XVIII. Fejezet

Hii :D Na jó.. ez fizikai lehetetlenség, hogy ilyen időbeosztással lehessen akármit csinálni... Ne haragudjatok, de az az ígéretem, hogy heti kettőször tudok fejit hozni, nem tudom tartani az ígéretet. Sajnálom.
És igazság szerint ez csak egy kis átkötő töltelék részféle volt, ne haragudjatok. Majd jön az izgalom is, már nem soká :)  Addig is, jó olvasást :D Puszi <3 (komi meg minden jöhet továbbra is :D )


Miután tisztázódott, hogy a férfi nem elrabolta a lányt, mivel egy Samuel Alkin nevű nyomozó volt, így a gondolatai már is Pál-fordulatot véve inkább aggodalmaskodó és mindent tudni akaró lett. Mi köze van Elliotthoz ennek a fazonnak, és miért?
A járművet ijesztőnek találta , mert belülről minden annyira modern volt. Nem maga a technika rémítette el, csak a gondolat, hogy ha arra kerülne sor, hogy ezt vezetni kéne, azt sem tudná melyik gomb mit csinálna. Talán még katapult is van ott, hacsak az nem a rádió.... Minden olyan, mint egy mai nyomozós sorozatban , a , a hátsó üléseket elválasztó rács, sőt, ahogy a férfi meredten, semmilyen arccal nézte az utat, ami egyben frusztrálónak is találtatott.
  Glory nem tudta eldönteni, hogy kieressze e a száján az elfojtott kérdéseit. Azon vacillált, hogy ezen válaszok elhangzanak majd, ha oda érnek az őrsre úgy is, ha tudhat róla a lány. Ám ez - a filmekből levonva- koránt sem biztos hogy publikus téma, hisz legtöbbször a kihallgató szobába beráncigált illető kérdésözönjére azzal a szimpla, idegesítő válasszal szolgálnak, hogy nem tudhatja, vagy nem mondhatják el. Így aztán a lány a hallgatásra voksolt. 
Egy barátságtalan fémes épület előtt leparkolt, majd nemsokára egy fémrácsos vaskapu is kinyílt, melyen behajtott a kocsi. Végül már csak azon kapta magát a szemüveges, hogy cipőjében cuppogva halad egy szoba felé, ahová be is taszítják. Nem értette ez a durva bánás módot.
 Őt egy hölgy fogadta egyen ingben, azonban neki nem volt oly hivatalos kinézete mint mr. Alkin nyomozónak.
- Jó napot ms. Adams! Én Satrina Brooks nyomozó vagyok. Kérem foglaljon helyet. Esetleg valamivel szolgálhatunk, mielőtt nekivágnánk ennek az ügynek? - kérdezte kedvesen, de a lány átlátott a mesterkélt kedvességen, és állmosolyon. Csak a rutin szólt a nőből, és legszívesebben felháborodottan kiáltozna ügyvédért, csak mert megtehetné. Elvileg jogában áll hallgatni.
- Lenne két kérdésem. Mit keresek itt, és miért nem lehetett ezt humánusabb módon intézni? - kérdezte, igyekezett udvarias maradni, de a sértettség kiérződött hangján. Hisz ki akarja, hogy egy igen "bőbeszédű" , ráadásul tapintatlan férfi bedobja egy kocsiba, és elrángassa mindenféle magyarázat nélkül. Talán ha nem vont volna le okos következtetéseke a szemüveges , talán rémülve remegne ennek az álszent nőnek a karjaiban, hogy megnyugodjon könnyeitől.
- Nos, egy barátja ügyéhez van köze, és meg szeretnénk hallgatni pár egyszerű kérdésre a választ. És mr. Alkin.. nos igen, Ő ilyen, sajnáljuk. Esetleg egy törülközőt, meleg italt elfogad? - a felvett álca ugyan olyan higgadt, udvarias és hivatalos volt, mint az első másodpercben. Csak a hamis kisugárzás, amit nem lehet egy szemfüles ember elől elrejteni.
- Nos, azt megköszönném, ha már így alakult. - észrevehető volt az él a hangjában. Nem tudott igazán illedelmesen viselkedni. Nem csak elege volt a helyzetből , de rátett egy lapáttal, hogy még mindig teljesen át volt ázva, fázott, és Harry tettei kavarogtak gondolataiban. - Egyébként ez nem törvénybe ütköző, vagy valami? Elvittek az utcáról az anyám engedélye nélkül. - talán fáradt is volt. Minden amire vágyott az az, hogy egy forró fürdő kíséretében megszabaduljon a stressztől.
