VI. Fejezet

  Felemelve érezte magát. Sosem tett még ehhez foghatót. A tudatalattija fennhangon károgta hogy a káröröm nem szép dolog, de elnyomta a hatalmas büszkesége.Valakinek beolvasott. Szinte ugrálhatnékja támadt örömében, ha azt megtehette volna. Egy pillanatra felszínre tört a lelkiismerete, hogy nem kellett volna egy ilyen kihívó üzenettel válaszolnia, talán megbántotta. De harsogva szólta le tudatalattija, hogy jól tette, mert az ilyen nem ért a szép szóból." Hogy is értene? Újgazdag, tehetős család elkényeztetett sarja. A legjobb esetben, talán arra megtanították, nyilvános helyen nem szellentünk, vagy böfögünk." Talán túlságosan kemény és sértő kritikát alkotott magában a fiúról, de valahogyan annyira negatív számára. Elemi szinten taszítja minden porcikája, és hatókörzetébe kerülve vele tágasabb térért kiállt mindene. Mint két mágnes egyszínű pólusai. Össze nyomhatók, de amint elenged őket, azonnal a másik irányba robbannak. Jelen esetbe annyi a különbség, hogy Glory egyedül aki taszítja Harryt, aki viszont egyre nyomul és fojtogatja.
  De már önfeledten és felszabadultan ballag a szekrényéhez, melyben a reggel magára terített , kötött kardigán lógott a pici és egyetlen fogason, mellette pár tanuláshoz nélkülözhetetlen holmi. 
Eszébe jutott Elliott, hogy szólnia kell neki, akció lefújva. Nem kell elkísérnie, és hallgatóznia elrejtőzve valahol egy bokszban vagy virágcserép mögött.. Valljuk be, gyenge terv, de El mindig is őrültségeket csinált, ha Glory épségéről volt szó. És most Stylesszel volt dolga, amitől El átment egy őrültbe , bár a lány nem bánja, ha titokban is, de nem lesz egyedül.
  Már-már elborzadt belső énje, amint túlzottan vidám és pattogós lépésekkel kezdte szelni a folyosót, kifelé az épületből, egyenesen legjobb barátjához, elújságolni és dicsekedni a hírt. Úgy érzi biztosan büszke lesz rá El, hogy végre sarkára állt, és megmondta Mr. Veszélyes Bajkeverőnek, hogy "Fel is út, le is út !".
  Komolytalanul intett a fékként működő belsője, ne szálljon el magától, és inkább csupaszítsa le a történetet. De még a hárpia, karosszékben kuporgó és fenyegetőző tudatalattija is mosolygott orra alatt.
  Az utolsó folyosó forduló választotta el a kijárattól, és mikor beért a szakaszra, már is intett neki a távolból El, és indult is felé az udvarról. Csak egyetlen diák kotorászott már a szekrényében, mindenki elballagott , a folyosó furcsán sivárnak hatott. Tapasztalható volt, valami megfoghatatlan, talán rossz előérzet.
  Mikor a gyanúsan pakolászó fiú mögé ért, hirtelenséggel csapódott be a szekrény vas ajtaja, hogy a kihalt folyosó zengett belé. Ijedtében ugrott egyet, és a zaj okozója felé kapta aggodalmas tekintetét." Lehet hogy megsérült? Mi volt ez? Mi a . . ." - akadt el a lélegzete, mikor meglátta ki volt a hangoskodó. Ott állt előtte karba tett kézzel, fenyegető és végtelenül dühös pillantással Ő. És ereje teljében...
  Glory először ijedten meredt rá egy pillanatig, majd kitekintett barátja felé, ki egyre csak közeledett, meglátva Harryt , szinte futott, majd hűvösen dobott egy pillantást a göndör felé, kinek arcára vörös, méreg okozta foltok ültek ki. Elliott felé tekintett, majd a megszeppent és félelemtől hirtelen reszketésbe kezdő lány fele kapta pillantásár.  Lépett volna el Glory, a kapu irányába, mikor is, a legnagyobb megdöbbenésére a fiú csuklója köré fonta hosszú ujjait, mint egy egy béklyót,  és ráncigálni kezdte az ellenkező irányba. Lefagyott, még kiáltani sem tudott. A gyors iramtól utolsó mentsvárként szolgáló barátjára sem vethetett pillantást.
