XIX. Fejezet

Sziasztok! Mélyen röstellem, hogy ennyire megvárattalak benneteket,de sok minden közbe jött, amik előbbre valóak voltak mint a blogolás. (igazából az én elveim szerint semmi sem előbbre való, de hát a világ ellen nem harcolhatok xd)  Természetesen mindig igyekeztem valamit írni, de vagy erőm nem maradt rá, vagy egyszerűen gép elé sem keveredtem. De egy kicentizett határidővel itt is van a fejezet :) s most sem volt több energiám, hogy hosszút írjak. Ne haragudjatok. Talán hozok valamit még hét közepén kárpótlásul :D Addig is, jó olvasást :D


- A rendőrkapitányságon? Mit keresel te ott? - sóhajtott megkönnyebbülten, miután a szemüveges közölte vele, hogy mi történt, és hogy hol is tartózkodik.
- I-igen... De egy kérdésem lehetne?- motyogott zavarban - Még mindig nem tudom ki vagy, ne haragudj. Nem ismerem Harry baráti köreit . - tarkóját vakargatta, ahogy megtudakolta.
- Óh, milyen buta is vagyok. Ne haragudj. Én Niall barátnője vagyok, Anne, már találkoztunk. - közölte csilingelő hangon, mire az átázottnak a szívéről egy hatalmas kő eset le.
 Valamiért féltékenység ütött fel pár pillanatra szívében , ahogy a női hangot hallgatta, de amint kiderült, hogy nem Harry pásztor órás kalandjainak egy furcsa módon lelkiismeretes szereplője faggatózik a vonalban, hatalmas kő esett le a szívéről. Kifújta a nehéz levegőt tüdejéből, és elmosolyodott, ahogy a kedves barna szemek, és sötét haj felrémlett előtte a pizzázó falai között.
- Uh, de jó. - kicsúsztak megkönnyebbülésének szavai száján, és vissza is szívta volna, ne az ékes nevetés megakadályozta.
- Harry egyik átmeneti barátnőjének gondoltál, igaz? - nem sértődötten, inkább jót szórakozva mondta, és a lány ajkaira is mosoly csúszott.
- Hát... öm... igen.- vallotta be.
 További kacaj hallatszott a vonalban, majd egy értesítés, hogy nemsokára ott lesz valaki a lányért.
Glory megkönnyebbülten sóhajtott fel, ahogy a vonal bontása után megoldódni látszik egy probléma legalább.
Elgondolkodott, hogy mostantól mi lesz. Hétfőnkénti "korrepetálás" alatt mit tegyen? Mondja anyjának, hogy nem tudták egyeztetni mégse? Vagy beszéljen a fiúval, aki iránt most tiszta gyűlöletet érez?
 Megfordult a fejében, hogy nem is kéne szólni a változásról,és lehetne egy szabad órája. De hamar elvetette az ötletet, hisz ez oly mértékű engedetlenség lenne, ami már rég nem megengedhető... Nem mintha eddig ezek nem történtek volna. De vissza kell állnia a rendes kerékvágásba.
 Egy ismételten ismerős fekete kocsi fordult be az utcán, és előtte állt meg. Ablaka lehúzódott, és döbbenetére nem Anne, vagy valaki a bandából jött érte, hanem maga Styles.
- Beszállnál végre? - morgott oly arrogánsan, hogy Glory füleit bántotta.
Egyszerűen kikapcsolt minden ami addig volt a lány fejében, és a düh eluralkodott rajta. Feje szinte füstölt, és kezeit ökölbe szorított. Szinte felszisszent a víz testén, ahogy fortyogott ereiben a szörnyű harag.
- Igen? Hogy aztán kirakj pár méterrel odébb, és továbbra is ázzak?  - bukott fel belőle. Nem tudta türtőztetni magát, ahogy közelebb lépkedett a  járműhöz, és kinyitotta, szinte felhasította azt. Most nemállt nehezére felmászni az üléshez, hisz a haragtól magasat szökkent és bevágta magát a fiú mellé.Cuppant az ülés, ahogy a csurom vizes lány helyet foglalt rajta.
 - Hey! Ez eredeti szarvasbőr volt! - csattant fel a göndör, mire a lány pokoli tűzzel szemiben fordult felé. Fogai csikorogtak, ahogy minden porcikája megfeszült.Inkább elengedte a füle mellett a csípős megjegyzést. Más papolásba kezdett.
- Hogy képzelted, hogy ott hagysz? - szólt a lány, mire a fiú csak egy kárörvendő szisszenést eresztett ki orrán. Mintha oly humoros lenne, hogy valaki órákon át ázik a hideg esőben. - Minden bizonnyal áthűltem, és azért mert te idióta módon kint hagytál. Annyiszor felhívtalak, ahányszor csak tudtalak, de te nem vetted fel. Tudod nagyon röstelltem magam, hogy nem mondtam szépeket, de egyszerűen az, hogy ilyen gyerekesen viselkedtél, nem hogy bosszúnak, büntetésnek sok volt. Tudod, nem akarom már vissza vonni az összes gondolatom és feltételezésem rólad! - köpte a lány a szavakat.
 A kocsi satu fékezett, az üres utca közepén. Glory előre szaladt az ülésből, mivel nem kötötte be magát. A fiú erősen vette és eresztette ki magából a levegőt. A kormányt szorongatta, ahogy igyekezett lecsillapodni. Egy dudáló kocsi idegesen kerülte ki az út közepén ácsorgó fekete autót. Harry lassan a lány felé fordult aki morogva tápászkodott vissza az ülésre  , és bekötötte magát.
- Csak egyszer fognád be azokat a rohadt ajkakat. Vagy én tömöm be, de azt nem köszönöd meg. - közölte, oly hűvösen, hogy talán a lányról csurgó víz is jéggé fagyott. Majd a motor elindult.
 Kivette Glory a szexuális célzást a fiú szavaiból, de már csak fáradtságból nem reagált. Bátornak érezte magát, hogy sikerült kétszer is beolvasni, de végtelen ürességet és hideget érzett belül. Aztán lassan ez átment vacogásba. A víz kivette erejét, és jeges tűkkel szurkálta kipirosodott bőrét.
 Pár kattanás szűrődött a műszerfal felől, és már is kellemesen meleg levegő fújtatott a légkondicionálóból. Sőt a kocsi beltere a rászerelt illatosító fahéjas illatától még barátságosabbá is vállt.
A lány szemei nehezedni kezdtek, de mire lecsukódott volna, ismét fékezés, szakította félbe az utat.
Harry hosszú teste félcentire sem volt, ahogy az első ülésből hátratápászkodott, és valamit előre rángatott. Mire észbe kapott a kivillanó has, és vékony szőrcsík zavarba ejtő látványától, máris egy fekete bőrdzsekit szorongatott a kezében.
- Terítsd magadra,mert még jobban meg fogsz fázni. - szólt a rekedtes hang, és a jármű már is tovaszáguldott.

