XIV. Fejezet

Helló helló! Itt a nyár vége, kezdődik holnap a suli, és mivel a mi kis hőseink történetei is suliban íródik, talán kedvet csinálok egy fejezettel holnaphoz.. bár elég késő van .. De se baj, ha nem a nyár búcsújára, a suli első napjának köszöntésére írtam xd (megzakkantam xd ) Nos, csak annyi, hogy jó olvasást, és komik jöhetnek a feliratkozással :D <3


 A lány most mindennél jobban szeretett volna a lehető legtávolabb lenni a göndörkétől, de a közelgő franciaóra nem volt kikerülhető. Az sem segítette Glory helyzetét, hogy még mindig agytekervényei között szlalomoztak azok a fránya kérdések, amikből a napok telésével egyre csak több lesz. Már szinte természetesnek kezd tűnni az, hogy a zöldszeműt percről percre egyre jobban csak veszi körbe a talányok köde. Legszívesebben egy nyomozót játszott volna a lány, leültette volna a fiút egy sötét szobába, majd zseblámpafénnyel az arcába világítva tenné fel az összegyűlt kérdéseit.
 A teremben ült, és várta, hogy Harry betoppanjon. A franciás lányok már is mutatósabb dekoltázst varázsoltak, hangosan és kihívóan kuncogtak, hisz bármelyik pillanatban beléphet a várva várt fiú. Csak Glory kívánta volna a pokolba a göndört.
 Azonban a tanár belépett, és a bajkeverő sehol. Csalódottan rángatták lejjebb a szoknyákat, feljebb a felsőket a diáklányok. A tanár azonban szóvá sem tette , hogy nincsen itt a fiú.
- Tanááárúr kérem! Hol van Harry? - kiáltotta be az egyik diák. Glory azonnal felkapta a fejét. Minth acsak a fejében olvastak volna, most legalább egy kérdésre választ kaphat.
- Ma nem jött iskolába. - válaszolta talán kissé túl vidáman a tanár, majd elő kapta a felszerelését, és elkezte az órát.

Az már csak furcsább volt, hogy mikor Glory ment volna ebédelni, Elliott sem volt sehol. Bár nem volt vele ma órája, sejtette , hogy ma ő sem jött be. Nagyon különös... - gondolta. 
Elment a tanárihoz, a gyors evés után, majd bekopogott. Mrs. Edmund jött ki, a lány örömére. Ő biztosan segít neki majd.
- Ó, szerbusz kedvesem. Mi járatban errefelé Gloria? - kérdezte kedvesen.
- Jó napot mrs. Edmund. Lehetne egy kérdésem. Azaz... Igazából egy kérés lenne. - nézett tisztelet tudóan a tanárra. Igyekezett egy megnyerő mosolyt csalni arcára, de ez koránt sem ment úgy, mint Harrynek. Ő szombaton olyan egyszerűen csinálta az anyja előtt. Vagy ez csak neki megy így?
- Persze, neked bármit drága Gloria. Mi lenne az? - mondta a nő, majd szemüvegét megigazítva várta a lány válaszát.
- Hát, meg tudná nekem nézni, hogy volt e ma Elliott iskolában? - kérdezte a lány. Reménykedett benne, tényleg segít neki a tanár.
- Persze. Egy pillanat, addig várj meg itt. - mondta, majd már is befordult a tanári felé. A lány pár percig hallotta a vad billentyűkattogtatását a nőnek, majd , hogy segítséget kér egy fiatalabb kollégájától, hisz azt az ördögi masinát lehetetlen kezelni, és már is ismét az ajtóban volt. - Nem, nem volt ma. Hiányzónak van az összes órára beírva.
- Oh, köszönöm tanárnő! Sokat segített! Viszont látásra. - közölte a lány, de gondolatban már is máson járt az esze. pontosan tudta, hogy nem volt beteg a fiú. Szólt volna előre neki, de nem tette. És szíve mélyén érezte, hogy ehhez bizony Harrynek is köze van.
 Már is szaladt, hogy felhívhassa a fiút. A szekrénye előtt azonban megtorpant. Mi van ha tényleg beteg, és egész nap aldut, azért nem hívta. Mi van ha csak paranoiássá kezd válni a göndörke miatt? Ha felhívja tévesen Elt, akkor bizony addig kérdezgeti majd, míg ki nem szedi belőle az eseményeket egészen szombatig. Pedig ezt mély el akarja a lány hallgatni, hisz tudja, a védelmező fiú az első adandó alkalommal Harrynek esne, mindegy hogy hol van, vagy mit ígér a lánynak erről.
 Végül már csak azt vette észre, hogy füléhez emeli automatikusan a készüléket. Kicsengett egyszer, kétszer, majd a vonal megszakadt. Egyszerűen vége szakadt. Kinyomta volna? Megrázta fejét, lehet csak ő nyomott félre. Még egyszer megpróbálta, de ekkor már ki sem csengett. Egyszerűen csak a hangocska megszólalt a telefonban, hogy a szám nem elérhető, később próbálja meg elérni. A lány hitetlenkedve rázta a fejét, majd a telefont fixírozta. Ekkor vette észre, jött egy üzenete. A táskáját vállára kapva elindult, majd megnyitotta az üzenetet, ami Harrytől érkezett.
"Ma találkozunk az iskola melletti fagyizóban! Rögtön gyere oda tanítás után. - H" 
 A lány megtorpant. El sem akarta hinni. Ez nem is kérdés volt, hanem egy tényközlés. Dühösen kezdett írni a telefonján. 
"Nem tudunk, haza kell mennem." 
  Még mosolygott is, hisz a fiú is tudja, milyen az anyja. Most először örült neki, hogy ennyire szigorú a nő. Elmosolyodott a nemlétező bajsza alatt. Pár másodperc alatt jött egy válasz. Csak a szemeit forgatta.
"Beszéltem vele, velem lehetsz!"
A lány álla a földet súrolta, egyszerűen nem tudta elképzelni, hogy ez igaz lenne. Csak hazudik, és ha elmegy bajba keveri. Ez valamiféle fizetség lehet, hogy megmentette a szombati után. Talán egy kérdéssel megfoghatja, de mielőtt pötyögni kezdett, a telefon a kezében hangos csörömpölésbe fogott.
- Háló? - szólt a készülékbe, meg sem nézve , hogy ki az.
- Gloria! Ma ugye nem felejtetted el, hogy Harryt korrepetálod? - szólt bele az anyja a készülékbe.
- Hogy micsoda?! - gondolkodás nélkül mondta ki a szavakat.
- Jaj te szeleburdi leány! Még jó hogy szóltam! Azt mondta Harry, hogy ott vár a suli előtt, és ha végeztetek haza hoz. Ugye nem kerülted el? - szinte rikácsolt. Nem akarta a szavakat felfogni. Megrázta a fejét. - Hé, ott vagy még? Gloria ? - szólalt meg az anyja. Észre sem vette, hogy a gondolatai elkalandoztak a lánynak.
- Őh.. igen ó, itt. Még nem értem ki a suliból. Akkor szia! - köszönt el, majd letette.
 Végül tétován kilépett az intézmény falai közül, ahol bizony nem várta Harry, bár tudta az SMS-ből, hogy hol van.
 A lány sóhajtott. Nem állíthat haza, mert az az átkozott fiú megnyerte az anyja tetszését. Egy aranyos, vonzó és megnyerő mosoly azokkal a kívánatos, vörös és dús... - hirtelen ismét megrázta a fejét - Mit művelek? Azok mocskos ajkak, amik ki tudja hol és mennyiszer jártak. De akárhogy próbálta kiverni a fejéből, vagy undorítónak beállítani, nem ment neki. Egyszerűen csak hívogatta a gondolat, hogy megkóstolja. emlékezett ízére, és tudta jól, jobb mint bármelyik ínycsiklandó habos torta. 
 Sóhajtva lökte be a kedves kis hely ajtaját, mely meglökte az oda szerelt csilingelő harangokat. Áthozta most ezt a hangot, ami legtöbbször kedves emlékeket juttatott az eszébe. Tudta jól, hogy ezzel nem csak a pincére figyelmét hívja fel egy új vendégre, vagy egynek a távozására, hanem a fiúét is. Már is érezte az égető zöld szemeket magát, ahogy lyukat éget a ruha vékony anyagába, és felhevíti a bőrét.
 Majd körbe pillantott, és azonnal kiszúrta , ahogy a fiú egy kettes asztalnál ül, és maga előtt két fagylaltkelyhet őriz.
 Bizonytalanul közelített a helyhez, és érezte, ahogy egyre jobban izzik a fiúhoz közeledve a levegő. Mikor odaért, és húzta volna ki a kis széket, a fiú felpattant.
- Hagyjad csak! - mondta, majd úriemberek módjára , és a fagylaltozóban az összes irigy lány kárára, a széket kihúzta, magához invitálva a lányt.
- Köszönöm? - mondta halkan a lány. Maga elé nézett, ahol 3 gombóc fagyi várta. Eper, vanília és csokis keksz. - A kedvenceim. Honnan ...
- Megérzés. - vágta rá a fiú, le sem véve a szemét a lányról. - A harmadik randi... Hmm, még egy és elvileg tovább léphetünk. - kuncogott a göndörke, majd a szájába nyomott egy kanál csokoládé finomságot.
 Glory először a szemét forgatta a randi jelzőn, de végül átsiklott felette, és egy kérdésbe ütközött ismét. Nem érette, hogy miről beszélt hirtelen a fiú. Gondolkodott rajta, meg merje e kérdezni, mert ennyi ismeret után is biztos volt benne, valami olyat takargat ez a mondat, ami vagy nagyon zavarba ejtő, vagy ismét ezer meg ezer kételyt von maga után, mire nem lesz megoldás, ha a fiún múlik. De végül a kíváncsiság legyőzte.
- Miről beszélsz? - kérdezte, majd a zöld szempárokba nézett. Érzi, hogy már is megbánta, ahogy kacér vigyor költözött az arcára.
- Nem hallottál a kapcsolati szabályokról még? - mondta, és majd hogy nem elnevette magát . Legszívesebben letörölte volna az arcáról az a mindent tudó mosolyt. De nem volt a döbbenettől meg a pírtól képes semmiféle mozgásra, csak képedten bámult a fiúra.- Szóval nem...- csóválta meg a fejét. Könyörgött a lány magában, hogy ne folytassa, de persze a fiú nem hallhatta, és akkor is mondaná, ha kérlelné, valószínű. - Szóval.. vannak ilyen "szabályok"- kalimpált az ujjával a levegőben - azaz, ilyen kis mérföldkövek. Az első randin elcsattanhat az első csók, nos nekünk a másodikon volt  és elvileg a 4. randi után beviheti a macit a málnásba a fiú. És mi már a harmadikon vagyunk. - egy picit felkuncogott. Ha a lány nem ismerné a fiút, azt hinné ez egy izgatott és gyermeki pillanata volt.
- Micsoda? - képedt el még jobban a lány, majd a düh kezdett kibontakozni benne. Miért ilyen ... ilyen arrogáns. Egy randin sem voltak még. - Szerintem egyen sem voltunk! Egy randi először is ott kezdődik, hogy a lány a fiú kérésére beleegyezik , és utánna elmennek.. valahova. El mindannyiszor elrángattál, akaratom ellenére.
- Először is, hol van kőbe vésve ez? - nevetett a göndör - Másodszor, ide önszántadból jöttél. - majd újabb kanállal landolt a szájában egy adag fagyi.
- Valószínűleg elintézted volna akkor is , hogy itt legyek. - forgatta a szemét a szemüveges. Végül ős is beadva a derekát kezdett falatozni a hideg édességből.
- Nem, egyáltalán nem. Legfeljebb megettem volna a fagyid! - mondta, majd Glory táljából lopott egy kanál epreset.
- HÉ! Mit csinálsz!? - csattant fel a lány.
- Én fizettem! - nyújtotta ki a nyelvét a fiú, de nevetett.  A lány elfojtott egy mosolyt, majd egy hirtelen fellángolás következtében Harry táljából ő is lopott egy kis csokis jégkémet. - Te kis... - nézett egy megjátszottan dühös pillantással a göndörke, majd ismét belenyúlt a vele szemközt ülő táljából.
 Glory csak kuncogott, és ezt így fojtatták addig, míg egymás édességét meg nem ették.
- Na szóval, ha már megettük egymás fagyiját, kezdhetjük tervezni a 4. randit? - szólt közbe a fiú, mire megakadt az utolsó falat édesség a lány torkán.
- Micsoda? - csattant fel. - Szó sem lehet róla! Egyszerűen nem! Veled soha! - mondta, de a fiúról lepattantak a szavak. A lány elhallgatott. - Most még is mit nézel?
- Meg fog változni erről a véleményed! - kuncogott fel, majd fejét kitámasztotta a kezével, és úgy nézett a lányra.
- Nem fog! Soha nem mennék el veled egy randira sem... - mondta - Önszántamból - javítota ki magát, mire a göndör megint csak jól szórakozott.
 - Óh, pedig lesz alkalmam megváltoztatni a véleményed erről. - továbbra is úgy nézett, mint aki mindent tud.
- És mivel? Elrángatsz még több randira?
- Nem. - mosolyodott el szélesen. - A korrepetálásomon. Nálam. Minden hétfőn.
- Micsoda? - képedt el a lány. - Az nem lehet. Nem , nem nem. Először is, nem foglak semmiből sem kisegíteni. Másodszorra. ..
- Pedig anyukáddal megbeszéltem. Azért vagy ma is itt! Mostantól minden hétfőn!
 A lány csak nézett. Nem akarta elhinni a fiú szavait. De a fiú komolyan beszélt. Az a piszkos mosolya elárulta.

