I. Fejezet

Hi my loves! Először is, egy gyors köszönés! Aki lusta vt a prológust elolvasni (újak főleg xd ) ha elolvassa, ott találja az előző blogom linkjét :D És a régebbi arcokat is szeretettel köszöntöm :D A fejezetek nem tudom milyen gyakran jönnek még mindig, de igyekszem írni közben, bár 10 feji már készen van :D 2-3 naponta próbálom majd hozni :D
Nem is húzom tovább annak az idejét aki a bevezető szöveg elolvasására pazarolta az idejét :D Jó olvasást <3 (u.i.: ez a kép olyan gyönyörű, nem? És illik is az első fejezethez valamelyest :D )(u.u.i.: A KOMIKAT MÉG MINDIG SZÍVESEN FOGADOM :D )

  A napok szürkén kezdődtek, és fáradtan értek véget minden tanuló számára az év kezdete óta. A nyári égető forróság lassan szelídült meg az őszi vénasszonyok nyarává. Sárgán, pirosan és narancsosan virító avar borítja most a parkot, ahol a nyár emlékei még javában izzanak. Egy elgurult focilabda éktelenkedik a játszótér kihalt játékai mellet. Most már csak egy kósza fuvallat rúg bele néha-néha.  A magára hagyott hintát is csak a szél ringatja meg ,mely nyikorogva sóhajt fel magányában. A gyerekkacajok vidám hangzását a szellő suhogása a zizegő falevelek között próbálja utánozni, sikertelenül.

  Glory minden nap, az elmúlt három tanítási évben egyedül sétál végig ezen a macskakővel kirakott útszakaszon. Egyetlen barátja haza sem kísérheti, mivel az ellenkező irányba lakik.

   A szorosan összefont kontyból kiálló pár tincset megmozgatja a hűvös szél, beférkőzve a vékony kardigán alá, melyet a lány még jobban össze húzott magán. Elgondolkodott, milyen is lesz ez az év számára, bár feleslegesen, hisz úgy is tudja . Minden évben ugyan az a pontosan megszervezett programsorozat várja. Kemény tanulás, eljárni a zongora órákra, majd a többi diák korrepetálására, és semmilyen közösségi élet. A legtöbb ami még is belefér, az az, hogy Elliottal párszor elmehet majd fagylaltozni, vagy teázni évszakhoz megfelelően. De persze az édesanyja szerint csak is a tanulása rovására válik, de félmosollyal mégis engedélyt ad végül. Az egyedüli ember akivel Ms. Adams megengedi , hogy némi társasági életet éljen az egyetlen lánya, az El. Nem tudni miért, de minden esetre, ha mással mutatkozna akár egyszer is, az súlyos fenyítéseket vonna maga után.De talán csak a fiú látja Gloryban azt a fajta értéket, melyet a visszahúzódó természete és anyja szigora takargat. Az élre vasalt rakott szoknya, az unalmas, nyaktól mindent takaró blúz, a vastag harisnya és az elhagyhatatlan szemüveg mögé lát. Ez teszi őt jó baráttá. A legtöbben csak átnéznek rajta, mintha díszlet lenne, és magasba szökött szemöldökkel tekintenek az iskolai , tanulmányi versenyek kiállított okleveleire, ahol csak a lány neve szerepel, természetesen mind első helyezéssel.

  Lassan a fás övezetből kiérve, megpillantotta a házat , mely otthona volt, mióta megszületett. Egy apró, alázatos görbület húzódott kicserepesedett ajkaira, amint meglátta a szerény, sárga színben pompázó, takaros házat, a fehér, már kopottas kerítést, és édesanyját, ahogy az utolsó őszi virágokat gondozza szorgalmasan,  ház előkertjében.

- Szia! - köszöntötte egy meleg mosollyal a nőt.