A csendes , már-már meghitté vállt út után a fiú garázsában álltak meg, ami szintén nagyobb volt, mint az ő kis háza. Sok autó állt ott, amik idegenek voltak. Lehet Harry gyűjti az autókat?- futott át  gondolat az agyán, de hamar rájött, ez a barátai autója lehetnek.
 Pír öntötte el az arcát, mikor az információ, hogy az egész banda őt kereste, felbugyogott agytekervényei közül. Még csak most realizálta, igazából mi is történt. Elment a helyéről, elvitte egy fura fickó, kihallgatták, és most maga a veszekedés okozója és egyben tárgya házában van... Ismét.
 Kimerültnek és végtelenül üresnek érezte magát. Alig tudta felfogni az eseményeket, legszívesebben arra vágyott hogy aludhasson.
 Szinte élőholtként ment a fiú kíséretében.
- Oh, annyira aggódtam!Jól vagy Glory?- támadta le Anne aggodalmas tekintettel, ahogy a szőkeség öléből, aki a nappaliba a tévét nézte, kipattant. Csak a banda volt ott, és a fiúk -valószínűsíthetően- barátnői.
-I-igen. De azt hiszem most ... csak haza szeretnék menni. - motyogta, és gondolataiban már is azt tervezte, mit fog csinálni.
- Nem fogsz! - hallott a  háta mögül egy rekedtes hangot.
- Tessék? - kérdezett vissza, de ekkor megfogta a fiú erős karjaival, és vonszolni kezdte, fel az emeletre.
- Harry! Eressz el! mi a fenét művelsz?-kérdezte, ahogy a lépcsőn mentek felfelé. - Harry! Eressz el, kérlek. - a fáradtságtól könnyek gyűltek a szemébe. Otthon akart lenni, meleg ágyában, egy bögre forró teával imádkozva, hogy ne legyen beteg.
 A szobájába lökte, és azonnal becsukta mögöttük az ajtót. Szembe állt vele.. Testére tapadt a ruha, ahogy a jegesen hideg víz beborította mindenhol. A fiú közelebb lépett hozzá, és centikre állt csak meg tőle. Elhajolni igyekezett, de ő a távot túl gyorsan csökkentette. Megcsókolta, és tenyereit a nedves ruhákra tette. Az átázott anyagon keresztül még az ereket is érezhette volna, ahogy forrón lüktetnek bőre alatt. Már ez hevíteni kezdte. Nem bírt kérdezni fáradtság és kábaság vette be a lány bástyáit. Vissza csókolt. Nem ügyelt arra, hogy távol kerüljön a fiútól. Sőt, látott egy tisztán lebegő célt maga előtt. Az ölelésében elaludni. - most erre vágyott a legjobban.
 A gombok sorra pattantak el nedves blúzán, és a test, mely neki nyomódott tolni kezdte, míg egy másik helységbe nem találta magát. Neonfény vette körül, csempézett falakkal. Homokszín hideg járólap a csokoládé barna színekhez igazítva. Egy tört fehér kád, s mellette egy zuhanykabin. érezte, ahogy vágyódik a forró víz után, de nem akart a túlfűtött ölelésből sem kitörni. Elfelejtette minden dühét, csak a szenvedély lángolt, ami a mozinál is erősebben hatott a lányra. Talán a meggyengült idegei engedték , hogy ellágyuljon, s a dús ajkakra koncentráljon csak. Egyre jobban belejött a csókolózásba. Beengedte ajkai között a másik fél nyelvét, így közelebb és közelebb került.
 Lehullott róla a nedves felső, és a fiú távolodott. Nem bírta felfogni az elé táruló látványt. Harry a sötét anyagot a fején húzta át, és levéve nadrágját a meztelenség felé közeledett.
- Mit csinálsz? - kérdezte kábán a lány.
- Fürödni fogok... Veled.

XVIII. Fejezet

Hii :D Na jó.. ez fizikai lehetetlenség, hogy ilyen időbeosztással lehessen akármit csinálni... Ne haragudjatok, de az az ígéretem, hogy heti kettőször tudok fejit hozni, nem tudom tartani az ígéretet. Sajnálom.
És igazság szerint ez csak egy kis átkötő töltelék részféle volt, ne haragudjatok. Majd jön az izgalom is, már nem soká :)  Addig is, jó olvasást :D Puszi <3 (komi meg minden jöhet továbbra is :D )