XIII. Fejezet

 HEY HEEEY :D Laptophoz jutottam :D és itt is a feji :D a mottó ugyan az :D Jó olvasást, a komik és feliratkozásokat szívesen fogadom :D

Harry kiszállt a kocsiból, és a lány térfelére igyekezett, akin még mindig a rémülettől, és az idegtől kialakult sokkos állapot uralkodott. A fiú nyújtotta a kezét, pont mint egy úri ember. Valami igen csak furcsa volt ezen Glorynak. Vonakodva elfogadta, majd lesütött szemekkel bandukolt a ház előtt már vörösödve álló nő felé. Egy szót sem szólt az idősödő hölgy, de ha puszta pillantással ölni lehetett volna, akkor bizony a lány már rég holtan feküdne a hideg betonúton.
 Harry egy röpke pillanatig körbe sandított a környéken. Egyszerűbb házak, mint az ő környékén lévők, de azért tehetősek voltak. Egy picit kilógott a környék képéből a kisméretű, takaros ház, ami két hodály közé volt szorítva.
 Amint a kerti kapuhoz ért a két fiatal, a nő elnyújtott léptekkel ment oda lányához, majd karon ragadta.
- Még is mit képzelsz ifjú hölgy? Hol kószáltál eddig? Tudod hogy mit éltem át tegnap, hogy nem jöttél haza még este sem? Arról volt szó, hogy tanulni mész? Ezt érdemlem? Hogy ily hazugságokkal verd át azt a ki felnevelt? ezt kapom tőled hálául? - sziszegte a nő, ahogy a lánya épp megsemmisülni készült tekintete alatt.
- Anya, é-én meg tudom magyarázni. - motyogta félénken.
- Nekem nem kell a magyarázatod , ugye tudod hogy...
- Asszonyom. Elnézést, hogy szavaiba vágok, de nem a lánya hibája volt. Az enyém, csakis az én hibám. - vágta félbe a hölgy szavát, aki megmerevedett.
 A lány fülét idegenen érintették a fiú szájából ilyen tisztelettel elhangzott szavak. Mintha az eddig ismert arrogáns göndörkét megszállta volna valami.
- Oh. Mi történt, ami miatt máshol kellett éjszakáznia ennek a semmire kellőnek? - bökött a megszűnni kívánó lány felé, keresztbe tett karokkal.
- Mélyen röstellem mrs. Adams, minden az én hibám! Biológia óra után  megkerestem Gloriát, mert lemaradtam az anyagban, és segítségre volt szükségem. Neki nagyon jól ment, rengeteg plusz pontot szerzett, így bíztam benne, hogy segíteni tud.  Gloria bele egyezett. Igazából pár percről volt szó, de annyira belemelegedtünk, hogy a könyvtáros nő szólt, a könyvtárban zárási idő van. Ekkor esett le, hogy éjszakába nyúlott ez a tanulás. Sötét és késő volt, hogy nem engedhettem haza, mert még baja esett volna Glorynak,  így hát ott aludt nálam. Nagyon sajnálom, tényleg az én hibám az egész. Szörnyen röstellem asszonyom! - a fiú leszegte a fejét, és teljes megbánást tanúsított .
 A lány teljesen megdöbbenve állt. Harry szemrebbenés nélkül adott elő egy légből kapott hazugságot olyan nevetségesen jól, hogy még a lány is elhitte, ez mind megtörtént vele.
 De legnagyobb megdöbbenésére a nő tartása kicsit meglágyult.
- Oh, ez igaz Gloria? - kérdezte, de már koránt sem akkora haraggal, sőt egyáltalán nem is volt benne semmi düh. Inkább aggódás.
- I-igen, nagyon sokat... tanultunk. - motyogta, nem akart bele rondítani Harry alakításán.
- Nos, fiacskám, remélem már megy az anyag, és nem történik meg ez újra. - mondta az anya. - És mi is a neved? - kérdezte, és méregetni kezdte a göndörkét.
 Ez nem jó! Nagyon nem jó! - sipította magában a lány, és igyekezett valamit gyorsan kitalálni, amivel elkerülheti a jelenetet. Ha megtudja az anyja, hogy kicsodával áll szemben azzal a mozdulattal, ahogy megfordul a lány felé, ad egy pofont is neki. Harry Bajkeverő Stylesnek híre mehetett talán az országban is! Persze csak képletesen, de elég nagy a hírhedtsége , hogy az évfolyamba járó gyerekek szülei mind hallottak már róla.
- Harold Styles vagyok hölgyem. - villantott egy mosolyt.
 A nő állt, és a mosoly elbűvölte. Szinte le volt nyűgözve. A fiú tartásából most mély tisztelet, és jámborság sugárzott. Az asszony arcán valami olyan jelent meg, amit Glory oly ritkán lát, mint London szeszélyes időjárásában egy felhőtlen, napsütéses napot.
- Ó, a te apád Des Styles? - szinte ragyogott a szeme a nőnek, ahogy kimondta a nevet. Ezek szerint tudta, ki az a újgazdag pasas, akinek az elkényeztetett fia itt áll. Ez még rosszabb! Szörnyű! Csak köszönj el már végre! Gyerünk!
- Igen! - bólintott a fiú, és a letörölhetetlen mosoly ott virított az arcán. Nem öntelt volt. Olyan.. elragadó. Szinte Gloryt is maga alá vonta... Bizsergést érzett. Pontosan olyant, amikor azok a vigyorra álló ajkak övéit becézték. Óh, ha tudná az anyja, hogy mi is történt valójában, és hogy ez a most angyalnak mutatkozó fiú kicsoda igazából.
 Megkönnyebbülve lélegzett fel halkan a lány, mikor az anyja csak egy elismerő bólintással nyugtázta, hogy a fiú egy gazdag, és most igen csak illedelmesnek tűnő személy. Tudta jól Glory, hogy ez igen rosszat jelent számára, mert le sem fog szállni a témáról. Előre félt a szemöveges.
- Nagyon szép házuk van hölgyem! Gyönyörű virágok! Ön ültette? - a lány el sem akarta hinni, amit az előbb hallott. Harry bókolt volna? Komolyan megdicsérte azt a helyet ahol lakik? És még nagyobb döbbenetére az édesanyja kivirultan fogadta? Hova tűnt a mogorva nő, akivel 18 éve együtt élt?
- Igen, én ültettem! Köszönöm! - majdnem elpirult az asszony. A lány álla leesett.
 A fiú nem egyszerű gazember volt, egy igazi mestere az emberek manipulánsának. Egy kedves mosoly, egy bók, és a legkeményebb nő is kenyérre kenhető volt kezei alatt. A lány majd hogy nem tátott szájjal nézte az eseményeket.
- Örültem a találkozásnak mrs. Adams! De most haza kell mennem, mert sok lecke vár, és tegnap ugye csak a biológiára koncentráltam. - ismét egy hazugság, ami pedig a tökéletes úriember látszatot növelte.
 A nő egyszer csak olyat tett, amire Glory végképp nem számított. Karjait kitárta, és a fiút egy ölelésre invitálta.
- Köszönöm, hogy vigyáztál a lányomra. Nagyon kedves volt tőled, hogy adtál neki szállást. Ha gondolod, majd egyszer itt ebédelhetnétek a szüleiddel, vagy vacsorázhatnátok. Jó lenne ha több ilyen jól nevelt gyerekkel ismerkedne Gloria! - mondta, ahogy az ölelések vége szakadt.
 A fiú csak bólintott.
- Majd átadom a meghívást, nagyon köszönjük! Viszont látásra! - köszönt el, majd a nagy Range Roverbe pattant, és eltűnt.
 A lány elképedve állt, meg sem tudott szólalni. Ahogy az anyja pedig kivirulva felé fordult, az egészen lesokkolta. Egyszerűen nem tudta, hova tűnt a mogorva nő. Ki ez a csillogó asszony, aki itt áll előtte?
- Gloria , beszélgetnünk kell. - mondta a nő, majd a lányát karon fogva beinvitálta a lakásba. Egyáltalán nem volt dühös. Mintha megfeledkezett volna arról, hogy egy estét szó nélkül máshol töltött. Egy fiúnál...
- I-igen anya?- kicsit félénken mondta, majd lehuppant a konyhasziget egyik székére, és a kezébe vett egy almát.
- Ki ez a fiatal ember? - szinte ragyogott a nő. Egyszerűen bizarr volt.
- Ő Harry? Oh, egy barát csak. - mondta a lány egyhangúan, majd igyekezett a feltörőemlékeket visszafogni magában. De csak szemei elé kúszott egy-két jelenet, ahogy forró csókok csattantak a göndörkével közöttük.
- Barát? - a nő látszólag kicsit csalódott volt.
- Igen, az! Miért? - a lány már tudta a szöveget. Elliottnál is ugyan ez megy... Mert gazdagok...
- Pedig igen fess fiatal ember, és igen jó modorú. - próbálkozott a hölgy valamivel. Talán úgy hatott mint egy burkolt rábeszélés.
- Igen, az. És biztos majd talál magának valami gazdag, az ő szintjének megfelelő lányt. - morgott a szemüveges. Mindig a pénz! A pénz, a pénz, a pénz. Ha egy csöves lenne, ordibált volna már, velem is, meg vele is, hogy hogy mertük.
- Ne légy ilyen. A sikeres karrierhez kellenek támogatók is. - olyan hangsúllyal mondta ezt az asszony, hogy Glory beleborzongott. Egyszerűen nem tudja felfogni, miért kell így vélekednie az anyjának erről. Sosem fogja megérteni, hogy a lány nem pénzre vágyik, hanem valami másra. Egészen másra. És a szemüveges teljesen biztos benne, hogy azt, akit majd egyszer haza visz bemutatni, az anyja biztosan elítéli majd, és nem engedi hogy együtt legyen vele.
- Oké, biztos. - zárta le a témát a lány. - Mennem kell tanulni. - és ezzel a szobájába sietett.
Előkaparta a könyveit, és felnyitotta az egyiket találomra. A sors fintora okozta, hogy pont a biológia könyve került elé. Megrázta a fejét, és félre tolta , majd inkább egy történekem atlaszt kezdett bújni. De pár perc múlva a telefonja rezgésbe kezdett, ami abba is maradt. Egy üzenetet kapott.
 Előkotorta a táskája aljáról, és megnézte a kijelzőt. Teljesen elhűlt. Azt hitte Elliott küldött neki valamit. De a képen egy bizarr nevet látott meg. "Göndör Lovag 69" Egy SMS állt ezen név alatt.
"Hey Cica! Na mérges rád a muter?" 
 Gondolkodott az üzeneten, de már  maga az idióta névből sejtette ki lehet az. Vonakodott picit, hogy inkább hagyja figyelmen kívül az üzenetet és tanuljon, vagy reagáljon rá. De végül is, kihúzta a legnagyobb döbbenetére a csávából a lányt. Tartozik annyival, hogy ne legyen bunkó vele...annyira.
"Honnan tudod a számom?" -válaszolta, majd márt a következő üzenetre. Eltelt egy kis idő, mire jött.
"Tudod, miközben alszol, könnyű áttúrni a cuccaid! ;) " 
A lány rökönyödve tanulmányozta az SMS-t, de végül a szemét fogatta. Megszokhatta volna, hogy a fiútól ez már majd hogy nem természetes.
"Nem szép dolog más dolgaiban turkálni." 
"Hmm. Pedig szórakoztató volt az anyád SMS-t olvasni. Tudod, túlreagál szinte mindent. " 
"ELOLVASTAD ŐKET?" - a küldés gomb után kinyomta  a beszélgetést, és azonnal megnézte az üzeneteit, azonban nem volt egy hívás vagy SMS sem rajta. Pötyögni kezdett, mielőtt a fiú válaszolna rá.
"Hogy képzelted? És miért törölted ki? Miért nem hagytad bent?"
Majdnem szétvetette az ideg a lányt . Egyszerűen nem tudta megfejteni a fiút. Miközben járt az esze, valami megint eszébe jutott. Elliott!  Szinte sipított az elméje. Elrángatta előle a fiú. Tuti ő is kereste mindenhol a lányt.
"Nem akartam, hogy zavarjon valami alvás közben. ;) xo"
"Harry, volt más aki üzent? "
A lány tudta, hogy El biztosan kereste, ezért ráírt, hogy jól van, és hogy megbizonyosodjon róla, a feltételezése igaz e.
"Nem." -szólt a göndör válasza.
"Szia El! " - írta a fiúnak. Alig pár perc múlva meg is kapta a választ.
"GLORY! Jézusom! Jól vagy? Minden rendben? Nem esett bajod? Ugye nem nyúlt hozzád az a kretén? Ha igen, esküszöm, hogy megölöm!" 
"Nyugi, nem! Minden rendben." 
" Oké. Remélem is. Ugye, biztos hogy jól vagy?! " 
"Igen, nyugi! Lehet egy kérdésem? " 
"Hey? Ott vagy még?" - jött hirtelen még egy üzenet a göndörkétől, de Glory figyelmen kívül hagyta.
"Persze" 
"Tegnap üzentél nekem valamit SMS-ben? Vagy felhívtál?" - kíváncsian elküldte az üzenetet. Most megfogta Harryt. Tudja, hogy hazudik neki, mert El annyira aggodalmaskodó, még ha az iskolában nem találkoznak időben szünet közben, küld egy SMS-t hogy hol van, néha. Ez az ügy meg pláne megijeszthette. Hisz Harry elrángatta a szeme előtt valahova a lányt.
"Ő... nem. Nem kerestelek. Gondoltam, ha baj van, akkor megkeresel majd." - olvasva az üzenetet, szinte ledöbbent a lány. Nagyon furcsállotta.
"Oh, hogy hogy? Mindig ha van valami akkor keresel." - írta vissza, utalva arra, hogy ez furcsa a fitól. Remélte érti a célzást.
"Bocsi, most mennem kell. Majd a suliban találkozunk! Szia Glo! "
Amint elolvasta a szavakat, ledöbbent. Most lerázta a fiú őt, vagy csak rosszul értelmezte a sorokat? ez nagyon különös. Nagyon nagyon furcsa. El sosem tenne ilyet.
"Biztos nem írt? Mondjuk El?" Írta rá a göndörre végül, de aztán már nem kapott választ.
 A lány szerint egyre bizarrabb kezdett lenni ez az egész. Harry is pont most nem ír vissza? Mikor még kérdezte is hogy hol van egy huzamosabb idő után? És Elliott meg lerázta. Egyszerűen nem tudta Glory megérteni, mi a fene volt ez.

