III. Fejezet

  Óvatosan lépkedett ki a kémia terem szertárából. Muszáj volt megvárnia a becsengetést, és a diákok elvonulását a folyosóról, mert ha meglátják , abból szörnyen kínos szituáció kerekedhet, főleg ha Styles jött ki előtte. Hálát adva az egeknek sóhajtott fel, mikor a kihalt folyosón egy lélek sem kóricált már. Blúza ujját feltűrve pillantott le kopottas órájára, mely azt jelezte, hogy becsöngettek már 5 perce. Sietős léptekkel kezdett haladni a francia terem felé. Pontosan tudta hogy mi lesz, hisz minden órán ugyan az a felállás. A tanár 10 perceket szokott késni az óráról, így csak a nebulók rendetlenkednek, akik arra "vetemedtek" hogy ezt a nyelvet tanulják. Mikor Glory bejelölte a franciát idegen nyelvnek, arra számított, hogy jobb , és kevésbé állatiasan viselkedő tanulótársakat kap, a nyelv nehézségei miatt. De az ellenkezőjét kellett tapasztalnia.

  Amint a terem elé ért, megtorpant egy pillanatra. Gyanús volt a csend, és egy halk magyarázó hang zümmögése, mely egyedül hallatszott ki a nem túl nagy helységből. Halkan nyitott be, és szembesülnie kellett azzal a ténnyel, hogy a tanár úr, Mr. Mayer ott áll a tábla előtt és harsányan magyaráz. A férfi azonnal az elpirult lányra kapta a tekintetét.

- Elnézést a késésért Mr. Mayer - mondta a lány, és lesütött szemekkel tanulmányozta a padlót. Még ha most az egyszer nem is jöttek be a számításai, nagyon furcsa volt ez a csend, ami a fiatalokat körbe lengte. Nem az a tipikus fegyelmezett hallgatagság, hanem fagyott és rémült.
"Valami nagyon más !" - szólalt meg a tudatalattija , de hamar elnyomta magában. Semmi különöset nem vett észre egyenlőre.

- Semmi baj ! Most megbocsájtok, de ne forduljon elő még egyszer Ms. Adams ! - válaszolta , majd egy mosolyt küldött a szégyenkező lány felé. 

  Általában az ilyen késéseket vagy esetleges feladat hiányokat a jól haladó nyelvtanulóknak elnézi Mr. Mayer. De persze az is közre játszik, hogy Glory nem is volt az a bajkeverő diák, így az ilyeneket elnézik neki. De a lány sosem használta ki ezt. 

  Mély szégyenkezéssel ballagott a leghátsó padhoz, miközben a tekintetek minduntalan követték őt. De egy különös érzés kerítette hatalmába. Mintha valamelyik diák nem csak bámulná, hanem egyenesen lyukat égetne a hátába. De nem törődött vele, csak egy kialakult paranoiának, vagy a nemrég történt kellemetlen szertári eset valamiféle mellékhatásának titulálta. Letottyant a helyére, majd a tanár felé sandított, aki mindeközben a mai óra vázlatát rakosgatta jobbra balra a szűk tanári asztalon. 

 Ám ekkor egy furcsa pisszegő hang ütötte meg a fülét, ami történetesen valahonnan az előtte ülők közül jöhetett. Nem foglalkozott vele, hisz általában mindig szoktak trécselni a körülötte ülő tanulók. De furcsa módon nem maradt abba ez a hang, mintha egyenesen felé szegezték volna. Mire észbe kapott , hogy körülnézzen, egy nedves galacsin csapódott az arcára. Egy apró kis darabkája valamilyen vonalas füzetnek, és valami oknál fogva vizesnek érezte, amint arcához kapott, és ujjain marad a kavics szerű képződmény.  Azonnal forgott az agya, hogy ez nem lehet más, mint egy rögtönzött köpőcsőből kilőtt lövedék, ami őt nem sokkal a szája felett talált el. Megalázottnak érezte magát.

"Ki képes ilyet tenni?"-gondolta.

  Kényelmetlenül kezdte törölgetni az eltalált területet, és már-már az undortól torz fintorral arcán vizslatva a tömeget, ki volt ily gonosz, hogy pont őt vette célba. 