- Nem utasíthatsz csak úgy el . . . Baby! - utolsó szavát gúnyosan ejtette, ügyelve arra, hogy erősen kihangsúlyozza.
 Befordultak egy másik folyosóra, és Harry ujjai fájdalmasan fúródtak a gyenge és puha bőrébe. Haragosan csikorgatta a fogát, zöld szemei haragos zölden kutattak valamit az ajtókon. Egyik előtt megálltak.
SZERTÁR. Ez volt kiírva rá.
Glory csontjáig ledermedt, és sikítani akart torka szakadtából, hogy engedje el az erőszakoskodó, de csak marionettként rángatva őt, a szűk helységbe tuszkolták.
  Kerek pupillákkal próbált formákat, tárgyakat kivenni a sötétben, de szemei nem szokták még meg a hirtelen fényhiányt. Egyedül Harryt érezte, méghozzá bilincsként fogva tartó kezén, és szűnni nem akaró vágtáját szívének. Elliott a folyosóra ért és a lány nevét kiáltozta.
- Glory, az istenért! Hova vitt az a pöcs? - haladt el az ajtó mellett, mire végre visszaszivárgott belé némi merészség, és segély kérésre nyitotta száját. De megelőzve egy hatalmas tenyér tapadt neki.
  Harry egyre keményebben szorította a csuklóját, és préselte szájának tenyerét. El 15 perc után feladta, és idegesen vágtatott el, mindenféle cifra szidalmazásokat hányva a göndörre.
"Elment. Itt hagyott . . . Ez itt pedig most meg fog ölni !"- sikította a tudatalattija.
Reszketett, és könnyei előbukkantak. A sós cseppek lebukva hosszú alsó szempillasorán, és szemüvege alatt, a fiú erősen szorító kezei, megfeszült bőrét érték, és nedves csíkot húztak. Glory csak annyit látott, hogy a gyér fényben kirajzolódik egy magas ember sziluettje, és kikerekedett zöld szemek villannak fel benne. Utolsó reményként tekintett kérlelően, hogy eressze szabadon, mire az ő csodálkozására a csukóján a béklyóként szolgáló ujjak, és szája előtt a kéz meglazult, majd lassan eresztették el.
  Felzokogott. Szégyellte magát, hogy más előtt sírni kell ismét, és hogy pont azelőtt, akinek nem szabadna látnia gyengének. Bár mellette mikor nem volt gyenge, akárkivel szemben? Sosem ártott egy gyenge légynek sem, és embereket is, ha megsértett , addig próbálta engesztelni, míg nevetve könyörögtek, hogy hagyja abba, mert már így is sok lesz. Igaz, az az egy ember is El volt.
  - Miért sírsz? - kérdezte, de valószínűleg csak azért - gondolta a lány - hogy ne tűnjön teljesen érzéketlennek. Bár felesleges takargatta, Glory teljesen elítélte a fiút. Most már kezdte gyűlölni, mert bajba keveri, és nem hagyja, hogy a felállított falai mögött biztonságba érezze magát. Belépett a terébe, és úgy érzi megfojtja.
 Harry levette tenyerét a lány ajkairól, szabad utat adva a szavaknak.
  A lány először csak elmerengett, hogy ha kedves lenne, akkor a vonások mennyivel meglágyítanák, és jámborabbá tennék Harryt, de végül eljutott tudatáig, válaszra várva tapasztja íriszeit arcára a fiú, néha néha  ajkaira tévedve. 
 Megrázta a fejét Glory.
- Cs-csak eressz el. Ígérem nem mondok semmit sem Elliottnak, csak engedj el ! Harold, ha van benned egy gyűszűnyi jóindulat elengedsz . . .- siránkozott remegő hanggal a lány, és kék szemeit a zöldbe fúrta.
  Egy pillanatra megfordult a fejében, hogy a fiúnak milyen különleges szemei vannak, csodálatra méltóak. Viszketett a tenyere, hogy megörökítse a csillogását, és vadságát, de "Állj !"-t parancsolt a semmiből jött vágynak, és ökölbe szorította reszkető ujjait.