XII. Fejezet

Hi babzz ! Egy jó és egy kevésbé jó, de akár rosszat is jelenthető hírem van. Nos, a jü az, higy itten is  van a feji, ahogy létjátok, a kevésbé jó pedig a kövi... nem tudom mikor jutok géphez mostaméban, mert se időm, se lehetőségem nincw, ugyanis elintéztem a laptop töltőjét, és sok géphez van egy irinyó pirinyó kis dugesz. Szóval, csak akkor jutok íráshoz alkalmas géphez, ha apu is itthon van, és van oly szives kölcsön adni a töltőt xd és mivel elfogytak ez előre megírt fejezetek (amiket igyekezek azért pótolni, mert igen csak jók, ha vannak ám!)  így nemtom mikor lesz fejezet, lehet sulimkezdés után, lehet előbb. Igyekszem a lehető leghamarabb írni. (Ez is tabról lett feldobvasry a sokhibáért az elszóban xd) Nos, a mottómmá váló kis köszönés, ugyan az xd Jó olvasást, és szívesen fogadom továbbra is a komikat és feliratkozásokat! (ha jól nézem megint lett egy ?XDD) ja igen még u.i-be:naagyon köszi hogy egyszem komizóként tartod a kedves szavaiddal a lelketbennem drága .
4gy kis nem tom mi még : Nem kel szégyenlősnek lenni, küldhettek nyugodtan akár negatív kritikát,hozzászólást, szomi szmájlit xd akármit. köszi a figyelmet xd nem pofázok tovább xd







Remegő térdekkel tűrte a forró csókot, és mikor vége szakadt, megérintette a lüktető foltot a nyakán,amit a fiú hagyott. Kicsit fájt a terület, de az érzés, ahogy a még kicsit nedves felületet érintette , valami bizsergést keltett a testében. Rossz gondolatok támadtak fejébe, hogy talán engedni kéne Harrynek, de azonnal le is rázta ezeket magáról.
- Gyere Baby! - mondta Harry , majd a lány kezét megfogta, és húzni kezdte maga után.
 Kábultan követte a göndört, aki egy másik szobába vezette , mint ahol megszállt éjszaka. Még nagyobb helységbe érkeztek. A falak is sötét színűek voltak, a szürkének valamely mély árnyalatában pompáztak.  Egy élénkvörös csík futott végig, körbe a szobán. Minden nagyon modern volt, letisztult, egyszerű bútorok, széles képernyőjű tévé, számítógép. A vendégszobainál sokszor nagyobb, szintén baldachinos ágy, rajta fekete selyem borítású ágyneműk. Nem volt bevetve, csak elfedve a takaróval. A szőnyeg pedig fehér volt, és végtelenül puhának tűnt, ahogy rálépve belesüllyedt a cipő talpa. Pár tankönyv itt-ott szétszórva, és a sarokba az a kopott táska , mellyel "lefoglalta" magának a helyet francián.  Az összhatás viszont nagyon is szép, férfias és modern, egy picikét rumlis, mint egy fiúszoba. Ez igazán illik Harryhez. - gondolta a lány.
- Ülj az ágyra Cica! - utasította fiú,ahogy elengedte Glory kezét. - egy pillanat, és jövök.
 S ezzel kilépett az ajtón, magára hagyva a lányt, kínzó gondolataival. Továbbra is harcolnak benne az érzések, és a gondolatok. Egy biztos, ha belemegy a játékába, ha nem, az anyja akkor is leszidja, és ha lehetséges még rövidebb pórázon fogja tartani, egyenesen a "nyakörvénél" . Sosem tudja majd kimagyarázni magát belőle. Bár, nem is akarja, nem hazudhat többet.
 Nem tudta elképzelni, mit akar tenni vele Harry. Így is kellemetlen emlékek idéződnek fel szemei előtt a bizonyos első csókjairól. Azonban talányba vonja, hogy tegnap miért is kérte a fiú, hogy csókoljon vissza. Ha csak a testiségek fontosan neki, akkor nem számít, hogy a lány mit tesz, ha viszont magának a lánynak szeretett volna adni valamit, akkor az nem ilyen módon kellett volna. Semmit sem ért. Először fordul Gloryval elő, hogy egy kérdést ne tudjon megválaszolni, csak találgatni kelljen rá. Mióta viszont Harryval kapcsolatba került, folyamatosan ilyen talányok bombázzák a lányt, abban a furcsa világba, ahova bevezette a csábító, de veszélyes fiú. A szemüvegest az ajtón belépő göndörke szakította ki elmélkedéséből.
 Sokat sejtetően elmosolyodott, majd bezárta maga mögött az ajtót. Vigyora egyre csak szélesedett, ahogy léptei repítették a lány felé, majd lehuppant mellé. Glory nyelt egyet. Kiszámíthatatlan számára a fiú, nem tudta most mit tesz, bár volt egy sejtése.  Nem zavartatta magát, hogy mióta fent van, csak egy darab, alig takaró, ráadásul feszülős anyagot hordott, ami a lényeget is alig fedi el. Van Glorynak egy olyan sejtése, hogy az se sokat számítana, ha az a ruha darab se lenne ott.
- Mit szeretnék csinálni? - kérdezte a fiú, majd közelebb hajolt, hogy orrával félre tűrhesse az aranybarna, még mindig kicsit kócosan álló hajat, és feltérképezhesse a felfedett bőrt ajkai finom simogatásával. A lány eszébe erről pontosan az jutott eszébe, amit tegnap mondott. "Normális emberek nem tesznek ilyet!" Rémlett neki, hogy azt vesézték ki, mikor beszélhet valaki testi kapcsolatról , vagy egyáltalán ilyesfajta viselkedésről. És a fiú vagy nem tartozik a normálisak közé vagy - amin igencsak elgondolkodott a lány - Ő van lemaradva.
- É-én... S-semmit. - hebegte, ahogy a fiú cirógatásból csókolgatásba váltott . Sóhajtott  lány, és még mindig nem akarta beismerni, bár az agya megveti és taszítja a gondolatot, azonban testének bizony nagyon is tetszik ez a fajta közeledés.
- Sajnálom, olyan opció nincs! - válaszolta szórakozottan a fiú, ahogy egy hosszú tincsek kezdett tekergetni ujjai között.
- Hazamenni. - mondta, ami először csúszott ki a száján. Ekkor megállt a fiú, majd komolyan tekintett smaragdjaival a lány jeges íriszeibe.
- Nem mehetsz haza. - mondta, majd sokadjára is megcsókolta a lányt, aki nem bírta tartani a tartózkodást, és ösztönei legyőzve tudatos akaratát, válaszolt félénken a csókra.- Amíg meg nem hálálod, hogy itt lehettél. - suttogta, de nem jutott el a szemüveges tudatáig.  Nem bírt ellent állni, ahogy a puha ajkak az övéit becézik, és hívogatóan mozognak rajta. Elvette az eszét.  A fiú felmordult a lány válaszán, és hevesebb tempóba kezdett. Végig dominánsan irányított, és testével egyre jobban rámászott a lányra, aki azon találta magát, hogy ismét a fiú alatt fekszik, és csókolóznak.
 A fiú letekintett rá, ahogy kezeire támaszkodott. Szemei egyre sötétedtek, és pupilláiból valami erős energia sugárzott, mely magába tudta volna szippantani a lányt. Felreppent benne egy kérdés.  Vajon minden lányt így csábít el, vagy csak engem szentel meg ezzel a pillantással? Talán sosem tudja meg, ugyanis ismét ajkak bombázták övéit, de most kemény és vad tempóban. A fiú csípője egyre közelebb került az övéhez. Kezei siklottak mindenhol testén, újabb és újabb ösvényeket felfedve, ahol senki sem járt még. A fiú tudta, és élvezte a pillanatot, ahogy egy szűz testet irányítása alá vonhatott, és az kételkedve új reakcióin, csak félénken mert válaszolni. A lány szinte zilált, és mindent elfelejtett. Azt, hogy a fiút két napja ismeri szinte, hogy ő maga a Baj, és hogy épp olyat tesz, amint a belé nevelt normákon jócskán kívül esik.
- Mmmm, Glo... - suttogta, csukott szemekkel, ahogy tenyere térdétől felfele haladva feltűrte a rakott szoknya barna anyagát. - Utálom ezt a vacakot! - tápászkodott kicsit feljebb, majd a nyúlós, és vékony anyagot egy gyors mozdulattal szaggatni kezdte.
 A lány sikított, ahogy hatalmas lyukak keletkeztek a ruhadarabon, és az ujjak alatta találtak utat. De úgy érezte hogy ezen furcsa tett, szikrákat vet benne, mely egy tüzet próbál begyújtani.
 Harry felhúzta a lány térdeit, úgy, hogy az szoknya teljesen felcsúszott, és lábai helyett a hasát takarta.
 Nem bírta mozgatni tagjait. Nem tudott volna elmenekülni, ha ara kerül a sor. Lehet hogy a fiú csak az elején "finomkodott" , és most olyan fájdalmat és megaláztatást okoz. . Kicsit félt az ismeretlentől Glory, de egyszerűen mintha akarata elhagyta volna. Csak kábán tudta követi, ahogy lekerült róla a harisnya, és a fiú a blúzát kezdte gombolni alulról. Majd észbe kapott.
- Mit csinálsz? - kérdezte, és hátra felé kezdett húzódni.
- Miért kérdezel ennyit folyton? - kuncogta a fiú, majd egy egyszerű mozdulattal , a bokájánál fogva húzta vissza magához a lányt. - Túlságosan tudás szomjas cica vagy te! - ezt a megjegyzést inkább elengedte a füle mellett a lány, és tovább vívott a fiúval.
- Ne , Harry! - tiltakozott és kezével próbált ellenállni a fiú közeledésének.
- Csak egyszer hagynád kicseszettül, amit akarok, és ne lennél ilyen kicseszett makacs! - mormogta, majd egy könnyed mozdulattal kerekedett fölül a lányon, és csuklóinál fogva nyomta a puha ágynak.
- Harry! Itt vannak a barátaid és nekem haza kel mennem! Az anyám meg fog ölni így is.! Nem mentem haza, az éjjelt máshol töltöttem. Hazudtam, erre rájött! A lehető legnagyobb bajban vagyok, te pedig itt csak játszadozni akarsz! - rángatódzott a lány , de a fiú akkor sem engedte.
- Ne törődj vele! - igyekezett az előző tevékenységébe újra belekezdeni a fiú, de a lány nem hagyta neki.
- Ne értheted! Nem tudom , hogy Te miben nőttél fel, de Én olyan neveltetést kaptam, ami  nem tűri meg, hogy ilyeneket tegyél velem. Erkölcstelen vagy, és csak ki akarsz használni. Nem kérek ebből, így sem tudom hogyan fogom kiengesztelni az anyám! - próbált szabadulni, de nem ment neki. - Miattad hazudtam neki, Miattad kerülök bajba és Miattad fog egy olcsó lotyónak hinni, mert nem hazudok neki MIATTAD többet! - a lány annyira dühös és frusztrált volt, ahogy egyre több aggály lepte el elméjét, hogy észre sem vette, a könnyek megállíthatatlanul csorogni kezdtek arcán csillogó nyomot hagyva maguk után. A kezével nem rángatózott, mert kifulladva zihált, és igyekezett a cseppeket elrejteni, és meg nem történtté tenni az eddig lefolyt eseményeket.
 A fiú fogásán lazított, és meredve bámulta az aggodalmas lányt. Ledöbbent. Nem hitte volna, hogy Glory ennyire más, mint ahogy gondolta. Jó ötletnek tűnt a feladat számára, és kézenfekvő is, de az, hogy annyira más, mint egész eddig gondolta, az igen csak megváltoztatta tervei menetét.
- Glory! - próbálta lecsitítani a lányt, de nem hatott rá, szakadatlanul sírt tovább. - Gloria ... Glo, kérlek, csak hallgass végig! - valamennyi bűntudat párosult egy új , kicsit módosított tervvel a fejében, ahogy látta az elgyötört arcot, és a könnyesen csillogó, hideg kék tekintetet. - Gloria! Kibaszottul hagyhatnád végre ezeket az aggályaidat! Bízd csak rám, majd megoldom! És kibaszottul hagyjad, hogy had csináljam, amit akarok! Meglásd, jó lesz! - mondta,és kacsintott egyet.
 A lány érezte könnye sós ízét, és Harry páratlan édes keverékét, ahogy csókolta. Furcsa elegy, de hatásos volt, hogy remegő izmait ellazítsa, és a gyomrában keletkezett gombócot eloszlassa. Viszont benne volt az, hogy nem akar ebben a bizonyos dologban részt venni.
 - Harry...- mondta, ahogy a csókok ismét nyakára tértek. - Harry, engedj haza! Tanulnom kell. Anyám aggódik, és a barátaid még mindig odalent vannak. - próbált megszabadulni a fiútól. Belefáradt abba, ahogy folyamatosan újabb és újabb tapasztalatok érik, aminek legtöbbje elborzasztja. A fiú viselkedése, a hely ahova elvitte, a terror amit tesz azokkal az ajkakkal, és ami a legjobban elijeszti, biztos benne, Harry tarsolya koránt sem ürült ki.
- Nagyon makacs cica vagy! - sóhajtott, majd lemászott Gloryról, és meglepő módon egy szekrényhez lépett, amiről kiderült, hogy ruhák vannak benne. A "becenévre" csak szemeit forgatta a lány.
- K-köszönöm. - mondta , majd feltápászkodott.
 Összegombolta a blúzát, és megigazította a szoknyáját.

Idegesen szált be a fekete Range Roverbe , majd már is felmordult alattuk a kocsi.
- Szóval, merre laksz? - kérdezte a göndörke, ahogy elindult a kocsi. Akkor realizálta, hogy Harry szinte egy kastélyban élt.
 Rózsákkal szegélyezett úton haladtak, és magas kapuk, sövénnyel akadályozta a belátást. Amint kijártak az útra, tudta Glory, hogy London legtehetősebb negyedében vannak, a sulitón távol. Szégyenkezve gondolt arra, hogy ő a fiúhoz képest milyen pici, és szerény házban lakik. Lehet kineveti majd. "De hogy nekvet ki, ha nem is visz el odáig?" -csattant fel  magában, ahogy átfutott az agyán, nem mondhatja meg igazából hol lakik. Nem láthatja az anyja, hogy egy fiú haza viszi.
- Elég lesz ha a sulihoz viszel. - mondta a lány.
- Na ne viccelj, így hogyan segítek? - nevetett Harry, majd a lányra nézett. - Nos?
 A lány vonakodva gondolta át, mit jelenthet az a segítség.. Megveri az anyját? Lefizeti? Kizárt hogy engedne ilyet Harrynek.
- Nem kell a segítséged. - mondta a lány hűvösen, és az ablakon kinézett.
 A fiú leparkolt az út szélére, majd a Glory felé fordult.
- Figyelj, panaszkodsz nekem, hogy az anyád megöl, mikor hazamész.  Akkor engedd, hogy segítsek. Nem tudom mi a fenéért kell ennyire makacsnak lenned. - morogta a göndör.
 A lány nagy sóhajt vett, majd megadva magát bediktálta a címét. Idegesen nézte az utat végig, ami egyre csak repítette haza, anyja dühöngő, ideges személyéhez. Amint leparkolt a kocsi, a kicsi, takaros ház előtt, olyan szintű bűnbánat, és félelem vette úrrá magát a lányon, hogy lélegzetvételei is nehézzé, szaggatottá váltak. Harry egy biztató mosolyt küldött felé, majd Glory legnagyobb döbbenetére egy csókot nyomott a lány arcára.
- H-harry... ez nekem nem megy. - sütötte le szemeit, és mély levegőt vett.
 A fiú egy mindentudó vigyort küldött felé.
- Én megoldom. - jelentette ki, mire a lány dühös pillantást küldött felé.
- Mégis hogyan? Nem ismered az anyám. Egyáltalán hogy képzeltem azt, hogy te hozz haza? Olyan hülye vagyok. Meggondolatlan. Ha jobban figyeltem volna az elejétől kezdve, nem kéne itt ülnöm veled várva az anyámra. Harry, csak menj el innen, és... - szinte kiabálta, de szavait félbevágta, a házán kivágódó ajtó, ahol a dühös mrs. Adams állt.