Ő sosem lágyította meg a szigorú arcvonásait, vagy csak nagyon ritkán. Most is egy hűvös tekintettel nézett lányára hideg kék, szinte jég színű szemeivel , ám az asszony sem tagadhatta, hogy szereti lányát. Enyhültebb hangon köszöntötte Gloryt.

- Szerbusz! Késtél! - nézett rá az órájára, ahol pontosan fél négy múlt 5 perccel.

- A tanárnő feltartott, egy versennyel, amire majd mennem kell. - közölte óvatosan, de tudta, hogy ha plusz tanulásról van szó, az édesanyja nem haragszik rá.

- Akkor jó. Most pedig fél óra, és kezdheted a tanulást! - tessékelte befelé a lányt a nő, majd folytatta a tevékenységét.

Glory felment a szobájába, és mint minden nap, most is ugyan azt tette amit szokott. Tanult, majd olvasott a kedvenc könyvéből , majd alváshoz készülődött, természetesen lefürdött,  majd végül lehunyta szemeit.

  A csengő fülsüketítő zajjal jelezte az óra kezdetét, amit a diákok természetesen nem vettek figyelembe. Egy pillanatra merevedett ki pár tanuló, de csak a riadalomtól, mert nem szoktak vissza még év eleje óta az iskolába. Papírgalacsinok, különböző üzenetes repülők, tolltartók és akár egész könyvek is repkedtek a levegőbe. Louis, az osztály első számú csínytevője, igen jó mókának tartotta fejbe találni a földrajz atlasszal szőke haverját, Niallt, melyen Zayn jót nevetett.

  A lány azon gondolkozott, ha Styles nem lenne a banda tagja, egész normális lenne az a társaság. De ők is valószínűleg ugyan olyan romlottak, mint ő. Annyi botránya volt már neki, mint ahány csillag ragyog az égen. Egy egyszerű kis ablak betörés már szinte hiányzik, ha nem történne meg a keze által. De ez a legapróbb dolog a repertoárján. Ez inkább számít egy év eleji mókázásnak, mintsem az Ő ügyének. A tanárok már figyelembe sem vennék.

  Styles sokkal komplikáltabb. Az iskolában hírhedt nőcsábász, és állítólag a rendőrség is szállította már be az őrsre. Sőt, már az iskolai biztonsági kamerák is rajta kapták,ahogyan egy lányt berángat a szertárba, és fél óra múlva éppenséggel zilált állapotban tértek ki, de ha ez nem elég, még a kamera felé is kacsintott a nyilvánvaló akció után.Természetesen nem tudni mi történt biztosan, a lány is és Styles is tagad mindent.

  De akármit is követ el, ki nem rúghatják sohase. Az édesapja egész London leggazdagabbjai közé tartozik, és ha magára a névre a fiacskája igen csak rossz hírt hoz, mégis csak egy neves család sarja. No meg, az iskola első számú támogatója.

  Sokat gondolkodott rajta Glory, vajon miért is ilyen romlott, és indulatos valójában ez a fiú, de válaszokat nem talált. Nem is érti miért foglalkoztatja  már a kilencedik osztály óta ez a furcsa Jelenség. Egy biztos, Őt csak a rossz gondolatai, a hirtelen indulatai és valami elképesztő romlottság irányítja.

"Hogy nemképes az édesapja a sarkára koppintani? Komolyan hagyja neki ezt ?"- vetette fel a kérdést, de aztán hamar félre is tolta , mert a tanár belépett az osztályba, ami immár hasonlít egy állatkertre, mintsem értelmes nebulók rendezett társalgására.

  Minden egyes órával ugyan az a műsor, és nem tanul belőle Mrs. Edmund. Halk kedves szavak, majd erőteljesebb felszólítás, egy hangos fenyítés, és végül szitok szavak, melyre kuncogva kapja fel mindenki a fejét. A végén még a tanár van kiakadva, hogy itt járna a tisztelet neki, mint felnőttnek és oktatónak. Amint belép a terembe ki kéne merevednie a csínytevőknek, mint egy megállított filmkocka, és lesütött szemmel hálálkodni, ha nem kap érte büntetést. Természetesen egyet értett a gondolat menetével a lány, de be kell látnia rajta kívül ez az osztály egy elfajzott és neveletlen gyerek garmada.