- Nem. Maga elmúlt 18 éves, így egy teljes jogú, felnőtt állampolgárnak minősül. Attól még, hogy tanul, ez nem módosítja ezt. - közölte ugyan úgy, mint eddig.
- Oh... - bele gondolva, ez logikus. Ha 17 lenne még, mint pár hónapja, akkor mézes-mázosan állítottak volna be az otthonába, és körbe hízelegték volna az anyját, hogy tehessenek fel pár kérdést neki. Szánalmas.
- Akkor kezdhetjük? - mondta a nő, hirtelen komollyá válva, és a kedveskedő álcát ledobta. - Tíz perc múlva akár el is hagyhatja az őrsöt, ha minden jól és gördülékenyen megy. De ehhez az ön közreműködése is kell, gyors és egyértelmű válaszok. Az ön döntése minden. - nyomta le a monoton dumát. Nos, ez már koránt sem úgy van , mint a filmekben.
Volt egy olyan érzése a lánynak, sem törülközőt, sem meleg italt nem fog kapni. Forgatta volna a szemét, de az nem lett volna illő, és még a nő is gyanúsíthatná - bár ettől csak a lány tartott. Nagyon frusztrálta, és minden hibája az eddigi élete folyamán lefolyt a szemei előtt egy folyamban. Úgy érezte még is, hogy nagy bajban van, és lecsukhatják. Pedig nem tett semmit. Konkrétan minta polgárként is szolgálhatott volna , az eddigi élete alapján.
- Ms. Adams. Emlékszik, hogy Elliott Smith mostanában tett vagy mondott valami olyasmit, ami alapból furcsa lenne tőle. - mondta egy papírt bújva a kérdést. Kezében a toll feszesen volt tartva, és minden koncentrációját a lányra és az író eszközre fókuszálta.
 A lány hirtelen nem is tudott válaszolni. Vágta volna rá azonnal a nemleges választ, de aztán a pár napja induló furcsa események is eszébe jutottak. Hisz Harry furcsán viselkedik vele, és ehhez El-nek is köze kell hogy legyen. Igen is gyanús volt az hogy hiányzott, igen homályos utalásokat tett a göndörke a fiúra, és most a telefonos malőr. Először igyekezte lekoptatni a lány, most meg mintha nem is létezett volna az a szám. Biztos, hogy elmegyek ezután El-hez. - határozta el magában.
- Nem. Semmi gyanús. - válaszolta végül. Előbb utána jár az eseményeknek, és aztán mond biztosat, mint hogy egy piti kis félreértés miatt okozzon herce-hurcát a lány.
- Igen? - kérdezett rá a nő, de a kifejezéstelen hang és arc nem árult el ez egy meglepett vagy csak egy alátámasztó kérdés akart e lenni.
- Természetesen. El egy nagyon rendes ember, a legjobb barátom. - közölte a szemüveges.
- Hölgyem, nézze. Meg kell kérjem, hogy vonatkozzon el most attól, hogy bármilyen kapcsolata is van mr. Smith-szel. Ne hazudjon a védelme érdekében. Ezen kérések tudatában ismét megkérdezném, nem tapasztalt semmi gyanúsat Elliott körül az elmúlt héten-hetekben? - mondta mind ezt úgy a nyomozónő, hogy egy pillája sem rezzent. Tökéletes pókerarcot vágott. A lány egy pillanatra azt kívánta, bárcsak tudna ő is ilyet a göndörke jelenlétében produkálni.
 Glory eszébe néhány esemény még is bekúszott, amik az év eleje óta történtek. El néha furcsa módon tényleg hiányzott. Ritkán , de kerülte a lány, azonban a hiányzások után mindig úgy jött, mint akin meg sem látszik a betegség, és a kerülések után is úgy viselkedett mintha mi sem történt volna. Belegondolva ez elég furcsa, sosem tapasztalta ezelőtt, de gondolta a lány ez csak az év végi érettségi kezdeti stressze válthatja ki a fiúból.
-Nem. Egyáltalán nem. - mondta, és igyekezett terelni a gondolatait, mert ezzel tulajdonképpen füllentett is, mert átgondolva azért nem biztos. hogy ez olyna szokványos viskelkedés változás volt.
- Rendben. Mióta ismeri Elliottot? - jött a következő kérdés.
