelelni a tanárainak,
és ezt úgy, hogy ne lássák az elgyötörtségét rajta.Harry pedig egy
mocskos és manipulatív személy, akit eddig ha lehet messziről elkerült.
Annyi szerencséje volt, hogy a másik osztályba jár, vele párhuzamosan
az évfolyamban, és nem az ő osztályában gyülekezik a banda 5 fős magja.
Tudja már minden Gloryhoz hasonló , ha meghallja valamelyik nevet,
Payne, Horan, Malik, Tomlinson és Styles, akkor jóra nem számíthat. Liam
Harryvel jár egy csoportba, így a lány nem tudja ő milyen, de a többit
mind ismeri, úgy mint egy kívül álló. De persze megpróbál nem törődni
velük, bajt a legkevésbé szeretne a saját fejére hozni.
-
Ennyire ne légy már betojva tőlem Baby ! Oh, inkább attól remegnél úgy
mint egy nyárfa levele, hogy miket tudnék veled ebben az órában
csinálni. - dörmögött mélyen és provokatívan nedvesítette be sötét
színekben pompázó, dús ajkait.
A lány gyomra apró gombostűnyire zsugorodott. Tulajdon képen tényleg
azért tart a fiútól ennyire, mert képes dolgokra, de koránt sem jutott
eszébe az a lehetőség, amire szemérmetlenül célozgat. És még élvezi is a
szenvedést, amit kivált vele .
"Lehet , hogy azért hozott ide?" -
szinte ijedten sikított fel magában, majd nyelnie kellett egyet. Már
nem csak a remegés feszélyezte többé, hanem jeges kék színű szemei alatt egyre csak
gyülekező könnyek is.
A fiú
észrevette Glory ijedt reakcióját, de nem tágított mellőle. Azonban azt sem
kockáztatta meg, hogy közelebb húzódik, épp elég volt , hogy ajkai a
nyakvonala kezdetétől milliméterekre van. Pontosan tudta, hogy a számára
, ebben a felállásban szörnyen nagy távolság is képes annyira
megfélemlíteni az alatta már egyre csak zsugorodó lányt, hogy bármit
elérhet nála ezzel.
Egy
utolsó próbálkozást tett a szabadulás lehetőségére a szemüveg mögül
kikandikáló és végtelenül zaklatott lány, de ebből egy még kínosabb
helyzet kerekedett. Harry hümmögve tapasztalta, hogy apró karok húzódnak
kettejük közé, és egy erőtlen , tenyér szegeződik a keményre gyúrt
mellkasának. Glory becsukott szemmel, és remegő ujjakkal tartotta meg
ezt a közeli helyzetet, melyen a göndör csak gúnyosan nevetett.
-
Ha befejezted a tapizást, akkor a tárgyra térhetünk? - mondta komolyan,
de érezhetően ott próbált a felszínre törni egy sokat sejtető mosoly -
Vagy ha más vizek felé szeretnél evezni, nekem az is jó ! - mormogta elég
nagy hatással a lány fülébe, hogy az elveszítse minden uralmát teste
felett, és össze rogyjon.
A
fiú gondolkodás nélkül nyúlt feléje, és alig "zuhant" pár centit,
karjai szorosan tartották csípőjét és derekát a göndörke testéhez.
Gloryból egy remegő sóhaj szakadt ki, mely után rögtön kicsurrant az
első csepp a fekete szemüveg kerete alól. Soha sem volt ennyire intim
közelségbe senkihez, anyján kívül. A fiú lehetetlenül beférkőzött a
komfort zónájába, átlépte az a távolsági határt, ahol a lány még
biztonságban pislantgatott vissza a bástyái mögül. Tudta, hogy ezek után
csak kijjebb tolódik ez a zóna. És amit a legkellemetlenebbnek érzett
az az volt, hogy pont egy fiú tette ezt vele. Kiszolgáltatottnak és
megalázottnak érezte magát sértő szavai és törtető, mindent maga után
felborító viselkedése miatt. Otthon mindig a tökéletes udvariasságot és
az úrhölgyi viselkedést sulykolták bele, ám Harry átlépte bőven ezt a
határt. Már az átlag is messze esik ettől, de valahogy maga a fiú volt
annak a formának az ellentéte. Úgy taszította a kialakult helyzet, mint a
mágnes két azonos pólusa egymást.
- Bármit megteszek, csak hagyj békén! Eressze el ! - mondta a szavakat talán oktávokkal is magasabban.
A fiú mosolygott, majd egy apró bólintással nyugtázta, hogy készséges és megadóvá vált a lány, felette magasodó alakjától.
-
Nos Adams! Semmiségért rendezted ez a felettébb mulattató jelenetet.
Őszinte legyek? Egy szem kis, pici aktáért! - zúgta titokzatosan, majd
hirtelen elengedte , az addig szorosan tartott derekát a lánynak, aki
egy megkönnyebbült sóhajt eresztett ki. Önkénytelenül igazított térde
alá érő, barna színű szoknyáján, és szürkés árnyalatokban játszó blúzán,
hogy egy gyűrődés se legyen rajta. Majd a fiú egy lépést hátra ment, és
egy vödör felfelé fordított aljára ült.
-
M-milyen akta? - kérdezte megzavarodva a lány. El sem tudja képzelni,
mire is kellenek a fiúnak egyáltalán adatok akármiről is. Az iskola és
talán egész London fontosabb épületeinek alaprajza a kezei között lehet
apja jóvoltából. Bár az sem tiszta miért kellene pont egy tervrajz
neki.
- Oh . . . Azt ráérsz
megtudni később! Nekem most csak arra kellett ez a kis játék, hogy
közöljem veled, hol és mikor fogunk újra randizni. - vigyorodott el, és az utolsó szót erősen nyomatékosította.