Miután tisztázódott, hogy a férfi nem elrabolta a lányt, mivel egy Samuel Alkin nevű nyomozó volt, így a gondolatai már is Pál-fordulatot véve inkább aggodalmaskodó és mindent tudni akaró lett. Mi köze van Elliotthoz ennek a fazonnak, és miért?
A járművet ijesztőnek találta , mert belülről minden annyira modern volt. Nem maga a technika rémítette el, csak a gondolat, hogy ha arra kerülne sor, hogy ezt vezetni kéne, azt sem tudná melyik gomb mit csinálna. Talán még katapult is van ott, hacsak az nem a rádió.... Minden olyan, mint egy mai nyomozós sorozatban , a , a hátsó üléseket elválasztó rács, sőt, ahogy a férfi meredten, semmilyen arccal nézte az utat, ami egyben frusztrálónak is találtatott.
  Glory nem tudta eldönteni, hogy kieressze e a száján az elfojtott kérdéseit. Azon vacillált, hogy ezen válaszok elhangzanak majd, ha oda érnek az őrsre úgy is, ha tudhat róla a lány. Ám ez - a filmekből levonva- koránt sem biztos hogy publikus téma, hisz legtöbbször a kihallgató szobába beráncigált illető kérdésözönjére azzal a szimpla, idegesítő válasszal szolgálnak, hogy nem tudhatja, vagy nem mondhatják el. Így aztán a lány a hallgatásra voksolt. 
Egy barátságtalan fémes épület előtt leparkolt, majd nemsokára egy fémrácsos vaskapu is kinyílt, melyen behajtott a kocsi. Végül már csak azon kapta magát a szemüveges, hogy cipőjében cuppogva halad egy szoba felé, ahová be is taszítják. Nem értette ez a durva bánás módot.
 Őt egy hölgy fogadta egyen ingben, azonban neki nem volt oly hivatalos kinézete mint mr. Alkin nyomozónak.
- Jó napot ms. Adams! Én Satrina Brooks nyomozó vagyok. Kérem foglaljon helyet. Esetleg valamivel szolgálhatunk, mielőtt nekivágnánk ennek az ügynek? - kérdezte kedvesen, de a lány átlátott a mesterkélt kedvességen, és állmosolyon. Csak a rutin szólt a nőből, és legszívesebben felháborodottan kiáltozna ügyvédért, csak mert megtehetné. Elvileg jogában áll hallgatni.
- Lenne két kérdésem. Mit keresek itt, és miért nem lehetett ezt humánusabb módon intézni? - kérdezte, igyekezett udvarias maradni, de a sértettség kiérződött hangján. Hisz ki akarja, hogy egy igen "bőbeszédű" , ráadásul tapintatlan férfi bedobja egy kocsiba, és elrángassa mindenféle magyarázat nélkül. Talán ha nem vont volna le okos következtetéseke a szemüveges , talán rémülve remegne ennek az álszent nőnek a karjaiban, hogy megnyugodjon könnyeitől.
- Nos, egy barátja ügyéhez van köze, és meg szeretnénk hallgatni pár egyszerű kérdésre a választ. És mr. Alkin.. nos igen, Ő ilyen, sajnáljuk. Esetleg egy törülközőt, meleg italt elfogad? - a felvett álca ugyan olyan higgadt, udvarias és hivatalos volt, mint az első másodpercben. Csak a hamis kisugárzás, amit nem lehet egy szemfüles ember elől elrejteni.
- Nos, azt megköszönném, ha már így alakult. - észrevehető volt az él a hangjában. Nem tudott igazán illedelmesen viselkedni. Nem csak elege volt a helyzetből , de rátett egy lapáttal, hogy még mindig teljesen át volt ázva, fázott, és Harry tettei kavarogtak gondolataiban. - Egyébként ez nem törvénybe ütköző, vagy valami? Elvittek az utcáról az anyám engedélye nélkül. - talán fáradt is volt. Minden amire vágyott az az, hogy egy forró fürdő kíséretében megszabaduljon a stressztől.
- Nem. Maga elmúlt 18 éves, így egy teljes jogú, felnőtt állampolgárnak minősül. Attól még, hogy tanul, ez nem módosítja ezt. - közölte ugyan úgy, mint eddig.
- Oh... - bele gondolva, ez logikus. Ha 17 lenne még, mint pár hónapja, akkor mézes-mázosan állítottak volna be az otthonába, és körbe hízelegték volna az anyját, hogy tehessenek fel pár kérdést neki. Szánalmas.
- Akkor kezdhetjük? - mondta a nő, hirtelen komollyá válva, és a kedveskedő álcát ledobta. - Tíz perc múlva akár el is hagyhatja az őrsöt, ha minden jól és gördülékenyen megy. De ehhez az ön közreműködése is kell, gyors és egyértelmű válaszok. Az ön döntése minden. - nyomta le a monoton dumát. Nos, ez már koránt sem úgy van , mint a filmekben.
Volt egy olyan érzése a lánynak, sem törülközőt, sem meleg italt nem fog kapni. Forgatta volna a szemét, de az nem lett volna illő, és még a nő is gyanúsíthatná - bár ettől csak a lány tartott. Nagyon frusztrálta, és minden hibája az eddigi élete folyamán lefolyt a szemei előtt egy folyamban. Úgy érezte még is, hogy nagy bajban van, és lecsukhatják. Pedig nem tett semmit. Konkrétan minta polgárként is szolgálhatott volna , az eddigi élete alapján.
- Ms. Adams. Emlékszik, hogy Elliott Smith mostanában tett vagy mondott valami olyasmit, ami alapból furcsa lenne tőle. - mondta egy papírt bújva a kérdést. Kezében a toll feszesen volt tartva, és minden koncentrációját a lányra és az író eszközre fókuszálta.
 A lány hirtelen nem is tudott válaszolni. Vágta volna rá azonnal a nemleges választ, de aztán a pár napja induló furcsa események is eszébe jutottak. Hisz Harry furcsán viselkedik vele, és ehhez El-nek is köze kell hogy legyen. Igen is gyanús volt az hogy hiányzott, igen homályos utalásokat tett a göndörke a fiúra, és most a telefonos malőr. Először igyekezte lekoptatni a lány, most meg mintha nem is létezett volna az a szám. Biztos, hogy elmegyek ezután El-hez. - határozta el magában.
- Nem. Semmi gyanús. - válaszolta végül. Előbb utána jár az eseményeknek, és aztán mond biztosat, mint hogy egy piti kis félreértés miatt okozzon herce-hurcát a lány.
- Igen? - kérdezett rá a nő, de a kifejezéstelen hang és arc nem árult el ez egy meglepett vagy csak egy alátámasztó kérdés akart e lenni.
- Természetesen. El egy nagyon rendes ember, a legjobb barátom. - közölte a szemüveges.
- Hölgyem, nézze. Meg kell kérjem, hogy vonatkozzon el most attól, hogy bármilyen kapcsolata is van mr. Smith-szel. Ne hazudjon a védelme érdekében. Ezen kérések tudatában ismét megkérdezném, nem tapasztalt semmi gyanúsat Elliott körül az elmúlt héten-hetekben? - mondta mind ezt úgy a nyomozónő, hogy egy pillája sem rezzent. Tökéletes pókerarcot vágott. A lány egy pillanatra azt kívánta, bárcsak tudna ő is ilyet a göndörke jelenlétében produkálni.
 Glory eszébe néhány esemény még is bekúszott, amik az év eleje óta történtek. El néha furcsa módon tényleg hiányzott. Ritkán , de kerülte a lány, azonban a hiányzások után mindig úgy jött, mint akin meg sem látszik a betegség, és a kerülések után is úgy viselkedett mintha mi sem történt volna. Belegondolva ez elég furcsa, sosem tapasztalta ezelőtt, de gondolta a lány ez csak az év végi érettségi kezdeti stressze válthatja ki a fiúból.
-Nem. Egyáltalán nem. - mondta, és igyekezett terelni a gondolatait, mert ezzel tulajdonképpen füllentett is, mert átgondolva azért nem biztos. hogy ez olyna szokványos viskelkedés változás volt.
- Rendben. Mióta ismeri Elliottot? - jött a következő kérdés.
- A gimnáziumi évek kezdetétől, egészen pontosan gólya tábor óta. - válaszolta minél semlegesebben. Úgy érezte, ha akármilyen érzelmet belevisz, az kínosan jönne ki.
- Tudna mesélni arról, hogy mr. Smith hova valósi, milyen a családi állapota, vagy esetleg voltak e márt ügyei a családjának a rendőrséggel ügyei? - jött az újabb vallatás.
- 3 bátyja van, a szülei megvannak, idilli családi helyzet. Anyagilag jól állnak. Azt nem tudom pontosan honnan jöttek, de nem európaiak. Azt hiszem valahonnan észak Amerika egyik államából. És még jó hogy nem volt ügye a rendőrséggel ezelőtt. - nagyon kellemetlenül érezte magát, ahogy a nő egyfolytában szuggerálta , de kitartott valahogy a gondolattal, hogy mindjárt vége.
 Ez ment fél órán keresztül, ami jóval több mint az ígért 10 perc, pedig mindenre készségesen és a lehető legőszintébben válaszolt. Főleg róla és El családjáról kérdezték.
 Azonban egyre kínosabb és intimebbek voltak ezek, és a várva várt meleg tea és törölköző sem érkezett meg.  Nem mintha a nő annyira fáradt volna, hogy kiszóljon egyért.
 Mikor elköszöntek , vissza jött a nem túl kedves afroamerikai férfi, és kikísérte. Már majdnem ott hagyta volna az esőben, mikor Glorynak eszébe jutott, hogy nem akar ismét ázni az esőben.
- Uram, kérem, haza tudnának vinni. Nem tudom milyen messze van pontosan innen az otthonom, de nincs mivel haza jutnom.
- Sajnálom kisasszony, de sok a dolgunk, és nem taxi cég vagyunk, hogy furikázzunk magát. További szép napot. - és ezzel faképnél hagyta a lányt.
- Szemét! - morogta az orra alatt, amikor már nem hallhatta a fazon, és kissé bekönnyesedtek szemei. Ezzel nem oldódott meg semmi sem.
 Sóhajtott, és automatikusan tárcsázott egy számot. El számát. Már is közölné vele mi történt, de elfelejtette, hogy a szám az egyenlőre halottnak tűnik. Remegve kereste ki a H-nál azt a bizonyos nevet, amit már ezerszer hívott, de semmi segítséget nem kapott .
 Kicsöngött ismét, és pár csöngés utén a vonal recsegni kezdett, és végre szólt bele valaki. De nem Harry volt az. Egy lágy, női hang, ami ismerős.
- Tessék?
- Uh... H-hallo, ki van a vonalban?  - kérdezte zavarodottan, és azonnal pörgött az agya.
 Nem kellett fél másodperc se, hogy a zavartság átmenjen utálatba, ahogy szembesülnie kellett ismét a nemtörődöm és nőfaló énjével a fiúnak. Hova más hova mehetett a Bajkeverő, mint egy helyre, ahol felszedhet egy csajt. Talán egy klubb, vagy es sulis gyülekező hely, vagy akár a pizzázó. Cska azt nem értette miért ismerős a hang. És hogy miért szorítja a mellkasát egy fura érzés, amikor az pörög az agyában, hogy a fiú lehet most kiterülve és kielégülten fekszik az ágyában. Micsoda? -rázta meg a fejét - Hogy gondolhatok ilyet? Ez undorító! 
- És kit ért Harry "BABY" alatt. Egy lány vagy, akit Harry faképnél hagyott megint? - hangja nem arrogáns vagy repedtsarkúsan féltékeny, hanem inkább együtt érző volt. Mintha sajnálva mondta volna ezt a megállapítást. Azonban a becenév jobban megragadt füleiben. Jellemző...- fogatta szemeit.