- A gimnáziumi évek kezdetétől, egészen pontosan gólya tábor óta. - válaszolta minél semlegesebben. Úgy érezte, ha akármilyen érzelmet belevisz, az kínosan jönne ki.
- Tudna mesélni arról, hogy mr. Smith hova valósi, milyen a családi állapota, vagy esetleg voltak e márt ügyei a családjának a rendőrséggel ügyei? - jött az újabb vallatás.
- 3 bátyja van, a szülei megvannak, idilli családi helyzet. Anyagilag jól állnak. Azt nem tudom pontosan honnan jöttek, de nem európaiak. Azt hiszem valahonnan észak Amerika egyik államából. És még jó hogy nem volt ügye a rendőrséggel ezelőtt. - nagyon kellemetlenül érezte magát, ahogy a nő egyfolytában szuggerálta , de kitartott valahogy a gondolattal, hogy mindjárt vége.
 Ez ment fél órán keresztül, ami jóval több mint az ígért 10 perc, pedig mindenre készségesen és a lehető legőszintébben válaszolt. Főleg róla és El családjáról kérdezték.
 Azonban egyre kínosabb és intimebbek voltak ezek, és a várva várt meleg tea és törölköző sem érkezett meg.  Nem mintha a nő annyira fáradt volna, hogy kiszóljon egyért.
 Mikor elköszöntek , vissza jött a nem túl kedves afroamerikai férfi, és kikísérte. Már majdnem ott hagyta volna az esőben, mikor Glorynak eszébe jutott, hogy nem akar ismét ázni az esőben.
- Uram, kérem, haza tudnának vinni. Nem tudom milyen messze van pontosan innen az otthonom, de nincs mivel haza jutnom.
- Sajnálom kisasszony, de sok a dolgunk, és nem taxi cég vagyunk, hogy furikázzunk magát. További szép napot. - és ezzel faképnél hagyta a lányt.
- Szemét! - morogta az orra alatt, amikor már nem hallhatta a fazon, és kissé bekönnyesedtek szemei. Ezzel nem oldódott meg semmi sem.
 Sóhajtott, és automatikusan tárcsázott egy számot. El számát. Már is közölné vele mi történt, de elfelejtette, hogy a szám az egyenlőre halottnak tűnik. Remegve kereste ki a H-nál azt a bizonyos nevet, amit már ezerszer hívott, de semmi segítséget nem kapott .
 Kicsöngött ismét, és pár csöngés utén a vonal recsegni kezdett, és végre szólt bele valaki. De nem Harry volt az. Egy lágy, női hang, ami ismerős.
- Tessék?
- Uh... H-hallo, ki van a vonalban?  - kérdezte zavarodottan, és azonnal pörgött az agya.
 Nem kellett fél másodperc se, hogy a zavartság átmenjen utálatba, ahogy szembesülnie kellett ismét a nemtörődöm és nőfaló énjével a fiúnak. Hova más hova mehetett a Bajkeverő, mint egy helyre, ahol felszedhet egy csajt. Talán egy klubb, vagy es sulis gyülekező hely, vagy akár a pizzázó. Cska azt nem értette miért ismerős a hang. És hogy miért szorítja a mellkasát egy fura érzés, amikor az pörög az agyában, hogy a fiú lehet most kiterülve és kielégülten fekszik az ágyában. Micsoda? -rázta meg a fejét - Hogy gondolhatok ilyet? Ez undorító! 
- És kit ért Harry "BABY" alatt. Egy lány vagy, akit Harry faképnél hagyott megint? - hangja nem arrogáns vagy repedtsarkúsan féltékeny, hanem inkább együtt érző volt. Mintha sajnálva mondta volna ezt a megállapítást. Azonban a becenév jobban megragadt füleiben. Jellemző...- fogatta szemeit.

- Izé.. én .. nem igazán. Igazából ...mindegy is hogy miért hívtam. Hagyjuk.. Viszl... - köszönt volna el, de félbe szakította a lány.
- De legalább a neved mond meg.
- Uh... én.. Szóval Gloria vagyok. - közölte bizonytalanul, majd nedves, kócos hajába túrt.
- GLORY? Jesszus! Hol vagy? Nem bírtam ezt a szerencsétlen már szidni, hogy mit művelt megint! Az egész banda , meg a banda köréhez tartozó ismerősök téged keresnek, mert ez a szemét... - kezdet a darálást, de Glory még mindig nem tudta , hogy ki ez a lány.