- Azt nem lehet Baby ! - hajolt közelebb, és a legnagyobb döbbenetére Glorynak arcon csókolta. Vörös rózsák ültek ki arcára ezen gesztusra. - És ne hívj többet Haroldnak ! - morgott egyet, majd eltávolodott a lánytól, kicsit félre állította, ezzel kinyitva az ajtót.
  Nyelt egyet a szemüveges, megigazította a barna, középen megragasztott pápaszemét és megfordultak a fejébe azok a gondolatok, ha most elkezd futni mennyi esélye lenne. "Beleszámítva hogy nem tesizek , mert felmentésem van, Styles kétszer olyan magas, és a suli legkiválóbb sportembere, úgy 2 másodpercem van - az ő reakció ideje -, hogy biztonságos kilométerekre kerüljek tőle. Magyarul, semennyi . . ."
  A göndör megfogta a kezét a még mindig reszkető lánynak, és kifejezéstelen arccal kezdte vonszolni maga után. Az iskola háta felé mentek, ahonnan a nagy pálya nyílt. Az egész füves szakaszt átszelték, mire a lány pár pillanatig bosszankodott, hogy a cipője füves lesz, és anyja mérges lesz miatta,  de elvonta figyelmét a fiú keze, melyben az ő apró és törékeny ujjai elvesznek. Annyira furcsa érzés volt. Sose fogta így idegen a kezét. Ez olyan mintha . . . Együtt lennének. Bele borzongott és felállt a szőr a hátán a gondolatra, hogy ha rájuk nézne valaki, azt hihetné egy párt alkotnak. Soha, semmi pénzért sem lenne együtt Stylesszel, és ezt mindketten tudják.
  A most kihalt területet elhagyva megérkeztek az iskola parkolójához, ahol már kevés kocsi állt. A tanárok helye húzódott a legelső soron, és meglepetésére egy fekete Range Rover állt nem messze tőlük. Egyenesen oda tartottak. Glory először azt hitte, hogy csak arra van a gyalog út, de mikor a fiú mellette a kocsi szörnyeteg közelébe érve a zsebeiben turkált kulcsokért, majd elő is vette a keresett tárgyat , realizálta, hogy Harry kocsija az. A tanári parkolóban...
- E-ez nem a tanároknak fenntartott parkolási zóna? - kérdezte félénken, de csak egy hanyag vállrándítást kapott, majd elengedte a kezét.
- A tanároké és az enyém. - mondta tárgyilagosan, majd a vezető felőli ülésnél kinyitotta a kocsi ajtaját. - Szállj be ! - rakta hozzá ugyan úgy, majd bepattant a kormány mögé.
  A lány a hátsó ülések felőli oldalon nyitotta ki az ajtót, és próbált beszállni elegánsan, úgy hogy a kocsi magassága ne okozzon gondokat. De sehogy sem sikerült. De minden próbálkozását félbe szakította nevetve a zöldszemű.
- A-a ! Az anyós ülésre ,Baby ! - nevetve ejtette a szavakat. A lány szája tátva maradt az új beceneven, mely annyira idegenen csengett füleiben. "Ezt most rám mondta?" - szörnyülködött el, és bámulta a fiút, aki kérdően nézett rá. - Na mi lesz? Niall már biztos felzabálta a fél pizzériát!- folytatta.
  Harry a lány szemében annyira egyszerűnek és egy normális 18 évesnek tűnt,jóízű nevetése közben, de mikor ijesztően bezárja magukat egy szűk helyre, vagy dühösen és komoran néz rá a frász kerülgeti. Mintha egy gyerek testről egy vén gyilkos szemei lesnének vissza rá.
  Engedelmeskedett a kérésének, és orrát feldugva szállt be a járműbe, miközben a fiú kuncogott bajsza alatt.
Beindítva a motort, a rádió hagos égzengésbe kezdett valami rock féleséget.
- Halkítsd le !- kiabálta túl a zenét a lány, mire a göndör gyorsan lejjebb tekerte a hangerőt.
- Fogadni mernék te életedben nem hallottál mást, csak Mozartot és Vivaldit ! - gúnyolódott, és pimaszul vetette rá a tekintetét a lányra. Glory felhorkant.