- Izé.. én .. nem igazán. Igazából ...mindegy is hogy miért hívtam. Hagyjuk.. Viszl... - köszönt volna el, de félbe szakította a lány.
- De legalább a neved mond meg.
- Uh... én.. Szóval Gloria vagyok. - közölte bizonytalanul, majd nedves, kócos hajába túrt.
- GLORY? Jesszus! Hol vagy? Nem bírtam ezt a szerencsétlen már szidni, hogy mit művelt megint! Az egész banda , meg a banda köréhez tartozó ismerősök téged keresnek, mert ez a szemét... - kezdet a darálást, de Glory még mindig nem tudta , hogy ki ez a lány.

XVII. Fejezet

MEGLEPIII :D 
Tadaam :D Egy ajándék résszel gazdagodtok, mivel ilyen cudar az idő. Nos, mivel ily tartósan sok a rossz ,napfény mentes óra így úgy gondoltam egy kis örömöt csalogatok a szívetekbe, és kikönyörgök pár órácskát, hogy had legyen nálam a gép. Ahogy láttátok ,sikerült :D
 Azt hiszem említettem, hogy szeretnék hetente 2 alkalommal fejezeteket hozni. Nos, lehetséges, hogy megpróbálom jövőhéttől. Ez azt vonja maga után, hogy a fejezetek kicsit rövidebbek lehetnek, de mivel gyakrabban jönnek, csak nem haragszotok meg rám O:) Oké, erről ennyit.
A fejiről... Igazából semmit sem tudok róla mondani. Olvassátok el, kommenteljetek Ti milyen véleményen vagytok róla :D
Amúgy nagyon köszi a kommenteket, tudom, gyakrabban köszöngetni kéne, de esti órákon nem hogy a testem, az agyam sem  működik rendesen. Márpedig mostanában nagyon ritka az ilyen délutáni idő, mikor géphez jutva sikerül pötyögni néhány sort :D ) Pusszó muszó, jó olvasást :D (feliratkozást és komit bárkitől szívesen vároook :D és még egyszer köszi minden kommentet :D meg az eddigi feliratozásokat is :D )




Mintha egy szobor lenne, végig nézte, ahogy a fekete kocsi elhajt. Egy ideig észbe sem kapott, hogy ott áll a szakadó esőben. Egyre csak a gondolatai buzogtak fel benne. Hogy mondhatott ilyet? A fiú akárki is, nem érdemli meg ezt a fajta bánásmódot. Teljesen kifordultnak érzi magát a lány. Nem a valódi önmaga, akivé nevelték.
 Az alapján, amit megtudott a fiúról, egészen más képet adott róla. Valahogy nem illett rá az a műveletlen paraszti kép, amit gondolt. Bár ki tudhatja?  Lehet csak jól forgatja a szavak fegyverét, és képes bármit elhitetni azzal, akinek lyukat beszél a hasába. De Ő nem az a nagy dumás fajta... - tűnődött el.
 De lassan rájött, hogy az aszfalthoz csapódó vízcseppeket szuggerálja , miközben ő egyre jobban fázik, és azt sem tudja, hogy merre van a haza.
Sietősen elindult egy irányba, de hamar rájött, hogy az út egyre keskenyedik, és a házak barátságosabbá válásával valószínűleg Londonból egyenesen kifelé tart. Bár arra rájött órákig mehetne még arra, nem jutna ki ebből a gigászi útvesztőből, amint Londonnak hívnak. Így vissza sikerült botorkálnia a mozi tekintélyt parancsoló épületéhez.
 Közben próbálkozott találni valami térkép féleséget, egy kósza hirdető táblán, de nem hogy térkép, egy isten verte tábla sem akadt, ami a centrum felé mutatna. Nem marad más választása, mint hogy segítséget hívjon. Első gondolata az otthoni vezetékes volt, de mivel kocsi hiányában nőtt fel, és a nő egy ördögi és lélekvesztő szerkezetnek tartja, így soha nem is fog nekik igazán autója lenni. És ebben az esőben nem jöhet érte a nő. Talán még a buszokat is törölték, mert a 45 perc alatt, amit sétálgatással töltött, egy rozoga tömegközlekedési járgány sem haladt el mellette. Második, és egyetlen lehetősége El maradt. Az utolsó reménye, hisz a göndörkét nem hívhatja fel, mert vérig sértette.
 A mozi előtt kóricált, és úgy döntött, addig bemegy. Nem ázik tovább, és az egy biztos pont, ha nem is tudja milyen utcában vagy városrészen van, Elliott tudni fogja hol van a régi Freedom épülete. De az ajtó be volt zárva előtte, akármennyire rángatta. Ezt nem hiszem el. Ilyen pechje senkinek sem lehet. - szitkozódott magában, és lassan arra a gondolatra vetemedett, hogy Harry terrort nyújtó ajkai alatt is jobb lenne vergődni,  mint ebben az ítélet időben .
 Egy kiálló erkélye alá behúzódott az épületnek, és a magával hozott táskájában kotorászva előkereste a telefonját. Hálát adott talán milliomodszorra is, hogy bérmálására kapott pénzből - természetesen anyja ellenszenvére - egy használható telefont vett, vízálló tokkal.
 Kikereste a kevés telefonszám közül a megfelelőt, és tárcsázta. Azonnal egy hangocska szólalt meg, ami nem sejtetett jót. Azt mondta, a hívott szám nem létezik. De hát ez Elliott száma. Mindig ezen hívtam , vagy Sms-eztem vele.- lepődött meg. Lehetséges, ez egy félreértés volt, vagy csak a készüléke hibás.  Még egyszer megpróbálta, de ugyan arra az eredményre jutott.
- Az Isten szerelmére El! Gyerünk! - csattant fel, ahogy a harmadik próbálkozás is sikertelennek bizonyult.
 Még kétszer ütötte be újra a számot, de eredményt nem ért el vele. Elvesztettnek érezte magát, és tehetetlennek. Nem maradhat kint éjszakára, összeázva, ilyen hidegben. Haza kell találnia. De ha London másik felébe kell mennie, holnapig sem ér haza, mert nem tudja hol van. Sőt, most már azt sem tudja mit tegyen. El egyszerűen megszűnt létezni, nem tudja elérni, az anyjára nem számíthat, és volt egy vakvágányra futott... valamije a Bajkeveréssel. Ha egyáltalán hívhatja így, mert már azon sem lepődne meg, ha ezek után kiderülne, hogy egy szegényeken segítő hős.
 Elült egy kissé koszos dobozra, és imádkozott hogy alatta vagy benne ne legyen semmi undorító. A rideg falnak dűlt , és egyszerűen csak maga elé meredt. Ahogy fejét előre döntötte, karjaira, melyek térdét támasztották, könnyek gyűltek szemébe, és a hajából patakzó vízzel együtt lefolytak. " ...csodálkozol, hogy egy szem barátod... volt. Mert már ő sincs többé." - rágódott a benne feltörő gondolaton, és még egyszer megcsörgette a számot. De a vonal halott volt, és úgy tűnik itt már semmi sem segít.
- A francba. - szitkozódott.
 Csak a forró könnyei melengették valamennyire, mert teljesen áthűlt, és remegni kezdett. Hiába fonta össze maga előtt a karjait, nem adtak a nedves ruhával borított tagok semmi meleget. Egyre jobban szívta ki a lányból a hőt. Fél órán keresztül vacillált, míg arra jutott, hogy muszáj az utolsó, leginkább nemkívánatos mentsvárhoz folyamodni. Muszáj lesz felhívnia a fiút. Másként megfagy. Így is biztosan egy tüdőgyulladással köt majd ki az ágyában.
 Kezei remegtek, ahogy a készüléken végig vezette kezeit. Annyira rázkódott ujjai között a telefon, hogy alig tudta a számot tárcsázni. De nem csak a hideg váltott ki belőle ekkora vacogást. Egyszerűen csak félt. Meg volt az esély, hogy a fiú egyszerűen nemet mond. Hisz ő maga közölte, hogy nincs "korrepetálás" vagyis, az amit ez alatt akart érteni.
 Füléhez emelte a készüléket, és hálát adva minden egekben lakozó teremtményeknek, mikor a hangocska jelezte, hogy kicseng. De 3 rövidke hang után megszakadt a vonal. Kinyomta...
 Még kétszer újból próbálkozott, de a fiú egyre gyorsabban szakította meg a vonalat. Tudta a lány, hogy nem véletlenül szakadtak meg a vonalak, hanem szándékosan vetett véget a göndörke. Reményvesztett sóhajtással törődött bele, hogy elveszett, nincs hol aludnia, fázik és szörnyen vacog egy koszos karton tákolmányon, ahonnan akármilyen betegségek lappanghatnak.
 Összefolyt előtte a kép, és zokogott. Hangosan, de annyira verte az emeletes házak tetejét és az utat az eső, hogy közvetlen mellette is alig lehetett volna hallani a kétségbe esett hüppögését. Azt sem tudta mit csinál, mikor SMS-kel kezdte bombázni a fiút arról, hogy mennyire sajnálja, és hogy egy idióta volt. De egyikre sem érkezett válasz.
 Ülésében még jobban össze görnyedt, de nem tudta sehogy sem összébb húzni magát. Arra gondolt, hogy ezzel próbálja megleckéztetni a fiú. Vagy talán nem is vette észre az üzeneteket, mert némára állította a telefont, vagy egyszerűen nincs a készülék közelében. Nem várhat senkitől segítségre.
 Elindult az előzőhöz ellentétes irányba. Szelte az utakon egymás után sorakozó sarkokat, utcákat, hátha talál egy ismerős pontot , ahonnan elindulhat. De nem jár London ezen részén sosem. Sőt, alig ismerte a várost. Az anyja egy kis települést ismert ezen kívül, ahova jártak, ezek pedig az anyja gazdag rokonai, akikkel kell tartani a kapcsolatot. De oda is évek óta nem mennek, hisz mikor a lány 14 volt, össze veszett egy ottani fiúval, aki persze elárulta kiszínezve a történetet, természetesen az ő javára, így az anyja többé nem megy sehova sem. A körzeti kisbolt a legtávolabbi hely, ahova a nő jár. Nagy ritkán megy virágföldet vagy virágokat venni piacra, de az évente egy alkalomnál nincs több.
 Egyszer csak észre vett az útszakaszon, ahogy a szemközti , arra az utcéra pont merőlegesen haladó útszakaszon elhajt egy Range Rover.
- HARRY?! - kiáltott fel, és rohanni kezdett, de amint a sarokhoz ért, eltűnt a jármű.
Csak beképzeltem. -sóhajtott, ahogy az emlék fakult, és torzult, míg a lány már tényleg úgy gondolta, csak a szeme játszik vele gúnyjátékot.
 A keményen kopogó esőben haladt, mire ismét elkapott egy fekete kocsit, de már csak a hátsó felét látta.
Teljesen megőrültem. 
Azt hitte, hogy a hideg eső megmérgezte, hisz nem hallucinálna fekete autókat ha nem így lenne. De mikor pont mellette elhaladt az ismerős, sötétített üvegű jármű, egyszerűen nem hitt a szemének. Megállt, és a kocsi is megállt. Majd az ablaka lehúzódott, de nem az volt, akire várt volna. Egy fekete bőrű, napszemüveges fazon ült az autóban. Ekkor vette észre, ez csak egy hasonló kocsi, mert Harryé belülről bézs színű bőr fedte, ez meg fekete volt pont úgy mint kívül.
- Maga Gloria Adams? - pattant ki a fekete ember a járműből.
 Glory megilletődve hirtelen csak bólintani tudott. Ki ez a fickó, és mit akar tőlem? - vetette fel magában a kérdést. Megfordult agytekervényei között az is, hogy el akarja rabolni. De csábítóan hívogatta a kocsi száraz belseje. Nagyon fázott.
- Elliott a barátja, igaz? - kérdezte, és rá jött, miért ilyen furcsa ez az alak. Rendőrnek néz ki, de nem teljesen. A fekete felszerelés ismerős volt egy-két nyomozós sorozatból.
- I-igen ... - felet halkan.
Az ismeretlen arcára elégedettség ült ki, majd a kezét nyújtotta, talán kézfogásra.
- Ezen esetben, velem kell jönnie kisasszony. - fogta meg a kezét keményen , és az autóba tuszkolta a lányt.