A lány az előzőnél még döbbentebben nézett, ha ez lehetséges. Nem
tudta, hogy a kezdődő düh kibontakozása miatt, vagy a merész kijelentés
által. Most legszívesebben egy értelmező kézi szótárt vágott volna fiú
fejéhez, és pontosan közölte volna vele , hogy mi a randevú
definíciója.De rögtön meg is torpant, mert el sem tudja képzelni magát,
hogy valami erőszakos cselekedethez folyamodjon. Életében nem ölt meg
még egy bogarat sem szándékosan. De még direkt bántani egy embert . . .
Szinte émelygett a gondolattól.
-
E-ez nem volt ran . . . - kezdte volna el, de nem ért a végére, mivel a
csengő olyan robajjal szakította félbe, hogy a rémülettől a torkán akadt
a szó.
- De igen, ne
ellenkezz. - folytatta Harry, mit sem törődve azzal, ha most nem mennek
innen ki, akkor nem csak a kamera lesz a tanúja annak, hogy egy fiú és
egy lány, igen csak félreérthetően lépked kifelé, egy szűk és sötét
helyről, hanem a könnyen piszkos gondolatok felé terelődő tanulói
garmada is. A legutolsó dolog az az, hogy egy arra járó tanár még
büntetést adjon, vagy a legrosszabb, be is írjon neki. Stylest nem
érdekli, neki csak egy újabb "ereklye" lenne, viszont a lánynak . . . Az
édesanyja- főleg ha kiderül az ami már is megtörtént- egyenesen
kitagadja a családból.
Glory elfordította a fejét, ezzel az ajtó alatt húzódó fénysávot
figyelte, a beszűrődő hangokkal egyetemben. Halk morajlás zúgott a
folyosóról be, ami azt jelentette, hogy a diáksereg már menthetetlenül
itt van, esély sincs az észrevétlen menekülésre.
Úgy érezte, egyre csak jobban fő a saját kényelmetlenségében. Minden
tényező fokozódóan zavarta, mely vérét az arcába kényszerítette, ezzel
már több színben játszottak orcái, mint a szivárvány, vagy az őszi
macskaköves ösvény. Fehér a meglepettségtől, vörös Harry undorító
viselkedésétől, sőt ha lehetséges még szürke is, mert kezd egyre jobban
feljönni a reggelire fogyasztott zabkása is.
A
fiú is észre vette a lány reakcióit, de csak még szélesebbé tette ezzel
a mosolyát. Gödröcskéi most mélyebben vájtak arcába, fogai a gyér
fényben pedig szinte már fluoreszkáltak. Felállt lassan a vödörről, és
kényelmesen Glory reszkető testéhez lépkedett. A lány azonnal még
kényelmetlenebbül érezte magát, és amennyire csak tudta, össze húzta
karjait maga mellet ,össze zárta lábait, és az ajtóhoz préselődöttöt. A
fiú csak lágyan simított végig dereka vonalán, a bő blúz alatt, és
hümmögve jegyezte magában meg, hogy igen csak kecsesnek találja. Csak
arcával közeledett , és pontosan szája vonala előtt megállt.
-
Holnap, délután háromkor, a banda törzshelyén. Ha késel garantálom hogy
megmutatom milyen is vagyok valójában egy lánnyal, a szűk szobákban ! -
suttogta a reszkető diáklány ajkaira, de hozzájuk nem ért.
Az első gondolata az volt, hogy mennyire furcsa, de még is bizsergető
érzés, mikor lehelete megcirógatta arcát, és ajkait. furcsa bizsergés
járta át testét, a hűvös érzéstől, melyet az enyhe mentol adott. Kábán
meredt az előtte álló szemébe, és még csak most vette észre, hogy az
zöld, és pupilláját ijesztően vékony ívben veszi körbe a smaragd színű
glória. Lebénult. Nem tudott megmoccanni. El akart futni, de talán nem
is ettől tartott. Mintha teste egy része mégis csak maradna.
"De - gondolta- ez lehetetlen." Nem lehet vonzó egy ilyen romlott, és neveletlen alak, amilyen Harry volt. Sőt, abban is biztos volt, hogy csak a sokk hatása.
"De - gondolta- ez lehetetlen." Nem lehet vonzó egy ilyen romlott, és neveletlen alak, amilyen Harry volt. Sőt, abban is biztos volt, hogy csak a sokk hatása.
Már csak annyit érzékelt a külvilágból körülötte, hogy kicsit
félretolja a fiú, majd az ajtó kinyílott, és be is zárult mögötte. Kerek
szemekkel pásztázza a vele szemben húzódó polcot, tele vegyszerekkel,
tisztító szerekkel és rongyokkal. Mereven bámulta a Vigyázat, égési sérülést is okozhat feliratot
egy csontszínű flakonon. Nem tudott magyarázatot adni, mi a fene
történt vele. Vagy lehetséges, hogy mély álmából még nem kelt fel, és az
egész napot, ahogy van álmodta. De képtelenség, hisz mindent érzett. Az
érintéseket, az a bizsergést és a . . . majdnem csókot.
Szájához kapott, és első gondolata édesanyja volt. Ha erről tudomást
szerez, ő nem csak halott, hanem egyenesen a földel egyenlő. De
valahogyan nem érzett különösebb szorítást a gyomrába, mint mikor
rosszat cselekedett, és anyjának készül elmondania. Mert tudta, most
életében először fog az őt világra hozó személynek hazudni. Ez is
megtörtént. És ki hozta ki belőle? Az a személy, akit jelen pillanatban
sikerült a legjobban meggyűlölnie.
Wow... Nagyon jo!!!! csak igy tovabb! :)
VálaszTörlés