XI. Fejezet

 Halóó :D Vissza tértem bébi <3 !!!! És íme itt is az új fejezet! Köszike, a feliratkozónak, hogy csatlakozott az egyenlőre még szűköcske közösségünkhöz (remélem leszünk a végére annyian, mint az AV-ban :D )
 Egy ici-pici félelmem van, amit most meg is osztok. Nos, ugye ezek a fejezetek előre meg vannak egy ideig írva, számozva stb, de félek, hogy rossz sorrendbe rakom ki. Még ha a feji szám megegyezik, de a tartalom nem, nyugodtan szóljatok, mert vagyok annyira béna, hogy összekavarom. :3  (akkor bocsika, ha ez történik :O ) És ha rögtön szóltok, még nem lesz nehéz kijavítani a hibát, de mondjuk már ha táépül 10 fejezet, akkor az lehet h úgy marad. :O
És egy úgy érzem közölni való infó. Nos, a suli ugye jön, fogy a nyár (hála isten :O és már nagyon várom, kicsit elegem van ebből a melegből xd Lehet h betegnek tartatok emiatt xd ) és ha beköszöntenek a monoton, szürke, okulással eltöltött napok,  bizony nekem annyi időm se lesz, mint tavaly írni. Ugye a művészeti az + 3-4 óra nekem minden nap, így megeshet hogy 10-12 órám lesz egy nap, és haza érek este. Így csak annyit tudok mondani, hogy a fejezetek valószínűleg ismét arra a rendszerre álnak be, hogy hétévégeként egyszer jönnek. Nos, gondoltam olyanra is, mivel ezek a fejezetek úgy vannak felépítve, hogy röidebbek legyenek, és egyben nem bonyolódik annyit az esemény, mint az Av-ban, így úgy jönnek majd, hogy hétvégenként kettő :) mondjuk szomb.- vas. De nem tom, ahogy kijön. Nekem nagyon új lesz ez a suli rendszer ennyi rajzzal xd Majd kialakul :D
Még egy talán szomi hír. Ezt már mondtam talán a kiruccanás előtt, hogy most jobbra balra  futkozok, az ilyen olyan festékekért, ceruzáért meg ezerféle más cuccért, lehet rendelni is kell,és most elég sok az időm, plusz pár nyári munkát be kell fejeznem hogy nehogy már úgy tűnjön én csak növesztettem a fenekem és blogot írtam egész nyáron xd
Ne ez kicsit hosszú lett SRY :D jó olvasást :D
Komik, feliratkozások jöhetnek :D




A fiú csak állt, és Glory karjait fogta. Egyre szorosabban. Félelem lett úrrá a lány felett, és csordogálni kezdtek könnyei, ahogy fájdalom sugárzott törékeny csuklójába.
- Harry ... Harry ez fáj! - mondta, majd megpróbálta kiszabadítani kezét, de sikertelenül. - Harry! Eressz el, ez nagyon fáj! - mondta, mire elengedte a lány kezét hirtelen. A fiú arca fájdalmas és komor lett. Mintha egy betörő állt volna ott, úgy nézett a meggyötört lányra.
- El sem tudod képzelni milyen kicseszettül nem tudsz semmit sem! És ne kritizálj olyasvalakit, aki nem ismersz! - sziszegte, Glory látta rajta, hogy igyekszik egy higgadt álarc mögé gyömöszölni a dühös énjét. - És nem mehetsz haza, mert hajnali 2 van! - csak ennyit mondott, majd kilépett a szobából, és becsapta maga mögött az ajtót.
 A lány remegő térdekkel meredt a fehérre mázolt ajtóra, ahol kilépett a fiú. Percekig, vagy talán még több ideig, míg  zokogva térdre nem esett. Úgy érezte üres belül . Egy halott bogár kiszáradt páncélja. A földön kuporgott, és igyekezett eltörölni könnyeit, sikertelenül. Megsértette a fiút, lehet olyan témába gázolt bele, ami érzékenyen érinti? Most hogy fogja kiengesztelni? Az iskolában nem szólhat hozzá, valószínűleg nem rángatta volna el a világvégére egy lepukkant pizzába, ha nem akarná, hogy valaki nemkívánatos (nagyjából  az egész suli) lássa vele. De aztán a lány rádöbbent, felesleges a fiúért törnie magát, hisz nem érdeklik egymást. Ugye? Ugye , hogy nem érdekel engem? -tette fel magában a kérdést, de sem igent sem nemet nem tudott válaszolni agyában felreppent talányára.
 Lassan, ahogy az álom kezdte bevenni várait, odavánszorgott az idegen ágyhoz, és kelletlenül bemászott a finom selyemmel bevont párnák és paplan közé.
 Nem tudta levakarni magáról azt a zaklatott érzést, amit a fiú zavarba ejtő viselkedése okozott ma. Megcsókolt, nem is egyszer, majd az ágyra rakott és...- beleborzongott, ahogy elméjében végigfuttatta az emlékeket. Libabőr futott végig bőrén, ahogy meztelen lábán a selyem súrlódása utánozta a fiú puha érintését. Összerázkódott, de eldönteni nem tudta miért, azért mert ennyire új érzés volt, vagy mert mert megdöbbentő volt a tény számára, vágyik erre az érzésre.

A reggel idegeskedések között indult. Az első pár percben nagyon jól érezte magát a puha anyaghalmok között, ahogy a takaró melege körbeölelte, de amint agyán sebes folyamként rohant végig minden, ami történt tegnap, azonnal ugrott az ágyból, hogy felöltözzön, és össze készülődjön. Magától ébredt fel, biztosan késésben van, a haja romokban, azóta sem kapta vissza a gumiját, és egy fésű vagy tükör sincs ebben a hatalmas szobában. A nagy forgatag közepén, ahogy magára rángatta a tegnapi, földre szórt ruháit, észre sem vette, hogy az ajtón belépett valaki , és végig nézte az egész cirkuszt, amit művelt. Ahogy a haját igyekezte a kezével kifésülni, közben a ruháját gombolta, és még rakodott is, a maga után hagyott ágyon. Kuncogás törte meg ezt az állapotot.
- Jó reggelt Csipkerózsika! - állt keresztbe tett kezekkel, az ajtó félfájának támaszkodva a fiú, egy szál bokszerben.
- Harry! Te  jó ég! Késésben vagyunk! Hány óra van? És hol a gumim? És egy fésűt tudsz adni, és használhatom a mosdót is?  - kapkodott a lány, mire csak nagyobb mosolyt vont a fiú arcára.
 Megállt mindent tevékenységében Glory, majd a göndörre meredt. Kócos haja , mintha egy madár belefészkelt volna, úgy állt, az alsónemű pedig szinte lecsúszott derekáról. De valahogyan még így is arra késztette a lányt, hogy nyeljen egyet. Nehezen tudta kinyögni szavait ezután.
- M-miért nevetsz? - kicsit el szégyellte magát, hogy szemeit hagyta legeltetni a tökéletes testen. Úgy gondolta legmélyebb szegletében elméjének, hogy akármit csinál ez a fú, azon nem változtat, hogy olyanok teste vonásai, ami vászonra, papírra kívánkozik, vagy egy gondosan megmunkált szoborra.
- Hmm... talán mert szombat van? Vagy mert miattad képes voltam kihagyni egy igen csak ígérkező házibulit tegnap? És még csak nem is tehettem veled semmit... - lépkedett közelebb, mire a lány lefagyott. Nem bírt mozogni... vagy talán nem is akart? Szörnyű háborút vívtak magukkal az érzelmek , amik belsőjében harcoltak. - Pedig annyi mindent tehetnék ... - simította meg a fiú a arcát, és egyre közelebb hajolt. - A nevemet zilálnád minden mozdulatomnál. - nyaka vonalán vezette ajkait, ahogy beszélt. - Többért és többért könyörögnél, míg eszméletvesztésig kényeztetnélek. - Harry a jeges szemekbe nézett , majd megnyalta kívánatosan kármin színű ajkait. - Együtt az élvezet kapujában ...
 Ekkor csöngettek. Morogva hajolt el a lánytól, kinek remegő szájától már csak milliméterekre volt. Lebaktatott a lépcsőn és kinyitotta az ajtót. Louis, Liam, Niall és Zayn voltak a vendégek, és mindet egy bandajellel fogata.
- Csá haver! Nem voltál ott a partin! - mondta Zayn - Pedig mit hagytál ki! Olyan puncik voltak ott! - meredt el a távolba egy pillanatra, majd kaján vigyorra húzta a száját a fekete hajú.
- Vendégem volt... - morogta Harry, ahogy a vendégszobájába kuksoló lányra gondolt. - Azaz van...
- Nocsak, valami álomkórost szedtél fel valahol? Legalább jó volt? - nevetett Louis, majd mintha otthon lenne, beletúrt a hűtőbe, és kivett egy hideg sört.
- Nem éppen... - válaszolta a göndör, de mikor kifejtette volna, a szőkeség vágott szavaiba.
- Honnan szedtél fel csajt?
- Ha elengednétek mondani! - csattant fel játékosan - Tudjátok, tegnap le kellett lépnem hamar. Nos, igazából azért, mert Glory össze esett... valamiért...
- NA NEEE! Haver, meghúztad Adams-et? - nevetett Liam, majd belenyerített Louis is.
- Oké, értelek én tesó, hogy kivagy, de ennyire? Adams? Komolyan haver? - kérdezte félig röhögve Zayn.
- ELÉG LEGYEN! - kiáltott a göndör, de a hangulat nem csökkent le. - Nem feküdtem le vele. - morogta.
- Akkor mit keres itt? - kérdezte meglepetten Liam, és elfogadta a Louis által nyújtott sört. Mindenkinek vett ki egyet.
- Hát... - elgondolkodott a fiú, majd megvonta a vállát. - Összeesett, bedobtam a kocsiba,és mivel még nem tudom hol lakik, ide hoztam. Aztán az éjszakát végig aludta.
Eközben a lány a lépcsőről hallgatta a fiúkat, és nem tudta, hogy a sötétben lapulva hallgassa, hátha megtud valami fontosat, vagy kiugorjon hirtelen, köszönjön, és spurizzon haza. De aztán gondolkodott, és rájött, ha most lépne be a képbe, akkor az igen gyanús lenne. Így hát leült hangtalanul, és várt.
- Mikor fogod Ambert bevarrni majd? - cukkolódott Niall, majd nevetni kezdett. A lány elmosolyodott, ahogy az ízes nevetés betöltötte a szobát. Ha Harry ilyen lenne, lehetne több is közöttünk... - azonnal megrázta a fejét, ahogy realizálta, mi futott végig agyán.
- Ezek után már csak ő hiányzik! - folytatta Louis, majd benyomta a tévét.
- Tudod, igazán betömhetnéd a száját! - mondta Zayn, kiemelve a szót, ami két értelmet adott a mondatának. Nem is akart belegondolni a lány, hogy mire érthette. - Nagyon idegesít az a ribanc, ahogy illegeti magát, ha elintéznéd , pár hétig legalább elmaradna.
- Te Harry, azt mondtad , hogy vendéged van. Még itt van? - kérdezte Liam hirtelen, mire Gloryban az összes vég megfagyott.
- Uh... igen. Mert? - vakarta meg a göndör, zavartan tincseit. - Megnézem... alszik e még. - közölte , majd felállt, és megindult a lépcső felé.
 A lány azonnal felpattant, és menekülőre fogta, úgy érezte, nem volt helyes hallgatózni. De késő volt, mert Harry meglátta. Kaján vigyorral közeledett felé, ami a lány szemében nem keltett bizalmas lángokat. 
 Amikor utol érte a lányt, megfogta a karját, és a falhoz nyomta. Majd füléhez hajolt, és érzékien megharapta a cimpáját. Libabőr futott végig a hátán a lánynak, és érezte ahogy lábai csupán ingatag egyensúlyt biztosítanak neki .
- Tudod... - lehelte füleibe - lehetne a fiúknak igaza . - kuncogta végül el magát.
- N-nem értem miről beszélsz. - hebegte Glory, egyrészt nem akart a rajtaütés ellenére sem hallgatózónak tűnni, másrészt tényleg nem értette.
- Hát, tehetnénk valamit annak érdekében, hogy bepótoljuk azt, amit kellet volna csinálnunk tegnap éjjel. - majd a fiú a lány nyakára tapadt, és egy érzékeny ponton szívni kezdte azt. A szemüveges magatehetetlenül csukta be szemeit, és kezdett hozzá szokni, hogy akárhova lép, a fiú ahányszor csak teheti mindig ilyen tolakodóan közel lesz hozzá.  - Most! - nyögte Harry, mire kerek szemekkel nézett a lány rá.
- Most , mi? - remegtek ajkai, ahogy pontosan tudta mire érti a fiú.
- Csinálunk valami... Jót ! - majd ajkait a lányéra tapasztotta. 