XVI. Fejezet

Háj evribádi!  Remélem nem tűnt soknak ez a hét. Gyerekek, én kivagyok :/// Beteg vagyok mint az állat,  lassan az eső is átfordul egy Noé-féle özönvízzé, én meg itt gubbasztok egy bögre mézes teával imádkozva, hogy a hangom legalább jöjjön vissza és múljon el a Rudolf-orrom .(piros , a gyengébbek kedvéért xd )  De sebaj, amíg örömöm van az írásban, és nem szegi kedvemet az állandó krákogás , addig ontom magamból (fokozott mértékkel xd ) a fejezeteket :D Jó olvasást! Ádíjjosz a kövi részig :"D . (u.i: lehet egy kicsit a vége érthetetlen lesz, ez majd szépen kibogozódik a folytatásokból :D )


Vadállat módjára marcangolta a lány ajkait, aki az előző pillanat hatása alól már rég felébredt, és igyekezte ignorálni a fiút. Azonban, ezt Harry észre sem vette. A lány érezte, valami megváltozott. Mintha az előző göndörke eltűnt volna, és helyébe egy ijesztő utánzat lépett. Ez is egy ráadás rejtély volt, ami hozzáadódott a bajkeverő személyiségéhez, és a lány számára megérthetetlenebbé lett.
 De talán még játéknak is tűnhetett volna ezidáig a tüzes tettek sorozata, míg egy pillanatra el nem kapta Glory, a másik fél pillantását, és ekkor rémült meg igazán. A ködös tekintet nem sugárzott mást, csak szexuális vágyat. A feketévé vált szempárban semmi más nem volt, se törődés, se aggódás, hogy esetleg bárki észreveheti őket., vagy megtalálhatja a fiatalokat. Harry egy ösztönösen cselekvő valakivé vált, akit csak egy bizonyos cél hajt.
 Próbálta lehámozni magáról a fiút, de az ellenállt, és egyre jobban rámászott. Szinte hozzá préselte az üléshez, ami kettejüknek már igen csak szűkös volt. Egy rémült lélegzet vételnél, behatolt a szájába, és kezei tapogatni kezdtek a fiúnak. A lány mereven igyekezte tartani kezeit és lábait, hogy ne érhesse le egy érzékeny pontját sem. Eszébe ötlöttek azok a pillanatok, amikor a fiú gyengéd volt, sőt az előző igen zavarba ejtő esemény is, mikor elvesztette a fejét. Nem tehetem ezt! Minden szabályt megszegek ezzel. Egy erkölcstelen nőszeméllyé váltam így is! Nem hagyhatom ezt neki! - szinte kiáltozott magában, és valami olyan kezdett formálódni benne, amit nem akart megtenni. Fizikai erőhöz folyamodni...
- Harry! Harry ezt most hagyd abba! - kiáltott hangosan félig a fiú szájába. Próbálta szóval fékezni a zöldszemű vadságát, de ő csak buzdításul vette.
 Keményen ragadta meg a szemüveges haját, és szinte megtépve késztette arra, hogy oldalra hajtva fejét engedjen utat nyakához.
 Gloryban megtört valami. Sosem bántak így vele, sosem érintették így, senki sem volt ennyire összetett az életében, de ami a legrosszabb, sosem szégyenítették meg ennyire. Érezte, ha engedne a fiúnak, ő csak egy használt tárggyá válna. Párszor olyat tenne, amit elvei szerint egy sokkal magasabb kapcsolati szinten kéne, majd ha keresné az iskolában, pár szégyenítő szóval koptatná le. Nem tehetem.
- Azonnal hagyd abba! - mondta, de semmi értelme nem volt.
 Szavai süket fülekre találva, semmit sem értek. A fiú kezei durván markoltás , tapogatták combjait  és oldalát. Fogaival keményen érzékeny bőrébe harapott, és a lány sejtette, hogy nyoma lesz még ennek. Ekkor lépett valami olyat Glory, amire egyikőjük sem számított. Egy hatalmas pofon visszhangzott az üres teremben, ami megtörte az összes eddigi eseményt. A lány szemében könnyek gyülekeztek, mert azonnal meg bánta tettét. A fiú ezerszer erősebb nála, olyan erővel adhatja vissza neki, hogy lehet napokig csak feküdni tudna.De ehelyett csak bámult. Némi harag keveredett tekintetébe, de nem tett egyebet a nehéz légzésen és rezzenéstelen nézésen kívül. Glory nem bírta ezeket az égető pillantásokat, így sietve pattant fel, és futva próbált megszökni. Úgy érezte valami égi erő folytán egyfajta fáziskésése van, hogy menekülni tudjon robbanó haragja elől. Futtában rendezte nagyjából ruháját, és zilált haját.
 A fiú szavai elmosódottan csendültek fel háta mögött egy rövid idő után. A francba! - mordult fel magába, talán csak meglepődhetett a fiú. - Így nem fogok tudni elmenekülni! 
Kinyitotta a moziterem ajtaját, és majdnem fellökve a gubbasztó jegyszedőt, aki a filmet ezek szerint végig ott gubbasztotta. Szaladt a nagy csarnokon keresztül . Minden ott lévő, azaz a pénztáros, és az , aki hozta a kukoricát, csak nézték, de csendben voltak. Egy szavuk sem volt, sőt, talán meg sem lepődtek. Mintha az történt volna, amit vártak. Lehet ők tudták ezt? Lehetséges, hogy Harry minden lányt ide visz, azért, hogy lenyűgözésül egy különleges randi keretein belül tehesse magáénak majd őket. Hogy elhitesse velük, ők különlegesek, mert ezt elintézte Harry.  Az is lehet hogy az övé valamilyen módon a hely, vagy az apjáé. Még intéznie sem kellet. Mocsok! - szidta magában a fiút, de ezt még ő sem hitte el. Úgy érezte néha a film közben, egy igazi randin van, és valóban különlegesnek érezte a helyet, és a légkört, de gondolat menete ezt megtörte.
 Hallotta, még a göndörke  hangját, ahogy egy obszcén szava zengett a teremben, de kilépett futva az épületből, egyenesen az esőre.
 Észre sem vette, hogy a bent eltöltött idő alatt eleredt volna, vagy hogy villámlott. De ettől függetlenül ítélet idő uralkodott az utcákon. Gyors léptekkel indult meg valamerre, de jól tudta, fogalma sem volt, hol van.
 Tocsogó léptek közeledtek a háta mögül, de hallani sem akart többé a fiúról. Főleg, ha gondolatai közül egy is igaz volt rá. Az esőcseppekkel záporoztak fejében mindazok az alkalmak, mikor valamilyen köze volt a fiúhoz. Megcsókolta, fogdosta, és majdnem le is feküdtek. Már csak gondolni is rossz ezekre a szavakra, amiket a fejében mondott ki. De hogy megtörténtek, még nagyobb bűn volt.