  De rögtön megbánta, hogy felemelte tekintetét, és a "töltény" irányába nézett, mert két villogó, zöld szempárral találta magát szemben, kinek kezében ott virított az üres toll, mely fegyverül szolgált. Azonnal elkerekedtek pupillái, és légzése egyenletlenné vált.

- Te mit keresel itt? - szinte kiáltotta hangosan, mire minden szempár ismét rája szegeződött. 

Kínosan tapasztalta , hogy a rémülettől nem csak gondolataiban hangzott el a mondat. Ki-ki kuncogva, ki pedig unott tekintettel, de rá meredtek, egy gúnyos és önelégült vigyort leszámítva. Ő még a tanár szavai után is bámulta a lányt.

- Ezt mire véljem Ms. Adams? - kérdezte az úr, de nem volt düh, vagy szigor a hangjában. Talán még bohókásnak is lehetett volna mondani. 

- É-én tanár úr . . . - kezdett volna a szabadkozásba, de a férfi félbe szakította. Sejtette, hogy mi volt ez a szinte hisztérikusnak mondható kitörés. És teljesen meg is bizonyosodott róla, mikor észrevette Glory sanda pillantását Harryre szegeződni.

- Valószínűleg a csoport új tanulójára gondolt. Nos, igen, Mr. Styles az utolsó évben csatlakozott hozzánk, és mivel késett óráról, így lemaradt a bemutatóról. Be kell mutatnom egyáltalán magukat egymásnak? - mondta a tanár, egy szemöldök ráncolással egybekötve. 

- N-nem kell . . . - alig hallhatóan suttogta, majd meghúzta magát a padban. 

- Oké, még mielőtt elkezdenénk az anyagot, kicsit had tudjunk meg többet erről a hirtelen Pál-fordulásáról Mr. Styles. Mi vezette rá, hogy eme csoport tagja legyen? - tette fel a kérdést a tanár úr, de szavai inkább így hangzottak: Mi vezette rá az Istent, hogy ezzel a sorscsapással súlyt engemet? 

- Hát gondoltam, csak úgy ! Miért ne? Amúgy is , már tanultam franciát általánosban ! - vonta meg utolsó szavával vállát, és mintha a felnőtt nem közvetlen közelében ülne, és idegessé váló tekintettel figyelné, Glory egyre csak vörösebben égő arcára vezette tekintetét. 

- És még is ez hogyan gondolta? . . . Csak úgy ide jöhet? . . . Bár úgy látszik igen, mivel itt van ! - folytatta a lassan egyoldalúnak tűnő beszélgetést. Úgy látszott, és Harry részéről biztos úgy is volt, hogy nem is akar ebbe belekapcsolódni. Még mindig magában elképedt az épp megsemmisülni kívánó lány ezen a megengedhetetlen stíluson. 

- Lettem az alkalmassági vizsgákat, tudok ott bekapcsolódni , ahol a többiek tartanak ! A többi ne érdekelje ! - vágta oda, akárcsak egy ellenségét provokálná. Látszott a lenézése, kiült arcára az a tudat, hogy tisztában van vele, ki az apja, és miket megtehet.

  Ezt piszkos módon ki is használta. Utálat járta át a lányt , mikor ennyire beképzelt embereket látott, mint Ő. 

"Hogy lehet képes valaki ennyire pimasznak lenni, és ily módon tiszteletlenül viselkedni egy tanár előtt? És miért pont engem néz?"- jártatta gondolatai között ezeket a kérdéseket, de úgy is tudta sosem kap választ, mert nincs is kitől.

 Inkább másra próbált koncentrálni, de a fiú olyan szokatlan jelenség volt az életében, hogy nem ment neki. Bogarat ültetett az imént elhangzott mondatok egyik fele fülébe. Futtatni kezdte agytekervényei között az információt. 

"Ha vizsgát tett, átment, és itt van, valahonnan meg kellett tanulnia franciául. De honnan ? Itt hozzá sem szagolt eddig a nyelvhez..- tűnődött el- és általános iskolában nem tanulhatta annyira meg, hogy évek kihagyása után gimnáziumban , a haladónak nevezhető csoportba bekerüljön. Mi már tanuljuk évek óta intenzíven, de ő? Ha csak nem külön tanár segítette ezidáig , az lehetetlenség lenne, hogy így itt legyen."