X. Fejezet

Hahhóó :) sikerült a tabletemre wifit fogni, így egy kis szünetembe tudtam felszenvedni egy részt :) viszont tuti h nem tudok többet fekrakni, mivel egy kávéházból ügyködtem xd (mindent értetek drágáim <३) komikat feliratkozást szivesen gogadom továbbra is :) jó olvasást


 A fiú lassan csókolta a lányt, aki lehunyta a szemeit. Furcsa érzés kerítette hatalmába. Úgy érezte, hogy a tengeren hánykolódik, és magába nyelnék a hullámok, ha a fiú nem lenne vele.
- Gloria . . .- szólalt meg elfojtott hangon, mire a lány egy kábult pillantást vetett rá. - Csókolj vissza! - utasította lágyan, mire megrázta a fejét.
- Én . . . ne-nem tudok . . . nem tudok csókolózni. - nyelt egyet, és orcáira ismét rózsák ültek ki. A helyzetét még mindig csak tetézte, hogy a fiú karjaiban ül tulajdonképpen, és lábai között áll, túlságosan közel a legintimebb testrészéhez.
 A göndör csak elmosolyodott lágyan. Szemei hasonlítottak egy mezőre, melyen a füvet lágyan ringatta a szél a napfény simogatása alatt.  Egyik kezét felemelte, majd a lány arcára simította. Sokkal finomabban bánt vele, mint eddig.
- Csak csináld amit én. - jelentette ki a fiú , majd az eddig tapasztalt durva közeledések helyett lágyan kezdte cirógatni a lány ajkait hüvelykujjával, majd fejét oldalra hajtotta, hogy újra csókot lophasson.
 Először óvatosan szívta be az alsó ajkát, majd nyelvéve megnyomta, hogy elnyíljon, és bejutása lehessen a lány szájába. Harry ízét fenségesnek találta a lány. Valamiért édeset érzett , és mikor bátortalanul válaszolt a fiú finom mozgására, egyre jobbnak találta. Mindig is azt hitte, hogy a nyelves csók undorító, és veszélyes is lehet, de ezt meglepően jónak találta. A lassú keringő nyelveik között olyan volt, mintha egy álomba csöppent volna. A gyomrában keletkezett csomó feloszlott, és helyét  kellemes melegség vette át. Minden érzékszerve felerősödött, a látását kivéve, bár nem volt rá szüksége. Lehunyta szemeit, és minden amire vágyott, hogy ez a pillanat ne érjen véget. Érezte, ahogy a korlátjai dőlnek le sorban, ahogy a gondolatai valami más irányba terelődnek, és teljesen megfeledkezett az anyjáról, és a rá váró veszedelemről, ugyanis amint hazaér , az maga lesz a pokol.  Egy pillanatra elhitte, hogy nem az iskola legnagyobb fenegyereke lopta el az első csókjait, hanem egy igazi úriember, akit az édesanyja képzelt hozzá. De ez a kép amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ment is, ahogy a fiú tenyere arcáról, egyenesen a fenekére tévedt, és erősen magához préselte a legérzékenyebb területén.
- Mit csinálsz?! -sikított fel az új érzésre. Először nem tudta hova tenni azt, ami történt vele, de amint rájött, hogy egy keményedő dudor nyomódik neki, azonnal szertefoszlott az a köd, amibe belevonta a fiú.
- Nem nyilvánvaló? - vágta rá a fiú, majd tekintetét egyenesen a lány jégszínű szemébe vájta. A ringatózó mező eltűnt, és szemei mély, fekete gyémánttá változtak, ahogy pupillái kitágultak, és tüzet ontottak magukból. Olyan tüzet, amivel nem égetheti meg magát a lány. A fiú egy gyors mozdulattal lépett el a faltól, majd az ágyhoz vitte, és mit sem törődve azzal, hogy a lány mennyire törékeny, az ágyra dobta, majd fölé mászott.
- NE! - kiáltott, majd rémület vette a meleg közeg helyét át belsőjében. A fiú meg sem hallva közeledett a lány nyakához ismét, és azt pillangópuszikkal fedte be. A póló anyagát félrehúzva fedett fel több területet. - H-Harry . . . - sóhajtotta a lány, ahogy vegyes érzelmek kavarogtak benne.
 Agyát ellepték a gondolatok.
 Itt fekszik Harry Styles alatt, egy vékony póló és egy alsónemű választja el a teljes meztelenségtől, és a fiú úgy közeledik felé, mint ahogy soha senki eddig. Megcsókolta, nem is egyszer, és most is itt van és teszi . . . ezt. Pontosan nem tudja mit, csak annyit érez hogy . . . jó. Gyomrában az izmok ellazulnak és megfeszülnek, ahogy a fiú egyre merészebb, és tenyerével már nem csak támasztja magát, hanem a fekete anyag szegélyéhez nyúlt, és a lány fehérneművel fedett csípőjére helyezi kezét. Majd nagyon lassan egyre feljebb csúszik, szinte észrevehetetlenül.
- Harry! - nyöszörögte, ahogy a fiú egyszer csak az anyagon keresztül adott csókot mellére, majd lábát szétterpesztve húzta közelebb. - Hagyd abba, kérlek. - nyöszörögte, az édes érintések alatt.
- Nem! - jelentette ki, majd a pólót feltolta majdnem addig, hogy a lány melle kilátszott az anyag alól. Glory szeme kikerekedett, és kezével lejjebb rángatta az anyagot.
- Ne! Harold! Hagyj békén! Nem tudod mit teszel! - ült feljebb, ahogy a köd teljesen szétoszlott a rémülettől, és ahogy rádöbbent, mint is tett az imént vele a fiú.
- De igen! Pontosan tudom! És azt is, hogy te is élvezed ! - mosolyodott el ravaszul a fiú, majd törökülésbe ült a lánnyal pont szemben.- Minden nő erre vágyik! - mondta arrogánsan, szinte lenézően. Glory gyomra gombostű méretűre zsugorodott, majd hirtelen robbanni tudott volna.
- Nem! Egyáltalán nem! Nem élveztem, és nem tudod ! - rázta a fejét , majd folytatta. - Amit teszel az nem elfogadható! Úgy bánsz velem, mintha . . .  mintha . . . járnánk . . . - elfogyott a lendülete , de az is félbeszakította, hogy a fiú harsányan nevetett fel.
- Járni? Veled? Pfff! - csapkodta a térdeit, majd jelképesen egy könnycseppet törölt ki a szeme alól. - Veled sohasem!
 A Glory valamiért sértettséget érzett, és fájtak a szavai a fiúnak. Pedig ő is úgy gondolkodott a fiúról, ahogy ő a lányról.
- De olyan dolgokat nem tesznek normális emberek , amiket te most csináltál! Még csak beszélő viszonyban sem voltam veled ezidáig, míg jöttél egy idióta tervvel, amivel még mélységes bajba is keversz engem! - próbálta a keserűséget kizárva magából mondani szavait.
- Miért ne feküdhetnék le Veled ennyi után?Tudom a neved, és azt hogy biztosan nem egy transzi vagy. Enyi pont elég! - jelentette ki kifejezéstelenül a fiú, mire Gloryban minden megfagyott. Majd a vérébe töménytelen mennyiségű harag zúdult.
- Mert erkölcstelen ? Vagy mert nem randizunk! Ismételném önmagam, a NORMÁLIS emberek nem tesznek ilyet. - csattant fel a lány. A fiú csak nevetett. Úgy érezte magát , mint aki hülye, és elkövetett valamit, pedig ő csak azt mondta ami az igazság,és amit bele neveltek.
- Ez nagyon jó poén volt Baby! Na most pedig komolyan, miért ne? - nézett pimaszul a göndör, majd a fejét félre billentette és kíváncsian fürkészte a lányt.
- Mi jó poén? - kérdezte értetlenül Glory.
- Várj, nem vicceltél? - vágott komolyabb arckifejezést Harry, majd egy picit elgondolkodott. A lány megrázta a fejét, és továbbra sem értette, miért okoz ekkora fejtörést az a fiúnak, hogy szerinte a testiségek csak a kapcsolatokban léteznek igazából. - Szerinted csak azok huncutkodnak, akik járnak?
- Igen, de csak a komolyabb kapcsolatoknál. - bólogatott a lány mindentudóan, majd kicsit el is pirult, mert a téma zavarba ejtette.
- Oh ? És mi számít neked komolynak? - kérdezte a göndör, és combjaira könyökölve várta a választ. Látszólag tényleg érdekelte, és tekintete csillogott, ahogy mondta szavait. 
-Hát attól függ. Szerintem komoly kapcsolat számít már az is , ha már jegyben jár valaki. - ezen felkuncogott a zöldszemű, de nem érdekelve tovább mondta - De igazából szerintem a testiségekre csak a házasság után kerülhet sor.
- Hát ez marhaság! - csattant fel, de tekintetéből pajkosság sugárzott. - Ha nekem kell egy lány, megszerzem, és nem veszem el, vagy kérem meg a kezét, mielőtt az ágyamba cipelem. - jelentette ki, mire a szemét forgatta a lány.
- Jellemző! - mondta kis éllel a hangjában, majd agytekervényei közé kúszott, hogy Harry miért akart pont vele tenni olyan dolgokat.
- Mégis micsoda? - kérdezte a göndör, és látszott rajta, hogy meglepődött.
- Te is csak olyan vagy, mint a többi erkölcstelen ember. A legtöbb ember csak a testiségért van a másikkal, vagy mert nem akar egyedül lenni. A fiúk egy éjszakára haza visznek egy lányt, és a lány szívesen megy a fiúval azzal a tudattal, nem lesz semmi utána közöttük. Engem úgy neveltek, hogy csak komoly kapcsolatban engedjek, és tessék, te belerángatsz egy ilyenbe. Nem veled kellett volna lennie az első csókomnak se! - a lányból minden kikívánkozott. Még az is aminek nem kellett volna. Már 9. -től meg szerette volna mondani a fiúnak, hogy mit gondol róla, de ahogy látta Harry fájdalmasan csillogó szemeit, megbánta amiket mondott. Viszont az a megbántottság hamar elpárolgott róla, helyét pedig egy semleges arc vette át. Tudta a lány, hogy álarc mögött volt a fiú. Nyilvánvaló volt, hogy rejtegetett valamit.
- Szűz volt az ajkad is? - kicsit meglepetten mondta, és egy kaján vigyor terült el a következő másodpercben az arcán. - Szóval senki sem csókolt meg előttem? Még a pasijaid se? - a mosolyt el sem lehetett volna tüntetni, olyan széles volt.
- É-én . . . nem jártam senkivel sem . - a lány lesütött szemekkel közölte, a fiú legnagyobb meglepetésére.
- Nem volt még kapcsolatod? - szemei lepettek voltak, de nem volt bennük gúny vagy arrogancia. egyszerűen csak meglepte a tény. A lány fejet rázott. - Ezt nem hiszem el, hogy egy ilyen csajnak mint neked ne lett volna.Bár a ruháid ijesztőek . . . - kuncogott fel a végén.
  Glory szemei kikerekedtek, egyrészt a ruhájára tett kijelentés miatt, másrészt pedig amit Harry mondott. Miért olyan meglepő, hogy nem volt még senkivel sem együtt?
- Mi a baj a ruháimmal? - csattant fel, mire a fiú széles mosolyt villantott. Még a gyér fényben is úgy ragyogtak fogai, mint a gyöngyök.
- Hát, csak annyi, mintha a nagyanyád ruháit hordanád. - a szoba egyik sarkába nézett, ahol Glory meglátta, hogy a székre vannak terítve. Felcsillant a szeme és megkönnyebbült. De aztán Harryre nézett értetlenül.
- Nem! Ezek pont olyan ruhák, amik megfelelnek az iskola és a társadalom elvárásainak. Anyukám szerint felesleges és még rossz magaviseletre is vall az önmutogatás. - kis fintorba húzódott az arca a lánynak amint Amber repedtsarkú viseletei szemei elé vetültek. - Mint Amber.
 Harry a név hallatán kicsit megrázkódott. Glory jobban érezte magát, hogy nem csak ő gondolja nem épp szent életűnek a lányt.
- Az egy dolog, hogy Amber egy kurva, de attól még nem kéne ezt a csípőt ... - nyúlt a göndör a lány felé, aki bizalmatlanul hagyta, hogy megfogja a csípőjét - Vagy ezt ... - húzta felfelé ujjait oldala vonalán - De legjobban ezt! - ujjait mellcsontjára helyezte, majd a két domborulat között végighúzta. - Eltakarni.
  A lány pirulva fogta meg a fiú kezét, és vissza helyezte a göndörke ölébe.
- Ezek jól állnak, és nem mutatnak semmi olyat ami nem kirakatba való. - védte meg az álláspontját.
- De az, hogy nem akarsz ribancnak öltözni, még nem azt jelenti, hogy az úgy öltözködj mint egy vénlány és eltakard mindened. Fogadok, hogy az apád ingeit hordod és egy nagymama turiban beszerzett szoknyákat. A harisnya... azt meg inkább meg sem említem. - mondta a fiú kicsit gúnyosan. Glory szíve összeszorult, ahogy meghallotta azt a szót, hogy "apa" . Elkomorodott az arca, és az ölébe bámult. - Mi a baj? - kérdezte Harry, talán aggódva? A lány nem hallotta tisztán, de nem is hinné, hogy törődött volna vele a fiú.
- Az apám elhagyott minket mikor kicsit voltam. Lelépett egy sokkal fiatalabb nővel, mint az édesanyám. Soha többé nem láttam. - nyeltem egyet, és megtörölte szemeit. Észre sem vette mikor gördültek le a cseppek.
- Oh, sajnálom . . . - mondta a fiú, de a lány közbe vágott.
- Dehogy sajnálod. Téged nem érdekelnek mások érzelmei. Főleg nem aq sajnálat és a megbánás irántuk. Az köti le a figyelmed nagy részét, hogy meglegyen amit akarsz, hogy bajt keverj, az iskolát tönkretedd, és aztán elmenj részegre inni magad, hogy hazavihess egy egy éjszakás társat. Idehoztál engem, hátha a naiv Gloria Adams megadja magát, félredobja a szemüvegét, hogy aztán eldobhass, miután kihasználtál. De tudd meg, nem érdekelsz. Styles, éppen elég volt amit hallottam rólad, hogy ne akarjak bele folyni az ügyeidbe. Nem akarok egy kalandod lenni, nem akarok segíteni egy hülye aktát megszerezni. Csak szállj ki az életemből! - dühöngve ugrott fel, majd a ruháival a kezében megállt a szoba közepén. - És vigyél haza!
 Harry semmit sem szólt, csak odament a lányhoz és kitépte a kezéből a ruháit, és ledobta a földre. Majd lefogta és a szemébe nézett komolyan. A lány egy szempillantás alatt vált támadóból védekezőbe, majd nyelt egyet, ahogy a haragos zöld szempárba nézett. 