 Azon járt a lány esze, hogy ezt még a templomban sem gyónhatja már meg. Ezek megbocsáthatatlan bűnök voltak számára, és csupán néhány nap alatt történt mindez meg vele.Anyjának el kéne mondania a tiszta lelkiismeretért, és egy jól kiérdemelt büntetésért. Saját maga akart az édesanyja színe elé járulni, csak hogy megszabaduljon a fiútól. Úgy érezte Harrynek kijárna két apai nagy pofon, meg neki is, mert hagyta hogy ezt művelje vele.
 Egy nagy tenyér ragadta meg a vállát hirtelen, és a tulajdonosa elé fordította a lányt, elvesztve egyensúlyát. Meglepő módon a fiú nem hagyta , hogy a koszos talajra essen, hanem megragadta, és karjaiban tartotta.
 Szemei visszanyerték eredeti színüket, és valami egészen furcsa érzelmet sugároztak. Talán megbánás? Bár úgy érzi a lány, az a fiútól fizikailag lehetetlen lenne.
- Engedj el. - szólalt meg, amint észbe kapott, hogy Harry karjai között van.
- Biztos? - kérdezte a fiú. Azonnal pimasz mosoly ült ki az az arcára, mintha ismét kicserélték volna.
 Utálom a hangulatváltozásait! - jelentette ki magában a lány, de aztán csak megforgatta szemeit.
- Igen! Nincs ínyemre tovább elviselni a jelenléted! - sziszegte.
- Biztosan ezt akarod? - mondta a fiú. de a mosoly csak tovább szélesedett.
- Igen! Biztosan! - mondta a lány, és eltűrt volna egy víztől összetapadt tincset az arcából, de ekkor megszűntek körülötte a kezek, és a földre zuhant.
 Egyszerűen már meglepődni sem tudott, csak egy sértett pufogást eresztett ki a száján. Legbelül sejtette, most valami megalázó fog következni. A Bajkeverő a velejéig romlott, nem is várt mást tőle.
- Te egy szemét hóhányó vagy! Hány lányt használtál ki így? - kezdte el, miután feltápászkodott. Nem fáradt, hogy megpróbálja letisztítani a sárt a ruháról, hisz egy merő víz volt réges-rég. - Mégis mennyi szerencsétlen áldozat kötött ki a "különleges... -kalimpált macskakörmöket ujjaival - ...randi" után az ágyadban? Az is lehet hogy addig sem jutottatok! Minden székre jut egy? Huh? Még azt is el tudom képzelni, hogy ezt az ócska filmet nézetted meg az összessel. - kezdte el a lány, de érezte, hogy elvetette a sulykot.
 A fiú szemébe mély sértettség és bánat költözött. Olyan fajta, amit a legjobb színész sem tud produkálni, egy tragikus jelenetében. Ez pontosan olyan volt, amit a lány érzett, mikor közölte vele az anyja, hogy nem mehet művészeti pályára, mert az hóhányóknak való. Akkor ő sírt órákon keresztül. Harry arcán azonban egy végbemenő mimikai változás keretében a bánat egy kifejezéstelen arccá torzult, mely ködösen tükrözte, hogy valami nagyon nincs rendben.
- Miért gondolod ezt? - mondta, s hangja annyira más volt, hogy Glory azt hitte, nem is a fiú szólalt meg. Ez egy összetört gyerek volt, akit elhagyott a mamája... Vagy rosszabb... Egy összetörött szív...De a lány mégis fent hagyta magán a kemény álcát.
- Mert ... - nem tudta egyszerűen folytatni a mondatot, közbe szakította a fiú.
- Azért gondolod, mert azt hiszed, nekem egy nő nem is ember? Mert meg vagy róla győződve, hogy nőfaló vagyok. Az agyadba az a tudat él, hogy egy link, bajkeverő vagyok, aki leszarja a tanulást, csak a szex és a részegen eltöltött bulik érdekelnek. -  a hang, mely a fiúból szólt olyan volt, mint egy halálhír. Érezte Glory, most nagyon elrontotta. Most igazán maradhatott volna csendben.
- É-én... - nem bírt felelni.
- VÁLASZOLJ! Kibaszottul ezt gondolod rólam, igaz? Azt hiszed sorra dugom a nőket, és szétpartizom a kibaszott agyam? Egy anyabaszó kibaszott elkényeztetett pöcs vagyok? - a fiú szeme vérbe forgott, és torka szakadtéból kiabált. A környező épületek előtt elhaladó gyalogosok egy pillanatra oda sandítottak, majd sietősre fogva tova sétáltak. Az esőt túlzengte mély hangja. Egyre csak közeledett, majd hirtelen a falhoz szorította a lányt a torkánál fogva. Most meghalok... - Kurvára válaszolj. - suttogta.
Valójában hasonlót gondolt róla, de kimondva hangosan már oly kemény vádaknak hallatszottak. Egyszerűen megbánta, hogy ennyire kibuktak belőle a szavak. A fiúnak minden bizonnyal nem estek jól. De tényleg ezt a képet alkotta Harryről.  Egy halvány bólintást adott összes reakcióként Glory, mire elengedte a fiú.
Rájött a lány, hogy abban viszont nagyot tévedett, hogy a göndörke egy érzéketlen ember. Nem tud egy érzelem mentes lény ilyen szintű bánatot produkálni. Nem lenne képes rá egyszerűen. Nagyon fájt neki, hogy kimondatlanul is ezen jelzőkkel illette a fiút. Már semmiben sem volt egészen biztos. A fiú pedig bizonytalanította el az egyre szövevényesebbé váló képével, amit alkot magáról a lányban.  Azonban oly hirtelen változott ismét labilis hangulata, mint a londoni időjárás. Most hűvös lett, akár csak a déli sark, és fagyos. Túlságosan fagyos. A jégpáncél hidege a szemüveges mellkasáig hatolt. A szíve összeszorult. Nyelnie kellett, és a nyakát dörzsölte, bár semmi baja nem lett.
- Egy kérdésem lenne. Mi rá a bizonyíték? - monda jegesen.- Nem tudsz te semmi. És csodálkozol, hogy egy szem barátod... volt. Mert már ő sincs többé. Egyedül fogsz maradni. Sikerült  az utolsó embert is elüldözni magad mellől aki igazán törődött veled ezzel az idióta maradiságoddal. Azt sem tudom, hogy El hogy bírta ki eddig veled! Nos, minden jót az anyádhoz, nem kell tovább "korrepetálnod" !  - ezzel sarkon fordult, és az esőben lépkedni kezdett, össze zavarva a maradék tiszta képet is a lányban. 