 Mr. Mayer sekély ráncokkal borított, mindig szelíd arca, most az ideg ezerféle vörös színében játszott. Sosem látta a lány, hogy bármikor is ennyire elvesztette volna az önkontrollját valaha. Mindig, még a nevetését is visszafogta, mert azon az elven élt, hogy mindenféle tanári érzelem kitörés megtöri az órát, ezzel a diákok nehezebben tanulnak. De most a méreg tisztán tükröződött rajta. Sőt, kezét látványosan összeszorította a jegyzetei felett. Ezt természetesen nem vette figyelembe Harry. 

  A tanár úr volt azon szerencsésnek mondható tanárok egyike volt, aki Harryről csak hírhedtsége miatt hallott, és valószínűleg tanári gyűlések fő témájaként, hogy mit követett már megint el az a gazember. Azonban a romlott fiú már őt is megfertőzte az ő fekete aurájával, és azzal a képességével, hogy a legnyugodtabb tanárt is képes annyira felhúzni, hogy tornádóként dühösen süvítsen ki a teremből az óra végeztével. 

- Ide figyeljen fiatal úr ! Ezt nem tolerálom az én órámon ! Keressen nyugodtan magának egy magán, francia szakos tanárt, aki ezt eltűri, hisz úgy is megtehetik ! Vagy maradjon legalább az én tanítási órám alatt veszteg ! Megértette? - fakadt ki talán túl hamar is az a felgyűlt méreg, melyet a fiú pár szavával idézett elő. Felfoghatatlan . . . 

  Styles a szemét látványosan forgatta meg, majd ki tudja hogyan, de már újonnan be is szerzett könyvére szegezte macskásan csillogó szemeit. A jelenet lezártával a tanár úr elnézést kérve az osztálytól, elkezdte leadni az anyagot. 

 Glory valami megmagyarázhatatlan erő folytán nem bírta figyelmét levenni a megromlott fiúról. Folyamatosan, a diákok takarásában csak azt a kupac göndörödő fürtöt figyelte. Kíváncsi volt, mi is rejlik a mögött a bizonyos "letettem az alkalmassági vizsgát" mögött. Annyi kérdés fogalmazódott meg benne, hogy lassan már arra gondolt, ha másért nem ,a nyelv gyakorlásaként le írja őket. De pontosan tudta hogy sem az öngátlása , sem a megtörtént eset miatt nem mehet csak úgy oda kérdezősködni afelől, hogy honnan és mennyire is tud franciául. De hirtelen "Állj !" -t parancsolt elburjánzott gondolatainak. 

"Hisz engem miért is érdekel?" - korholta le saját magát. 

  Minden összpontosítását megpróbálta a tanár felé szegezni, de megzavarodott a jelenettől, mely lezajlott előtte. 

- Oké Sharla, ez egy egyszerű feladat lesz ! Mondja nekem múlt időben azt, hogy Ma nem eszek sajtos szendvicset. - fordult az óra végi gyakorlással, most a csoport egyik legrosszabb tanulója felé. Szegény Sharla Wind már kilencedik osztály legeleje óta küszködik , és még sem tud semmit. A tanár úr év végén a kegyelem kettest mindig meg adja neki. Félő, hogy érettségin pontosan a nyelv miatt bukik majd el, hisz szülei szorgalmazzák, hogy franciából is tegyen. Nem érti és felfogni sem tudja Glory, hogy hogy lehet valakiknek ennyire elborult gondolkodása, mint Mr. és Mrs Windek . . .  

- Oké . . . -kezdett neki bizonytalanul - Aujourd'hui Je ai .. . pas (?) . . . mange . . . un sandwich du fromage. (?) - válaszolta elég nyökögve, rossz kiejtéssel, és ráadásul helytelenül. 

- Nem Sharla . . . -mondta csalódottan a tanár úr, aki reményekkel telve figyelte a lányt, ami a rossz mondat kibontakozásával lelohadt arcáról. -  És jó lenne, ha a hétfőnkénti francia szakkörre eljárnál, mert ott segíthetnék felzárkózni a többiekhez. - közölte a tanár szelídséggel, hogy ne bántsa meg a lányt. 