IX. Fejezet

 Helló evribodri :D Nos, igazából megfogadtam magamban, hogy leszokok ezekről a felesleges dumálásokról a fejezetek előtt, legtöbbször semmit sem közlök, de muszáj a drága kommenteket megköszönnöm. Nagyon jól esnek, és komolyan, ezek adják az íráshoz a kedvet meg a ihletet. Szinte felpörgök, mikor meglátok egyet, és ilyenkor megírok egy csomó fejezetet pluszba! Nagyon köööszi <3 Ha lehetne kérnem, hagyjatok magatok után még ilyeneket, és ha érdemesnek tartjátok a blogot, iratkozzatok fel rá :D
Azon felül, most tényleg közölni szeretnék még valamit. A nyár utolsó szösszeneteként elutazom jó messzire minden nyugodt, inspiráló és blogoláshoz szükséges kellékekkel ellátott környezetemből pár napra  a Keresztanyukámhoz, így nem tudok majd feltenni fejezeteket. Kedden indulok, és szombat-vasárnap érkezek valamikor. Ez azt jelenti, hogy jövő vasárnap vagy hétfőn jön ismét rész. Azon fellül nem akarok senkit sem elkeseríteni, vagy észbe juttatni azt a tényt hogy... (de muszáj) itt az iskola kezdés. Kellenek cuccok, és miegymás, amit be kell szereznem, és mivel én művészeti szakra fogok, rajzra járni, így nem elég a szokásos tollakat-cerkákat megvenni, mint eddig, szóval futkoshatok az utolsó napjaimban is a felszerelésért. (persze ezt egy teljesen pozitív izgalommal mondom, hisz ez az életem, hogy ide járhassak JUHÚÚÚ (megzakkantam xd ) :D :D :D ) Nos, ezzel azt akartam mondani, hogy a nyár vége fele, kevesebb fejezetet tudok feltenni, és 2 percem sincs sokszor leülni, így hiában vannak plusz fejik, feltenni nem tudom őket.
 Szóval.. ennyi xd Jó olvasást :D a kommenteket és feliratkozást szívesen fogadom :D <3



 A fiú hevesen mozgatta ajkait a lány ledermedt száján. Glory csak fagyottan élte át az első, nem épp idillinek nevezett csókját.  A forró érintést hamar átvette a levegő hűvöse  , s a fiú már is oly távolba került, hogy  teste után a levegő szinte jegesnek hatott. A lány igyekezett elpislogni a legurulni készülő sós cseppet szeméből. Zaklatottnak érezte magát de ezzel együtt valami teljesen más , az előbb érzett bizsergés visszatért a gyomrába, csak ezerszer erősebben,  izmai a gyomra mélyében össze rándultak erre.
- Gyere ! - szólt , ha lehetséges még a lányban keletkezett űr fojtogató hűvösénél is hidegebben.
  Szörnyen fáradtnak érezte hirtelen magát, és ez vegyült haraggal, döbbenettel, és a megmagyarázhatatlan bizsergéssel. Ezek elegye halálos álmot készül bocsájtani rá. 
- N-nem akarok! - mondta a lány félénken és a pillanattól még kábában. - Én nem akarom ezt csinálni! Nem kényszeríthetsz olyasmire, amit nem vagyok hajlandó. - szinte suttogta, félve attól, hogy megint belép az így is porrá zúzott falai mögé újra. Elege van ebből mára, sőt mind örökre.
- Ezt nem te döntöd el! Elvállalod, és kész! Vagy... - lépett megint közelebb, de most tűrhető távolságba maradva , és megfélemlítően nézett Glory szemébe.
- V-vagy? - préselte ki magából a lány, és össze zárta szemeit és száját szorosan, hogy minél kevésbé érje a várt "terror".
- Vagy?! - horkant fel a fiú, és kis gondolkodás után önelégülten pattantak szét ajaki, válaszra - Vagy magyarázkodhatsz anyádnak, hogy a pici lánya miért kezdett el zülleni , és ilyen... - tárta szét karjait, az utcára mutatva - ... környékre járni!
 A fiú elégedetten mosolyodott el Glory elképedt reakcióján. Tudta jól, hogy a lánynak most mi fut végig okos agytekervényei között.És csakugyan, a szemüveges azon gondolkodott, hogyan is menekülhetne ki ebből a csapdából. De nem látott reális kiutat , így feszengve állt a falnak préselődve, és Harry zöld szemeibe bámult, talán valami enyhüléséért a fiúnak. De Ő nem mozdult, keresztbe font karokkal állt megrendíthetetlenül Glory előtt . A lány figyelme fokozatosan terelődött el a szorult helyzetből való kijutáshoz szövendő tervtől a fiú sovány, de még is izmos testére. Ahogy az izmok duzzadtak karjain, és a fekete anyag követi a domborulatok megmunkált ívét. Válla hetykén állt, dominanciát sugározva. Bár egész lénye azt ontotta magából, mindennek irányítója Ő akar lenni. Magas alakja megfélemlítette azokat akiket sarokba szorítva kényszerített- és mindig elérte a célját.
 Be kellett ismernie a lánynak, akárki, akármit mond, Harryért nem véletlenül bomlanak a lányok. Ha csak végig megy az utcán, kifogástalan külsejével minden nőt arra késztet, hogy úgy mint a munkások az út szélén,  forduljanak utána. De még a vak is , hisz aki mellett elhalad, abban nyomot hagy, ha mással nem tekintélyt parancsoló kisugárzásával ,mely körbe lengi őt.
 Furcsa késztetést érzett arra, hogy arcán tüzetesebben vezesse végig szemeit. Itta szeme ajkai határozott ívét, arcának finom vonalát, és sötét pillákkal keretezett szemeit. Nem talált kifogást, hogy hiba lenne bennük. Még a halvány anyajegyeket is nélkülözhetetlennek találta. Egyszerűen ki szeretné nyújtani a karját, és megérinteni , majd finom vonásait megörökíteni papíron. De még inkább érezni szeretné azokat a sötét színű és dús ajkakat az övéin ismét.
 Megrázta a fejét a furcsa gondolatra, és észbe kapott, hogy az előbb áhítattal bámulta az előtte állót , aki csak féloldalas mosolyra húzta száját, láttatva a gödröcskéit, feltéve az i-re a pontot. Elhatározta a lány, le fogja rajzolni ezt a csábító fiút, ha addig él is.
- Mit látnak gyönyörű szemeid Baby? Csak nem egy szexistent? - röhögött fel a fiú arrogánsan, Glory furcsa transzát megtörve. Azonnal észbe kapott, é szemüvegét megigazítva csusszant ki a fiú megfélemlítő árnyéka alól. - Na hová-hová?Még nem végeztünk! - morgott a fiú, és derekánál vonta magához közelebb a lányt, aki kapálózva próbált a szorító karokból kiszabadulni.
- Engedj el Harry! Ez már erőszak! - mondta hangosan, és szakadozva vette a levegőt, ahogy eluralkodni látszik rajta a pánik, úgy érzete megfullad. - Eh-ereszh... Ehreszhh el...- nyökögött, és próbálta formálni a szavakat, de nem ment neki, mert tüdeje pumpálta ki és be a levegőt.
- Óh szóval ennyire tetszik? Nyögdécselsz ennyi érintéstől? Csak tudnád hogy...
- Minh-gyárt el ájulok...- közölte  a lány, és a pánikos rohamtól már is kezdett homályosodni előtte a világ. Majd elernyedtek tagjai, és össze csuklott a térde. Harry karjaiba omlott, aki először azt hitte tréfa, de hamar rá jött, hogy Glory ténylegesen elájult.
 Azonnal felkapta ölbe, és a kocsijához vitte. Majd betette, és már is útnak indult.

 A lány lassan ébredt fel, de szemeit nem tudta még kinyitni. Jól esett neki, hogy csukva vannak. Furcsán kipihentnek érezte magát. Azonban valami furcsa volt. Kezeit kinyújtotta, és végigsimított az őt takaró anyagon.
"Selyem?" - gondolta magába, ekkor kipattant a szeme . Neki nincsen selyem ágyneműje.
Hirtelen ült fel, melytől megszédült, de pár másodpercen belül realizálta, nem az ő szobájában ül. Azaz feküdt, egészen eddig.
 A helység hatalmas volt. Sötétség honolt benne, és mindent homály fedett, mert szemüvege nem volt rajta , de azt így is látta, hogy nem az aprócska teret magába záró saját kuckójában van. Egy tekintélyes méretű baldachinos ágyon feküdt. Sötét fája, talán mahagóni vagy ébenfa lehetett. Puha, bézses színű, selyemtapintású ágynemű vette körül. Az agyagok úgy gyűrődtek, mintha egy puha tenger közepén ülne. Körülötte szétszórtan mélyvörösen és komor szürkén csillogó díszpárnák hevertek , mint apró eldugott kis szigetek. Úgy érezte mesevilágba csöppent.
- Lenne egy kérdésem! Mindig ennyire alacsony volt az ingerküszöböd? - szólalt meg egy hang a sötétben. És mint egy filmben a gonosz főszereplő , kilépett az árnyékból egy magas alak, kinek csak fél profilja látszódott. Zöld szeme tompán csillant a gyér fényben, teste sötét sziluettje pedig csak jobban kétségbe ejtette a lányt, és egyre jobban zavarta, hogy nem látott éles képeket. 
 Eléggé megijedt, és élesen szívta be a levegőt. Majd ezzel egy időben pánik uralkodott el rajta. Nincs otthon, besötétedett, és az anyjának ezt ki kell valahogyan magyaráznia. Azonnal felpattant, és gondolkodás nélkül csörtetett volna le, ha egy erős kéz el nem kapta volna.
- Hova a francba akarsz menni mindig?! - kuncogott, ahogy hátulról magához szorította a fiú. Kezei melegét érezte , ahogy teste körül összefonódtak. Lepillantott rájuk, és ekkor döbbent rá...
- M-milyen ruha vannak rajtam?- hűlt el, ahogy egy fekete , pamut póló lógott rajta, egészen a combja feléig.
 Túl szellősnek érezte, és semmi nadrág vagy szoknya nem volt rajta. Egyre jobban kezdett pánikolni.
- Hát az én pólóm. És meg kell hagyni, igen szexin áll rajtad Baby! - mondta a fiú, majd csókolgatni kezdte a lány nyakát.
 Lefagyva állt, feszengve a kínzás alatt, és azon töprengett Glory, hogy most hol lenne inkább. Harry csapdájában, vagy otthon, az anyja kiabálása alatt, hogy hogy tehetett ilyet. De mikor a fiú hirtelen megpördítette a lányt, és ajkait ismét az övéire tapasztotta. Glory kapálózott, és lépésekre menekült a fiútól. Könnyei jobban homályosították a képet.
- Mit keresek itt a TE ruháidban? Egyáltalán hogyan kerültek rám? És honnan van jogod csak úgy csókolgatni ?  - a rémület átfordult dühbe, és ajkai remegni kezdtek a feszültségtől, és a zaklatottságtól.
 A fiú mindent tudóan, de elsősorban gúnyosan kacagott fel. A lány keresztbe tett kezekkel vizsgálta szemével  a fiút, és közben körül nézett a szobában, hátha megtalálja a szemüvegét.
- Tudod, sosem ájultak a karomba lányok. Helyesbítek, ájultak, de az nem egy csóktól volt. Tudod, kellett is tennem valamit... - felemelte két kezét, majd az ujjait játékosan megmozgatta - ...ezekkel, vagy...
- Nem érdekel. - intette le Glory, ahogy kitalálta, hova akar mutatni Styles. - Miért vannak rajtam a ruháid, és hogy kerültek rám? - kérdezte határozottan. Ahogy maga körül jobban körben fonta a kezét, érezte, hogy nincs rajta melltartó. - Hol a melltartóm? - bukkant ki belőle, és pirulva kutatott szemeivel a darabok után, még jobban körbefonva magát.
- Átöltöztettelek. - felelte hanyagul Styles, és megrándította a vállát. De beharapta az alsó ajkait, és csillogó szemekkel nézte, ahogy a lány keresi a dolgait a szobában. De amint realizálta a másik fél, mit is tett a fiú, szája elnyílt, és szemeiből kihulltak a cseppek.
- MI AZ HOGY ÁTÖLTÖZTETTÉL? - ordította. Megalázottságot érzett, és egy levakarhatatlan nyugtalanságot és zaklatottságot. - Hogy mertél hozzám nyúlni? Hogy mertél meztelenre vetkőztetni, míg nem voltam magamnál? - egy kicsit visszafogta a hangját este lévén, de a mérge egyre jobban fortyogott.
 Kikelt magából, és magára sem ismerve rontott két kézzel a fiúnak. Harry, csak nevetve állította meg a két felé közeledő öklöt, és egy mozdulattal tolta a falnak. Glory feje mellett tette mozgásképtelenné őket. Szorosan neki nyomódtak a fiú kemény izmainak, és akaratlanul egy remegő sóhaj szaladt ki belőle, ahogy érzékeny mellét a fiú fedetlen bőrétől egy vékony textil választotta el. Sosem érzett ennyire kettős érzéseket, ahogy valami láng gyulladt a hasába ami feszélyezte az ismeretlenség miatt , és még is oldott benne valamit.
 A lány sírni kezdett. Hangosan zokogott, és szörnyen félt. Tudta jól, a fiú sokkal erősebb nála, és akármit megtehet vele. Nem tudta kiiktatni magából az érzést , amik kínozták legbelül, és csomót kötöttek gyomrára. Csak egyre tudott gondolni. Lehet, ezen az estén ő lesz Styles játéka... 
- Nem voltál teljesen meztelen. - kuncogott a nyakhajlatába, majd gyengített a szorításán. - volt rajtad melltartó és bugyi.
- A-akkor h-hol a melltartóm? - kérdezte, és igyekezett mélyeket lélegezni, bár igen csak nehéz volt, ahogy a fiú egy hirtelen mozdulattal felkapta. Egy sikoly szökött a lány száján ki ahogy lábai szétnyíltak és a fiú mellett lógtak hirtelenében . Igyekezett igazgatni, hogy ne látsszon fedetlen bőréből ki annyi. Ez szórakoztatta Stylest.
- Rád adtam a pólóm, és aztán levettem, hogy kényelmes legyen .  - mondta vészjósló hangsúllyal, amitől a lány gyomrában különös görcs keletkezett . . . Felettébb jónak találta, és érezte ahogy meleg ömlik tőle szét testében.
 - Tudod, sosem szexeltem szűzzel. - folytatta,mire megfagyott minden vér a lány ereiben.-Eddig...
 Majd egy csókkal próbálta befedni a szoborrá dermedt lány remegő ajkait.