XV. Fejezet

Sziaasztok :D remélem nem volt idegtépő az első hetetek :)én imádom a sulit. ez nem oldható el az órarendemre, mikor is vannak 10-12 óráim, és későn érek haza. Ebből következik az a sajnálatos hír, hogy nem tudok heti egynél több részt kipréselni magamból, Ez is okozta azt, hogy ennyit kellett várni. Így is volt nekünk szombaton suli, mert nekünk egy picit meg van kavarva az év, és pár szombatért kapunk egy hetet februárban. Hosszú sztori, na m1... Szóval a részek heti egyszer jönnek, többnyire hétvégén. De ha csúszok, na haragudjatok, de ismétlem 10-12 óra sok, még úgy is hogy van azért rövidebb napom is. Hát igen, igen, ilyen a művészeti. De szeretem csinálni, nehogy valaki panasznak olvassa ám xd
So, jó olvasást <3



 Harry felállt az asztaltól, és a lány kezéért nyújtotta övét. Glory még mindig kábán nézett, és egyszerűen csak kikapcsolt, legalább is fizikailag. Az agyában minden volt, csak rend nem. A gondolatok úgy cikáztak agytekervényeiben, mint egy gigászi viharban a villámok. Szinte sokkolta az a gondolat, hogy órákig kell kettesben lennie Harryvel, az ő saját otthonában, ahol a legnagyobb veszélyek érhetik. Már az is sok volt, ami napokkal ezelőtt zajlani kezdett az életében.
 A fiú olyan nyomokat hagy maga után másokban , mint egy hatalmas tornádó. Felforgat mindent, majd a táj végül nem hasonlít eredeti önmagára. Így érzett Glory is. Kívülről nézve a lány magát egy teljesen más embernek látta. Csókolózott, levetkőztették, sőt ,máshol éjszakázott , és talán amit a legrosszabbnak érez, az anyja egyszerűen el van bűvölve. Szó szerint, mintha a fiú minden emberi lényt aki csak  érintkezik vele erős varázslat alá vonna.  A tanárok megkergülnek, kiakadnak, vagy egyszerűen dühöngnek puszta szavaira, vagy már csak egy pillantásától is akár.
  A hosszú kocsiúton, már kezdett beletörődni, muszáj lesz bele mennie Harry játszadozásaiba, mert így is úgy is bele keveredik  a végén. Talán ő is játszadozhat vele, talán annyira kiakasztja, hogy megutálja, és többé hozzá sem szól. De jó lenne... - sóhajtott fel, és magában már tervezgetni is kezdte mit tesz.
 Azonban minden előjel nélkül elhaladtak Harryék nagy palotája előtt, ami eléggé meglepte, tekintve arra, hogy oda készültek tanulni. . Először azt hitte a fiú eltévesztette , és már szóvá is akarta tenni, de talán nem itt a megfelelő alkalom. A fiú épp eléggé zavarban lesz, ha majd visszafordulnak. De egyre gyorsabban repültek, végül kiértek egy London szélénél lévő mozihoz, ahol le is parkolt a göndörke.
- Nem arról volt szó, hogy korrepetálni kell téged biológiából? - hitetlenkedett, ahogy méregette a régies , és évtizedekkel ezelőtt bezárt épületet.
- Nem hiszem el, hogy nem fogtad fel ... - motyogott szem forgatva magába, de a lány értetlenségét észre véve, tudta a válaszát a szemüvegesnek - Nem fogunk tanulni. - közölte semlegesen, majd megragadta a lány kezét, és a mozi bejáratához lépkedtek.
- De ezt már bezárták több mint 30 éve... - motyogta a lány, de a fiú csak a vállát rándította, és belökte az ajtót. 
 Tehetetlenül is magával ragadta a hely hangulata, ahogy az elhagyatott előcsarnokba léptek. A 80-as évekbeli díszítések megadták a furcsa szféráját a helynek. Magával ragadta, és elképzelte, ahogy izgatottan állnak azon kor fiataljai a jegypénztárnál, és egy akkori klasszis filmet izgatottan vártak. Mosolyt csalt a fikció arcára.
- Harry, miért vagyunk itt? Egyáltalán be szabad jönnünk ide? - kérdezősködött a lány, eléggé félt, hogy rajta kapják esetleg betörésen, még ha nem is volt zárva az ajtó.
- Minden kiderül a végén. De gondolkozz, mit csinálnak egy moziban? - dobott egy lekezelő választ. Talán sértette a szemüveges fülét, de inkább elengedte , mintsem felkapta volna a vizet.
Filmet fogunk nézni talán? - gondolkozott el. Más magyarázat nincs. 
Körülnézve azonban egy más világba is csöppenhetett volna a lány. Mintha csak vissza csöppentek volna a múltba. A fiú valóban a pénztárhoz vezette a lányt, ahol egy nő ült széles mosollyal arcán.
- Heló , két jegy lenne a Csábító szörnyeteg , mr. Hunt-ra. - mondta monoton a fiú, majda nő letörölhetetlen mosollyal nyújtotta át a furcsa kinézetű jegyet.
 A cím nem sejtetett jót Glory számára, de fogalma sem volt arról mit miért tesz még mindig a fiú, és bele sem szólhatna. A filmet magát nem látta a lány, de nem is volt ilyen címmel rá igazán kíváncsi... 
A lány csak nézett, és a fiúba karolt, hogy el ne vesszen a nagy teremben egyedül. Tudta jól, képes lenne rá. Fizetés nélkül kezdtek lépkedni, útközben Harry kezébe nyomott egy fiú 2 tasak pattogatott kukoricát és egy üdítőt,  majd a vetítő teremhez értek, ahol egy fickó kérte a jegyeket, amit a göndörke át is adott. Az kilyukasztotta azokat, és pont a terem közepére ültette a fiatalokat.
- Harry, mi ez az egész? Ezt hogy csináltad? - kérdezte Glory, de ekkor lekapcsolódtak a fények, és a vásznon különböző régi hirdetésekjelentek meg.
- Legyen annyi elég, hogy elintéztem. - mondta egy halvány görbülettel arcán, majd a film elkezdődött.
 Egy elcsépelt története volt, ahol is a bizonyos mr. Hunt egy nőfaló életet élt. Milyen hasonlóak itt valakik... - gondolta, és majdnem kiszaladt a száján egy apró kuncogás. Bizony, talán mr. Styles és Hunt között nem volt sok különbség.  Nos, a történet viszont egyre jobban vált egy erotikus drámára, mikor is Rose és a férfi egy bezárt irodába kezdtek egymásba gabalyodni, miközben Rose apja haldoklott a kórházban. Persze ezzel nem törődtek, mikor kölcsönös örömet szereztek egymásnak...