- Nem ! Bár nem hallgatok olyan barbár zenéket mint ezek szerint te ! És neked is kellene komolyzenét néha hallgatni, mert serkenti az agyat, és tanulásra ösztönöz. - próbált valami kifogásolhatatlan választ adni, de jól tudta, képtelen úgy válaszolni, hogy a fiúnak ne lenne rá szava.
- Oh ! És honnan veszed, hogy nem hallgatok? - nevetett a göndör, és keresett valami más számot. - Uh, ez a kedvencem! - jelentette ki, mikor egy újabb zene jött a listán. Valami olyan, amiben keveset énekelnek . . .
Ez valamivel dallamosabbnak találta, annak ellenére, hogy a rocknál már csak a rappet tartotta agy pusztítóbbnak, azonban egy bizonyos szakaszhoz értve a számban megbotránkozott a lány." "Milyen szövege van ennek a dalnak?"
- Azért, mert ilyen trágár szövegű "zenéket" hallgatsz! - adott választ a pár perce elhangzott kérdésnek.
- Ennyitől megbotránkozol? Ebbe még csak nincs is csúnya szó . . . annyi. - vágta oda piszkálódóan, a végét elmosolyogva.
- Lehet, de az eléggé vulgáris, mikor egy férfi azt taglalja, hogy egy nő... szóval csináljon egy dolgot a . . . valamijével és . . . hogy nemzetközi . . . közösülésről beszél . . .- mondta a lány akadozva, és kerülgetve a számára kínos részeket. Legszívesebben oda nyúlt volna a rádióhoz, és kikapcsolta volna, de nem tartotta illőnek, és nem is merte.
- Te szeretsz okoskodni, ugye? - mondott egy újabb sértő mondatot a fiú.
- Nem, ezek csak tények amiket közlök. - válaszolt hűvösen Glory, mert már unta a fárasztó beszélgetést.
- Ez ugyan azt jelenti, hiába fogalmazod át ! - folytatta, majd felnevetett.
  A lány csak a szemét forgatta, és figyelte kényszerből az utat meg a mellettük elsuhanó objektumokat.
Egyre bizarrabb környékre értek, a házakon megjelenő színes graffitik mutatták , hogy London ezen területe igen lepukkant környék.
  Az utcákon alig kódorog pár ember, csak itt-ott tömörülnek bandákba. A lány arra gondolt, hogy lehet, egy tisztábban látó ember még nappal sem merészkedik biztonságot nyújtó otthonából, ha itt él.
 Pár bolt volt csak elszórva az utak szélén. Egy rövidnek tűnő közértek és egyéb apró kifőzdékből álló sorra kanyarodtak be, és Harry a kocsival Glory bánatára lassítottak. Épp egy baljós ember csoport mellett. .
 A szemüveges félt, hogy amint kilép a kocsi biztonságos belteréből azonnal meglopják zsebesek, vagy leszólítják züllött hajléktalanok. Undorodott már is ezen városrésztől, megbotránkozva nézte, hogy Londonnak van ilyen negyede is. De még is volt egyfajta varázsa a helynek, mert a graffitik színesebbé tették ezt a környéket. Azokhoz az egyen házakhoz és nagy családi villákhoz képest ahol felnőtt - bár neki sosem adatott meg a fényűzés- , egy tiszta és szabályszerű képet adtak a környéküknek, ennek kicsit rumlis, de színes és egyedi volt a képe. Bár igaz, az omladozó falak eléggé rontják a látványt. Azonban a lány szeme csillogott, amint szemei előtt feltűnt néhány igazi műalkotás a kopott téglafalakon, beton oszlopokon és járdaszegélyeken. A környék minden, csak nem szürke, szabályos és rendezett. Ez az oldala viszont vonzotta már is, és fenntartásait enyhítették. 
  Harry megfogta ismét a kezét, de csak a csuklóján, és nem úgy, ahogy az iskola pályáján. Mintha valami csalódottság ütötte volna fel a fejét mélyen, legbelül szívében Glorynak, de hamar kirázta a kósza gondolatokat elméjéből. Feltűnt neki egy neonfelirat, mely a nappali fény miatt csak gyengén világított. A DONATELLO PIZZA éktelen, és villódzó betűi díszelegtek az apró, szinte lyukszerű , vásott napernyőkkel szegélyezett bejárat felett.