  Sharla csak bólintott és egy szomorúnak tűnő arckifejezéssel ült maga lé bámulva. Sokszor elgondolkodott rajta Glory, hogy vajon azok, akik valamilyen tantárgyat annyira nem értenek, hogy igazi küzdelem nekik a kettest kikönyörögni is, vajon miért nem tudják. Családi háttér, vagy az agyuk ennyire nem áll rá, hogy a bukás előtti utolsó lépcsőfokig sem bírnak felkapaszkodni rendesen?

- Jó, akkor ki mondja meg nekem helyesen? - tette fel a kérdést, melyre a hátsó sorból azonnal a magasba emelte a szemüveges lány a kezét. De Mr. Mayer nem figyelt semerre sem, mert kinézte magának az "áldozatot" - Mondjuk Styles úr? - szinte kuncogva ejtette ki a nevét. Egyszerűen nem hitt a fülének Glory, mikor a gúnyt meghallotta ennek a kedves, és soha senkinek rosszat nem akaró tanár hangjában ezt a nem éppen kedveskedő hangnemet, és a háta mögötti rosszindulatot. Nos, viszont az hogy a férfi így viselkedett nem hibáztathatja senki, mert Harry nem hogy kikészítő, egyenesen őrületbe kergeti az embert. Már tanárok is mentek el innen. Persze nem ő volt az egyetlen ok, de már-már mosollyal írták alá a felmondó nyilatkozatot, hogy többé nem tagjai a tanári gárdának ebben a gimnáziumban. 

 - Aujourd'hui, je n'ai pas mangé un sandwich au fromage. - dobta félvállról oda a tanárnak, aki egy visszafojtott meglepődöttség volt tapasztalható. - Amúgy sem szeretem a sajtos szendvicset. - tette hozzá.

  Glorynak is le esett az álla, mert ő már tudta, míg a többiek, kik nem tudták eldönteni , kíváncsian figyelték - egy megbúvó gonosz kárörömet tükröző mosollyal hátha elrontja - vajon helyes e a válasz. 

- Jól mondta Harry. - még minidig nem tért magához a férfi. Szinte látszódott az arcán a vívódás, nem tudja hová tenni azt, a fiú ennyire flegma, de még is tudta. Benne is -mint mindenkiben- az a tudta él, hogy a link alakok ha nem is buták, de tudatlanok, és lezüllenek, mert sehova sem vették fel a tanulmányi eredményeik miatt. Az is látszódott, amit talán nem akart. A gondolat, hogy csak ráhibázott, és ugyan úgy lökte volna be a helytelen választ, mint most a helyeset. 

  A maradék tíz perc a tanítási órából, pontosan ugyanígy telt. Mr. Mayer mindenkitől kérdezett pár kapásból fordítandó mondatot, melyekre mind felrakta Glory a kezét, hogy tudja, és amiket megkapott hibátlanul fordította. De ez a legtermészetesebb tőle, mert ő mindig mindent tud,és ötöst ír belőle. Viszont amit eddig sosem tapasztalt, tanár-diák között egyfajta párbaj alakult ki. Szinte minden második mondatot Stylesnek szegezett, aki az osztályból a legnagyobb döbbenetet váltotta ki. Sőt, a tanárnak kiült a homlokára az a gondolat ment, miközben egyszer Harryre, másszor pedig Gloryra kapta tekintetét, hogy tisztázta magában, ugyan olyan jól beszélnek franciául. Felmérte fiút, és ő kiválóan teljesített. Potosan olyan makulátlanul, mint a jó tanuló évfolyamtársa. 

  Amint kicsengettek az óráról, a pattanásig feszült csend, mely beállt valahogyan a légkörbe, megtörött. Harry azonnal felpattant a helyéről, majd egyenesen Glory íriszeibe szúrta egy pillanatra övéit. A lány megijedt, hogy talán a fejébe veszi, oda megy hozzá és itt , az osztálynyi nebuló szeme láttára fogja ugyan azt csinálni, mint a szertárban egy órával ezelőtt. De hál' Istennek egyenes útja vezetett a ajtóhoz, melyen szinte kivetette magát. Talán a szekrényéhez ment, talán nem. Nem volt fontos, csak az, hogy a lány elképedve ült ott, és alig tudta magát rávenni, hogy megmozduljon , miután észrevette, hogy mindenki kisétált a teremből, még a tanár is.