- Óh Aiden, maga milyen erős! - kapta fel mr. Hunt Roset.
- De még mennyire Rose... Azt hiszem egy őrültséget fogok magának mondani. - hajolt egyre közelebb a nőhöz, kinek blúza már csak alig takarta az akkori divatra jellemző atlétát, ami alá meglepő módon nem vett mást a színésznő, aki mellesleg egyfilmes, ismeretlen valaki volt. 
- Mégis mit drága Aiden? - hangja olvadt volt, és amennyire egy ilyen régi filmben meg tudták játszani kéjtől csöpögő.
- Kívánom magát! Mint Éva a tiltott gyümölcsöt, mint szomjazó a friss forrást, és mint függő a drogot , mert te vagy az én kábítószerem Rose! Rose High, én szeretném magát! - szólt azt izmos, és feltűnően szőrös úr, majd egy látványos, és provokatív csókban részesítette a színésznőt. 
- ÓH Aiden! - és ezzel az íróasztalra tette a férfi a fiatal hölgyet.  
 A fiú közben le sem vette a lányról a szemét, aki érdeklődéssel nézte, kis pírra az arcán a történéseket. Nézte ahogy a nő vállán csókokkal húzza le a vékony pántot mr. Hunt, és ahogy domborulatai között kezdik ajkak bombázni. Nem értette Glory, ezzel mi Harry célja. Talán ez lenne az említett randi folytatása?
 Harry  észrevétlenül közeledett, és először ujjait vezette fel s le Glory keresztbe tett lábain, amit a lány először azzal próbált leállítani, hogy igyekezett a kézre csapni, vagy elhessegetni onnan a tagokat, de végül feladva inkább csak ignorálta, hisz próbálkozásai sikertelenek voltak.
- Mmm mr. Hunt, maga nagyon piszkos! Egy piszok rossz gazember! - nyögdécselte kéjesen Rose. 
- Maga tesz ily piszkossá Rose! Mocskolja hát velem össze ezt a szobát! - mormogta a nő nyakhajlatába. 
- Óh, milyen jó gondolat, de nem lenne kényelmesebb inkább egy hálószobát összerondítani , mint egy irodát? 
- Fejezd be! - pirított oda a fiúnak a lány, ahogy szoknyája alját szerette volna simogató kezeivel feltűrni.
 De a fiú csak mordult egyet és a lány arcát mag afelé fordította. Annyi reakció időt sem hagyott, hogy a mozdulatot felfogja a szemüveges, már is nedves ajkakkal a lányéira tapadt a zöldszemű. Azonnal válaszolt valami megmagyarázhatatlan fellángolás következtében a lány, és karjai erőtlenül kapaszkodtak az izomkötegekbe a fiú hátán. Heves és követelőző volt, ahogy a csók tánca kétségbe esett , tüzes kergetőzésbe hajlott át, végül egy forró ölelkezésbe. Harry tenyerei felgyűrték sikeresen a szoknyát, és ismét találkoztak a gyűlölt, nyúlós műanyag harisnyával, amit most inkább nadrágként próbált lehámozni a lányról, mintsem szaggatni.
 A tűz égette egyre jobban a lány belsőjét, és érintései a fiúnak felperzselte bőrét.  Túlságosan is jól esőnek titulálta az idegen helyről érkező jeleket, melyek valamiféle vágy előfutárai voltak.
A nőt felkapta , majd bevitte a hálószobába, csupán egy szál selyemnemű volt rajta, ami védte testét a teljes meztelenségtől.
 Göndör tincsek csikizték arcát, miközben egy pontot keresett a fiú, amhol egy lila nyomot hagyhat majd erről a pillanatról, amit a lány érzi, hogy amint vége , inkább letagadná. De most semmi sem szakíthatja félbe, úgy érzi.
 - H-Harry! - sóhajtott fel, pont úgy, ahogy Rose, majdnem be is akarta tapasztani száját, de a fiú meg előzte.
Kezei a sötétbarna tincsekbe tévedt, és ahogy gyengéden meghúzta őket. A válasz egy apró harapás volt a lány ajkaiba. Úgy ízlelte a lány pirosló száját mint egy tiltott gyümölcsöt. Új, és izgalmas vizekre evezett, és a hangulatot csak alá festette az erotikusnak szánt nyekergés a film zenéjében. De megtette.
 Az ügyes ujjak lassítva simítottak végig a harisnyától megszabadított bőrön, és a térdhez érve irányt és utat változtattak. Lassan, és izgatóan haladtak egyre feljebb a puha és érzékeny bőrön.
- Harry.. Harry, ne... - félig suttogta a lány, de hangját némileg a sóhajtás, félig a film nyomta el. - H-Har...- mondta, de a fiú combtövéhez nyomta középső ujjbegyét, és befelé haladt, végig a fehérnemű és a bőr találkozásánál.
 A lány szája hang nélkül elnyílt, és a fiú szemeibe nézett, részben kétségbeesett, részben kábult pillantással. A tüzet csak táplálták a film erotikus jelenetét tükröző smaragdok.
 Harry picit mozdította kezét, hogy az alsónemű anyagára tévedjenek ujjai, és úgy simította tovább, szemkontaktust nem megtörve a lányt. Glory beharapta a száját, nehogy hangot hallasson, ami akár a filmnél is hangosabb lesz. Úgy érzi , hogy a hangos zilálás betölti a termet, a filmbéli hangok ellenére, és az utcán is hallják, ahogy szíve úgy dübörög, és vágja érfalaihoz vérét mint a lovak patái vágta közben a kemény földet. 
  Egyre nagyobb intenzitással nyomta és dörzsölte a lány érzékeny pontját a fiú, ami folyamatos nyöszörgés szerű zihálást idézett elő az extázisban lévőből. Nem is értette, miért hagy ilyen dolgot a bajkeverőnek, hogy megtegye, de egyszerűen megőrült ettől a pillanattól.
Úgy érezte, hogy nem érdekli semmi, csak el akar jutni egy robbanásig, ami feszül alhasában.
- Mmmm... olyan nedves... - suttogta kéjesen szavait a fiú, és a lány legnagyobb bánatára abba hagyta mozdulatait.
 Terpeszben vergődő lábait rendezte, és lejjebb rángatta a lány, ahogy visszacsöppent a hideg valóságba, és rájött, hogy a film véget ért, és a fiú valami olyant tett, ami visszafordíthatatlan következményeket von maga után. De a lány a legjobban még sem a keletkezett hőtől pirult ki, hanem, mikor meglátta a fiú szűk farmerja alatt feltűnően dudorodó férfiasságát, amit leplezni sem próbál a göndörke. Sőt, kihívóan simogatta, miközben tüzes pillantásokkal pásztázta a lány domborulatait.
- Most kibaszottul az enyém leszel!