VIII. Fejezet

Fájóan szorongatta a gyenge bőrt, és az alatta húzódó porcelán csontot, melyek majdhogynem recsegtek és nyögtek vasmarka alatt a fiúnak. Könnyek remegtek a lány szemében, mert szörnyen félt a fiútól. Mikor valahová vitte, mindig rossz vége lett, és most is ráncigálja, nem épp finoman. Most olyannak látta, mint aki naponta elver puszta szadizmusból egy egész csapat bokszolót, és utána röhög az eszméletlen testek felett.
  Nem arrafelé mentek, ahol a helyre beléptek. Egy folyosóra értek, ahonnan szobák nyíltak. Mindegyikre ki volt függesztve egy-egy szimbólum. Egy férfi nemet szimbolizáló, egy női nemet, egy kis kép, ahol egy anya pelenkáz, ezek valószínűleg a mellék helységek lehettek. De nem mentek be egyikbe sem, hanem egy NEM KIJÁRAT feliratú ajtón ők pont kiléptek.
  Egy sikátorba értek. Furcsa volt. Nappal ellenére félhomály uralkodott. Kopottas falak tele voltak bandajelekkel, csúnya szavakkal, és ijesztő idézetekkel. "Ki belépsz eme Sátánnak vérrel pecsételt helyére, lelkeddel onnantól Ő hatalmát szolgálod, kutyája vagy és úgy csúszol porban, mint a kígyó, mely engedetlenségre bírta Évát a Paradicsomban . . ." -így kezdődött az egyik, melybe bele olvasott, de borzalmas volt, így elkapta a tekintetét az égre. Azaz, arra amit látott a Londoni felhőgomolyagok helyett. Egy összetákolt tetőszerűség, melyről csontok lógtak . . .Rengeteg állat csontja . . . És különböző Dávid - és zsidó csillagok, pentagrammák és démonjelek.
- Vigyél innen kérlek ! - zokogott fel, ahogy meglátta a patkányoknak megfelelő csontokat. Egyre több részletét vette észre a helynek. Ez valami szertartásra szolgáló valami lehet, tele csontokkal, és bizarr foltokkal a földön, melyet nem akarta tudni hogy honnan vagy miért van ott. - Harry ! - bújt közelebb. Ő volt az egyetlen most aki ott volt, és ösztönei arra kényszerítették, hogy mellkasához lapuljon a göndörnek, és sírva könyörögjön.
- Majd szólnom kell Gustavonak, hogy zavarja el innen az újabb ezt a szektát . . . - motyogott magában. , majd megpróbált kibújni Glory szorítása alól a fiú, de remegő ujjak markolták a fekete textilt mely testét fedte. Harry érezte, hogy pettyekben ázik el a pólója, és a lány reszket.
- Könyörgöm, vigyél innen. - zokogta , majd hüppögni kezdett.
- Oh te atya világ . . . Na gyere ! - fejtette le magáról a kezeket a zöldszemű és a sikátor szűkös kijárata felé terelte a megrémült lányt.
  Amint a tisztább levegőre értek, és Glory körülnézve a biztonságosabbnak talált utcát látta, kissé megnyugodott. Majd azonnal fejbe akarta vágni magát.
  Realizálta mi is történt. Odabújt Harryhez, és saját magát megszégyenítve sírt, mint egy kislány. Bár nem tartott tovább mint pár perc, akkor is, ezt élete végéig felhasználhatja ellene a fiú. Örökké cukkolni fogja, és megalázza az iskola előtt. Úgy jár, mint az a lány, akit egy részeg hiba miatt járatott le a suli előtt egy közösségi oldalon . . .
- Öm . . . izé, jobban vagy? - kérdezte, majd a szemüveges elé lépve, állát finoman feljebb emelte.
  Épp egy textil zsebkendővel törölte le kicsordult könnye maradékát, majd egy kósza pillantás után, mely pont az Ő zöld íriszébe hatolt, és meglepő módon aggódást látott benne,  elkapta onnan, és egy piszkos, és rozsdás kukát kezdett fixírozni az utcán.
- I-igen . . . - suttogta elfúlóan, majd hátrébb tántorodott egyet, hogy érintését megszüntesse a fiúnak.
- Szóval, miért is találsz engem erőszakosnak? - váltott hirtelen hangnemet, és a légkör egy szempillantás alatt rideggé és otthontalanná varázsolta Harry.
- É..én . . . - nem tudott mit mondani a lány. Túl sok minden érte egyszerre, még azt sem tudja elhinni, hogy miért van itt, nem hogy valahogyan megszökött volna, és már otthon magolhatná a holnapi memoritereket .
- Szóval? szeretném hallani ! - türelmetlenkedett a göndör.
  Egyik lábára helyezte a súlyát, és kezeit össze fonta. Kis ránc keletkezett két szemöldöke között, ahogy összevonva őket vizslatva nézett a szemüvege mögé rejtőzködő jegeskék  szempárokat.
- Hát . . . Erőszakkal rángattál ide is. - kezdte bizonytalanul, amire a fiú tekintetében felfedezni vélt valamiféle fájdalmat.
- Dehogy is, magadtól jöttél. -ellenkezett hidegen, de valami furcsa volt abban, ahogy felcsattant. Valami, mintha zavarná.
- Nem! Akaratom ellenére hoztál ide, ahogy nem önszántamból jöttem ki irodalom óráról sem. Rám kényszerítetted az akaratod. - közölte egyre felbátorodva, és már-már ki is húzta magát. Talán kicsit büszke is volt magára, hogy kimerte mondani ezeket a szavakat.
- Oh, és akkor mi van? - köpte ki flegmán a mondatot, talán még az utolsó szó betűjét el is harapta.
- Hogy ezt csinálod mindenkivel. Ne hidd, hogy hozzám nem jutottak el a botrányaid Styles! - tette csípőre a kezét a lány, és sarkára állt. Két lábbal kapaszkodott  talajba, és úgy érezte hogy most miden ki jött belőle, amit az első, Harry szavaival élve "randi" óta szeretne mondani.
- Mert miket hallottál? - nevetett fel, és már tisztán érződött rajta, hogy igen bántja valami belülről . Glory furcsának találta a gyenge, de érezhetően bánatos kacajt.
- Hát a múlthéten . . . - kezdett bele, de a lendület hamar elszállt.
- Ah, csak nem a piás ügy? - horkantott fel, mire a szemüveges bólintott. Harry erre megrázta a fejét, majd megrántotta a vállát. - Tök mindegy. - csapta oda hanyagul, majd a téma ismét egy Pál-fordulatot vett. - És mi van a kis munkáddal ? - kérdezte, de a gúny kicsengett szavai közül.
- Milyen munka? Én nem vállaltam semmit sem! - védekezett Glory, és már menni szeretett volna el innen minél messzebb. Csak ne kelljen tovább ennek a bajkeverőnek a jelenlétét viselnie. Nagyon fáradtnak érezte magát. Már el is tervezte, hogy ha hazaért, hosszú fürdőt vesz, és szunyókál tanulás előtt egy fél órát.
- Már pedig elvállalod! Ha nem . . . - nyitotta ki a mondatod a fiú, fenyegetésként, de Glory ezt csak egy olcsó húzásnak vette.
- Mert, mi fog történni ? - tette fel a kérdést, és még magán is meglepődött, hogy milyen bátor volt. Bár így is alig érte el a normális beszéd hangot.
- Mmm . . . - mordult fel Harry, és egy szempillantás alatt a lány előtt állt. Vészesen közel.
  Glory lépett egyet hátra, de minden mozdulatát követve a fiú, haladt vele együtt. Míg a sok helyről ismert helyzetbe szorította a lányt, ahonnan már nem tudott hátrálni. Háta mögött az omladozó , kissé nyirkos és graffiti festéktől színes falhoz ért. Harryt pedig két apró mozdulat választotta el attól, hogy testét a lányához simítsa, kinek a szertári történés villant fel, és elméjében pörögtek az események párhuzamosan a következtetéseivel, hogy hasonló következik. De úgy határozta,ellenáll , akármi is legyen, ő kiáll azért, hogy ne kelljen bűncselekménybe keverednie. Így sem volt benne biztos, hogy ezen információk tudatában nem lesz e bűntárs, ha mással elvégezteti a fiú a munkát- mert biztos hogy akkor mással megteteti- és lebuknak. Ez még Stylestől is sok.
- Tényleg nem akarod elvállalni? Pedig jó fizetést kapnál érte. Amit csak akarsz. - suttogta, de oly közel voltak ajkai a lányéhoz, hogy tisztán értett mindent belőle Glory.
  Megrázta a fejét tiltakozón, és igyekezett a falnak préselődni, és ha lehet most áthatolni rajta, vagy eggyé válni vele, hogy Harry ne tudja követni testével.
  Azonban azt vette észre, hogy most teljesen máshogy reagáltak érzékei, mint múltkor. Hasában bizsergést érzett, és a zöldszemű ismét mentolos leheleteivel egyre jobban olvadnak csontjai, de nem a félelemtől. Valami újat tapasztalt, és nem tudta azonosítani ezt a fajta reakciót. Kereste és fellapozta elméjében azokat a könyveket,  internetes oldalakat, ahol olvasott hasonlóról, de semmi. Valami ismeretlent élt át. Remegett, s már nem csak a fiútól, hanem ettől a bizsergető furcsaságtól a hasában, és megijesztette.
- Oh Gloria . . . Annyi pénz amennyit nem szégyellsz . . . Új lakás akár . . . Vagy egy, galéria? Egy saját hely, ahova a képeid kiaggathatnád és eladhatnád őket. - a lány lefagyott. Semmit sem értett. Kezdett sok lenni ez egyszerre, érezte az émelygést belül. Kerek szemekkel nézett, és jegeskék szemeit a fiú smaragdjaiba fúrta miközben a fiú hosszú pillái alól letekint rá a magasból. Kissé még az fejét is fel kellett emelnie, mert 'majd egy fejjel magasabb volt. Hosszú nyurga alakja felé magasodva minden porcikájának azt a parancsot adta, hogy teljesítse kérését, és az ő makacs gondolatai tudták egyedül fékezni , hogy ne tegyék mégsem.
- H-honnan t-tudod ho-hogy én . . . - hebegte, teljes sokk alatt. Eddig két ember tudott az álmairól, és vágyairól. Erre Harry csak úgy benyögi ,mintha ez olyan tény lenne, minthogy a fiú megint hazavitt egy lányt a tegnapi buliról.
- Én sok mindent tudok.  - mondta, és még közelebb jött.- Többet, mint hinnéd!-  Látszott, hogy Harry a manipuláció mestere volt, és úgy tűnt ehhez valamilyen tudás is párosult. Képes volt még azt a pár centit is felezgeti, minden egyes megmozdulásakor ami testüket választotta el . Képes volt úgy venni és kifújni a levegőt, hogy a lány tüdejében reked a lélegzete, és ha fuldoklik, csak akkor tudjon levegőt venni. Vagy csak Gloryra volt ekkora hatással?
- N-nem lehet . . . Kérlek, keress mást ! - lehelte a lány, de már csak a fiú ajkaira tudta, annyi hely sem volt közöttük.
  A levegő olyan szinten vibrált és forrt , hogyha elkezdene esni az eső, bőrükre érvén az esőcseppek fájdalmasan szisszennének fel, miközben elpárolognak. A fiú kezei alatt is képlékennyé válik a tégla, ahol Glory mellett támaszkodik, és félő, hogy a lány is átolvasztaná testével a falat, ha neki tudna jobban préselődni.
  Arca oly vörös volt, mint a rózsa, és szemeibe sosem látott fény költözött. Új érzések kerítik hatalmába, és teste felett akarta elvesztette az irányítást. Szíve verdesett a fehér bőre és gyenge izmai alatt.
 Harry ajkaira vezette tekintetét, és az épület omladozó vakolatának préselt tenyere mozdulni akar. Meg akarja érinteni a bőrét , melyről férfiasan édeskés illat párolgott a hőben.
- Gloria . . . - szinte nyögi a nevet, ahogy a lány arcára simítja a tenyerét, és lassan felcsúsztatja a hajához.
  Birizgálni kezdi hosszú ujjaival a szoros kontyot tartó hullámcsatokat, és mire észbe kapna, aranybarna haja már is vállára omlik. Harry végig simít rajta, és ügyesen igazítja , hogy vízesés szerűen terüljön el mellkasán. Nem bír lélegzethez jutni, ahogy mozdulatait szinte lassítva látja. Hallása olyanná válik, mintha víz alól figyelne, látása csak a fiúra fókuszálódik. Nincsen más körülöttük. Mintha egy homályos tejüvegen keresztül bámulna egy medence fenekéről, most olyan az őket körülvevő világ Glory számára.
  Mégis van annyi lélekjelenléte a lánynak, hogy egy utolsót mozdít a fején, mely tiltakozását kimutatja. Azonban ez lavinaként zúdította rá a lányra Harryt. Ajkait erőszakosan tapasztotta a lányéra, aki döbbenten meredt a fiú csukott szemeire. Pillája rebbent, és egy csillogó könnycseppet rejtett.
  Nem így képzelte élete első csókját . . .

VII. Fejezet

- Itt menj ! - terelt maga elé a göndör, és csípőjét lehelet finoman nyomva kormányozta, amint beléptek a helységbe. Furcsa bizsergés szaladt végig testén a lánynak, ahogy a fiú ujjbegyei lágyan vezették egy ideig. Nem tudott addig másra sem koncentrálni. Majd elengedte, amint olyan közegbe értek, ahol felbukkanhatnak bármelyik pillanatban a Rendbontó ismerősei. Rögtön körülnézett a helyen. Legelőször a mennyinek talált illat érte el érzékeit. Sosem tapasztalt még ehhez hasonló fűszeres, erős, de még is kellemes aromát. Most sajnálta először, hogy az anyja olyan kemény szigorral, és korlátokkal nevelte. Még csak pizzát sem evett soha.   Emberek hangos nyüzsgése árasztotta el a levegőt, egy halk , dallamos zene morajlásával, mely aláfestette a hangulatot. Pincérek szapora lépésekkel egyensúlyoztak a kezükbe hatalmas átmérőjű tálakat, a gőzölgő pizzákkal, és italos tálcákat a másik kezükben. Egyszer sem inogott meg egyik tenyere felett az étel és az ital. A terem végében heves integetésben felpattant egy szőke srác, akit Glory beazonosítás után felismert. Niall volt az, az osztálytársa, egyben Styles bandájának egyik mag-tagja. Rögtön mellette egy kedves arcú lány, sötét hajjal, és barna szemekkel, mikor felfedezte kiknek kalimpál a vidám fiú mellette, egy mosolyt küldött Glory felé, majd Harryre vezetve tekintetét és rosszallóan elkomorodott. A lány mellett Louis ült, és érdekes pofát vágott a mellette tespedő Zaynnek, aki hasát fogva röhögött. A fekete szemű mellett pedig Liam foglalt helyet, aki egy étellapot tanulmányozott. 
  Hamar átszelték a területet a göndörkével, és már is ott állt a lány feszengve, és képtelen lett volna kinyögni akármit is. Nézett az ismerős, de mégis idegen arcokra. Liammel összesen ha találkozott a 3 éve alatt az iskolában talán 5-ször. Akkor sem beszéltek maximum látták egymást.  Az osztálytársaival pedig csak köszönő viszonyban volt, és az ismeretlen lány sem könnyíti meg a dolgát. Talán annyiban, hogy nem lesz egyedül a fiúk körében, mint ellentétes nemű.
  - Szasztok ! Meg is hoztam a kis segítőnket ! - köszönt a társaságnak a zöldszemű, a "segítőnknek" szót furcsa , sokat sejtető hangsúllyal ejtve, melyet csak a fiúk érthettek,  majd a szemüvegesre mutatott, aki most el akar süllyedni éppen.
- H-helló? - mondta bizonytalanul az egy szót, és fülig pirult. Azonnal elgondolkodott a lány, hogy mit érthet "segítő" alatt Styles. 
- Skacok ! Aki nem ismerné, Gloria Rosetta Adams - mutatott végig Harry a mellette ácsorgón - és Baby, csak ismered az osztály társaid, és Liamet! - mondta flegmát, és a fiúk mind kuncogtak, kivéve a kedves tekintetű lányt Niall oldalán, akit még mindig nem ismert.
- Maradj itt Szivi,  én addig vadászok két széket magunknak. - mondta Glorynak, majd már is eltűnt.
Kínosan ácsorgott. Az Anne nevezetű lány ismét egy biztató mosolyt küldött felé, majd arrébb csúszott, hogy Glory is le tudjon ülni, de az ajánlatot vissza utasította.  Niall átkarolta ezek szerint a barátnőjét, mire ő fejét a szőkének vállára hajtotta.  Próbált arrébb húzódni, mert kényelmetlenül feszengett, ahogy minden szempár rá szegeződött. Legszívesebben az asztal alá ülne, ha muszáj, hogy senki se vizslassa .
  Azt vette észre hirtelen, hogy az egyetlen barátságosnak tűnő személy, Anne közelebb csúszik, és halkan megszólalt.
- Szia, én Anne Lucas vagyok. - mondta halkabban, mintha megérezte volna, zavarban lenne, ha ő is olyan modortalanul és hangosan beszélne , mint az asztalt körülvevő fiúk. - És egy jó tanács az elkövetkezendő időkre, ne törődj Harryvel, mert általában bunkó! -kuncogott fel,  és kezet nyújtott, melyet meg is rázott gyengén a Megszeppent.
- Helló. - válaszolta, és egy fokkal jobban érezte magát. Legalább egy rendes személyt is köreikben tudhat. - Igen... Ez igaz. - motyogta, és rögtön szívta is volna vissza a szavait, mert nem illik így vélekedni másról, főleg nem a háta mögött. De felnevetett halkan a kedves lány, nem gúnyosan, amolyan baráti kárörvendésként, ezzel megnyugtatva Gloryt valamelyest.
 Elpirult, és megvakarta óvatosan feje búbját, hogy hátrafogott hajából ne essen ki egy tincs se, és ő is elmosolyodott.
- Mi szél hozott ebbe a csélcsap társaságba? Göndörkén kívül ? - kérdezte, de mire válaszolhatott volna , Harry már is visszatért a székekkel, és lerakta az ülő alkalmatosságokat. A félénk lány feszengve helyet foglalt . . . Styles mellett . . . Nagyon közel.
- Nos srácok, rendeljünk, mert szerintem én mindjárt éhen halok!- nyöszörgött fel Niall, mire Anne megsimogatta barátja hasát.
- Igen, valóban üres, leszámítva a 2 hot-dogot,a fél liter kólát, az ebédet, ami nem is tudom már mi volt és a te 3 szendvicsed, plusz a felet, amit neked adtam mert kinézted a számból. Tényleg üres!- viccelődött a kedves lány, mire a társaság hangos égzengésbe kezdett. Kivéve persze a veszélyes zöld tekintetűt a szemüveges mellett , kinek smaragdjai kereszttüzében érezte folyamatosan magát Glory.
 Egy füttyentést eresztett hirtelen Harry, ami átszelte a visongó társaságot, de még a vendéglőben összegyűlt tömeget is, és már is egy szőke, mutatós lány termett az asztalnál, kinek blúza szétkapcsolt gombjai majdhogynem dekoltázsát lejjebb tolták mint apró szoknyája alját. Erősen kihúzott szemei nem épp értelmet sugároztak, és manikűrözött ujjai között forgatta a tollat. Idegesítően rágcsálta a rágóját, és szemérmetlenül mérte fel a Styles-banda fiú tagjait, majd Annen átsuhanva megvető pillantásokkal illette Gloryt, ki szemüvege mögé próbált minél jobban elrejtőzni.
- Mit hozhatok ? - kérdezte cincogó hangon, és Harry felé tett egy lépést. Pontosan tudta, hogy még pár mozdulat, és a göndörke szó szerint beleszagolhat a dekoltázsába.
  Azonban felpillantva a félénk lány azt tapasztalta, hogy semmilyen érdeklődést nem mutat a szőke ciklon iránt a veszélyes fiú. Lustán nézett át rajta és egy hümmögéssel jelezte, hogy mindenki kérje a pizzáját.
  Niall, Louis és Zayn egyet-egyet kért, ahogy Anne is, hozzátéve, hogy a másik felét úgy is a szőke hercegének adja. Majd kérdően Gloryra esett minden figyelem a társasággal és ms. Plasztikkal.
- É-én... nem vagyok éhes... Én nem is... vagyok éhes. -mondta a szemüveges, majd összekulcsolt kezeit pásztázta.
- De enned kell valamit. - mondta parancsolóan a göndör, és szinte a föld alá süllyesztette szemeivel a lányt.
- Egy pohár víz elég lesz akkor . . .- próbált kitérni az evés alól. Már azon gondolkozott közben a lány, hogy vajon a pizzák szaga bent marad e ruhájában, és ha igen sikerül e kiszellőztetni valahogyan, nehogy az édesanyja megérezze majd rajta ha hazaér.  
- Akkor mi pedig egy "A ház specialitását" kérnénk. - diktálta be a fiú, a lány helyett, s úgy érezte, hogy ha még jobban elvörösödik, még félő hogy megfőzik, és feltálalják homárnak valahol egy étteremben.
- Még valamiben . . . szolgálhatok?- kérdezte a pincér "hölgy" , de mondata, főleg úgy hogy utolsó szavát valami undorító hangsúllyal megnyomta és Harrynek címezte, arra engedett következtetni, hogy a "szolgálni" szó alatt valami egészen mást ért, mint hogy a rendeléseket felvenni.
- Nem kösz, csak annyi hogy rögtön fizetnénk is, amint kihozták őket. - dobta oda a göndör, teljesen hidegen. A ciklon duzzogva fordult sarkon, hogy "csábítós terve" nem sikerült, és ott is hagyta  társaságot.
- Haver, te lázas vagy? Még csak meg sem bámultad annak a mutatós cicának a fenekét ! - kuncogta Louis, mire láthatatlanul Glory megforgatta a szemét. Az első pillanattól kezdve sejtette ilyen Harry, és most a barátja be is bizonyította ezzel a kérdéssel, mely betekintést nyújtott a göndör mindennapi szokásaira.
- Nem ezért vagyunk itt! Térjünk a tárgyra! - mondta, majd félig a segítőként emlegetett felé fordult. Hirtelen a csevegések a fiúk között, a bohóckodás, vagy a szerelmes pillantások az itt megjelent pár között megszűnt, és Anne kivételével, aki unottan nyomogatni kezdte a telefonját, mintha ezzel azt akarná elérni, hogy most ne legyen itt, mindenki komolyan kezdte vizslatni a szemüveges lányt.-Szóval, már említettem neked egy bizonyos mappát. - kezdett neki - Ugye emlékszel ?
- I-igen ... - válaszolt félperc hallgatás után, de szavai halkabbak voltak egy szúnyog óvatos zümmögésénél.
- Szóval, nem nagy dolgot bízok rád, mindösszesen annyi, hogy a Város Házáról szépen kihozol nekünk egy ici-pici dokumentumot. - mondta, de érezhetően halkabban, mintha félne hogy másik asztalnál meghallják.
  Bár Glory nem tudta realizálni a "feladatát" melyet nem is fog megcsinálni, már most eldöntötte és tudta.
- Micsoda? De hát nekem nincs belépésem oda. Sőt senkinek sincs csak aki ott dolgozik. - értetlenkedett, és hitetlen szemekkel nézett végig a társaságon, hogy valaki helyeselje az igazát. Nem is értette hogyan jön ő a képbe.
- Igen, ahogy anyukád is, mint könyvelő. - közölte sejtelmesen , majd a fiú összekapcsolta a lányéval szemeit.
  Glory úgy érzete magát pillantása alatt, mintha rabságban lenne. Nem bírt máshová nézni, mint abba a  sugárzó szempárba, és azt találgatta, vajon mihez is hasonlít jobban az Ő zöldje. Talán egy smaragd alpesi rét, vagy egy nyári erdő hűs koronája. Vagy a jeges sarkok felett táncoló fények . . .
  Vonzónak találta, ahogy arcán végig siklott szeme, és ugyan azokkal a határozott, néhol kemény, néhol lágy vonásokkal futott össze pillantása, mint a szertárban. De most nem érezte annyira feszélyezve magát, hisz emberek között vannak, nem fogja megtenni ugyan azt,. "Ugye?Nem meri megtenni mások előtt?!"
- N-nem értem . . . - motyogta , még a fiú elsöprő pillantásának hatása alatt. Kissé mintha kába is lett volna. Éles esze lelassult, és későn kapcsolt, hogy észrevegye, a fiú vészesen közeledett, itt mindenki előtt. Egy dolog járt a fejében. "Meg fog csókolni! Itt a társaság és a pizzázó szeme láttára!" - sikított a tudat alattija , minden vészcsengő sípolt füleiben. Azonnal eltávolodott egész törzsével, és még kicsit el is fordult. Halk kuncogás szaladt végig a jelenlévő fiúk között.  Anne felé pillantott, hátha lesz egy megváltó pillantása , de ő a telefonja felé hajolva pötyögött szorgalmasan. Valahogy látszott rajta, hogy nagyon csak nem akar ebbe belefolyni. "Vajon ő tudhatja mind ennek az okát? Vagy ő már szemtanúja volt egy hasonló esetnek? Harry mást is szokott ilyen helyzetekbe hozni ekkora nyilvánosság előtt? Vagy Én vagyok az első akivel ezt teszi?" - annyi kérdése volt, és a válaszok pedig sehol sem. Talán még el sem indultak, és sosem fognak elérni hozzá . . .
- Pont te ne értenéd . . . - sóhajtott fel a fiú, kissé talán türelmetlenül, majd folytatta - Akkor elmagyarázom. Neked egy fix tervet kell csak végrehajtanod. Nagyon egyszerű! Még csak azzal sem kell törődnöd, hogy ki visz meg hoz. Majd Mi megoldjuk. Annyi, hogy bemész "anyukád megbízásával" , mi azt elintézzük addigra hogy milyen ürüggyel, meg hogyan, kapsz egy kis alaprajzot, hogy merre van az irattár, bemész, kikeresed a Kyle Higgins mappát, lefénymásolod, a kapott borítékba teszed, majd kihozod, és annak a kezébe adod, aki elvitt, és haza visz. Kész! - mondta, de olyan halkan, hogy Glorynak is koncentrálnia kellett. Megdöbbent."Ezek . . . Ezek arra kérnek, hogy . . . Lopjak?" -hűlt el magában, és hitetlen pillantásokkal sújtotta a göndörkét. Majd visszhangoztak fejében a szavai. Emésztgette őket, és egyre szörnyűbben hangoztak az agyában lejátszva. "Anyukám megbízásával? Lemásolni egy mappát? Kyle Higgins? Ki az a Kyle Higgins egyáltalán? És miért kell pont neki az ő mappája?"
- E-ez lopás . . .  - hebegte alig érthetően, mire Harry megrázta a fejét.
- Nem, mert az eredeti másolatát hozod ki nekünk !
- De e... - érvelt volna igaza mellett a lány, de félbevágta a Bajkeverő.
- Ne! Ne kezdj nekem el okoskodni, hogy mi a lopás fogalma! Csak megcsinálod és kész! - mordult rá a fiú erélyesen a lányra, aki megszeppent.
- Ne . . . nem . . . Nem tehetem. Én nem . . . bűnözhetek. - suttogta a lány, mire Styles egy dühös, és mérges pillantást vetett rá.
- Ez nem bűncselekmény ! Nem követsz ezzel el semmit sem. Csak segítesz nekem egy régi ügyet felgörgetni ! - mordult hangosabban, mire Gloryban félelem kezdett gyűlni.
- De az. Hivatalos dokumentumok másolása, az törv...
- Ne kezdj engem kioktatni arról mi törvénybe ütköző! - Harry szemei vérben kezdtek forogni, és látszott rajta hajszálnyira van valamiért attól, hogy felpattanjon és asztalokat dobáljon. A megszeppent és rettegő szemüveges most ezt olvasta ki tekintetéből, és elhitte magának, képes rá.
- Nem tehetem Harold . . . - mondta ki a nevet, és egyből szája elé kapta a kezét, emlékszik, azt kérte tőle , hogy nem szólítsa így. Kikerekedett pillantásával nyakára tévedtek szemei a fiúnak, és szinte hallható volt ahogy gondolataiban nyakcsigolyáit ropogtatja és tekeredve csikorgatja Glorynak - A-azaz Harry. . . -helyesbített a lány azonnal.
  A társaságon még egy kuncogás szerű futott át, mint egy lágy szellő, de Styles dermesztő pillantása azon nyomban félbevágta. "Talán még a bandatársai is tartanak tőle?" 
- És mégis ki az a Kyle Higgins? - motyogta félve  , de rögtön meg is bánta, hisz rájött ezalatt a pár perc ismeret alatt, hogy a zöldszeműnek a hangulata úgy változik mint a Londoni időjárás.
  Úgy szaladtak végig arcán a türelem elvesztésesnek jelei, melyet kompenzálni akart egy halk sóhajjal, mint egy nyári zápor. Azonban a nyugalom nem jelent úgy meg mimikáiban, mint a nap a felhők mögött.
- Nem kell, hogy érdekeljen az téged. Bár tudhatnád . . . - épp tenni akarta már másik dolát, mikor ismét egy kérdéssel zavarta meg a lány. Valahogyan nem tudta visszafogni magát.
- Mit akarsz tőle? És miért kéne tudnom? Egyáltalán mit?
- Ide figyelj, ez nem a te ügyed! Csak táncolj ahogy fütyülök, utána megkapod a pénzed, és kussolsz! Megértetted? - emelte fel a hangját, mire Glory még jobban összerezzent, és karjait némi védelem gyanánt jobban összefűzte, mintha fázna. Bár egy kicsit talán tényleg fázott, mert kirázta a hideg Styles hirtelen jött hangulatváltozásán.
- Bántani fogod? - suttogta szinte magában, de a pokolra kívánta magát. Sosem tett fel ennyi kérdést életében egymás után így, hogy nem kellett volna. Miért most kellett elkezdenie? - tanakodott magában és ajkai belső részét rágcsálni kezdte.
Harry egy mély lélegzet után komolyan a szemébe nézett "segítőjének" . Tekintete rémisztő volt, és jeges. Átjárta a lányt a félelem.
- Honnan veszed? - hangja mély volt, és rekedtes. Talán még egy gyanúsítottat is meggyőzött volna, hogy inkább valljon be mindent, minthogy hallgasson. De ez még jobban megrettentette a lányt , és gyomrában egy szoros csomót képezve nem engedte szólni.
- Felelj ! Erőszakosnak gondolsz? - faggatta Harry, de hangja  nagyon hűvös, és ijesztő volt.
  A Reszkető félve bólintott egy aprót, és összezárta szemeit. Próbálta elhinni, ha látását megszünteti, ő is megszűnik ott létezni. Vagy csak nem veszik észre egy csoda folytán.
De az , ami következett , arra nem várt.
- Most velem jössz! - ragadta meg hirtelen a lány csuklóját, és felrántotta álló helyzetbe.