- Mivel ma is a fenyítéssel ment el az óra felelésre szánt ideje, így ki kell hagynunk. -közölte érezhetően feszült hangon. Az osztályon egy megkönnyebbült sóhaj szalad végig, természetesen ez alól kivételt képez Glory, neki semmi félnivalója nincs,mert tudja a mára feladott leckéket. - Nos, a mai anyag az pedig . . . - kezdte el a tanulni valók kifejtését, az őszülő éveiben járó asszony.

 Mintha hirtelen mély álomba ringató varázsige lenne, szavaira egy szempillantás alatt váltak a tanulók szemei üvegessé, és nehezen nyitva tarthatóvá.

 Nehéz bármiben is ugyan azon a véleményen lennie az osztállyal, de muszáj jelen esetben azt vallania. Mrs. Edmund órái messze földön a legunalmasabbak.

  A lány magától is meg tudja tanulni az anyagot, sőt igazság szerint tegnap mivel előbb befejezte a lecke írását át is nézett pár, mára kitűzött anyagrészt egyes tantárgyakból, így némileg előbbre is jár a többieknél. Így hát a legészrevétlenebb módon, mintha csak egy súlyos csínyre készülne, mely bajba sodorhatná, elővette az apró vázlatos noteszát, majd egy puhán fogó ceruzát és skicceket kezdett rajzolni.

  Az egyetlen dolog, ami miatt még szégyellte is magát,de mégis elköveti. Szüneteiben, és nagy ritkán , a hasonló órákon, mikor direkt előre tanult, a legnagyobb titokban ez csinálta. Pedig ez semmi ahhoz képest, amit a körülötte ülők csináltak. Az osztály szerelmesei, Grace és Fred, galacsin-postán küldik egymás felé a rózsaszín ködbe úszó leveleiket. Az osztály bohóca sem marad ki a szórakoztató, sunyi húzásokból, papír repülőket gyárt, benne hamisan írt üzenetekkel, amit úgy juttat el az osztály különböző tanulóihoz, hogy ne vegyék észre, kitől van. Ezzel persze a kedves címzett meg másra néz szúrós tekintettel, amin szörnyen jól mulat a kócos hajú fiú.

  A tanár megfordulva, persze midig szorgalmasan jegyzetelő diákokkal szembesül. Sőt, az óra végén dicsérettel is jutalmazza őket, hogy miért kell őt ennyire felhúzniuk az óra kezdetén a rendetlen viselkedéssel, mikor tudnak ilyen szépen is viselkedni. Szegény, vénülő tanár... Ha tudná hogy mi folyik a háta mögött...

  Hirtelen Glory fejéhez vágódott egy galacsin . Félve bontotta ki, megnézni a tartalmát, de mielőtt elolvasta volna , hátranézett a kék szemű csínytevőre, aki rosszindulatú üzenetekkel szokta bombázni  az osztályt, hátha most a repülő helyett ezt küldte. De Louis egy másik lányra  meredt, tejfölös vigyorral , ahogy padtársnője oldalába lyukat éget tekintetével.  Szinte elnevette magát, ahogy arrébb csúszott az áldozat, és sértődötten fordul kifelé.

  Elolvasva a rakoncátlanul kunkorodó írást, egyből felismerte. Ez csak is Elé lehet.

" Ebédelünk ma is együtt ? " - állt a négyzetrácsos lap részleten. Hátrafordult és épp elkapta a tekintetét. Egy apró bólintással felelt, mire a fiú széles mosollyal jelezte, hogy vette.

  Boldogan fordult vissza, és a titkos alkotást folytatta.    Nem sokkal később épp az elkészült rajzot csodálja, ami a tanárról készült. Gyönyörűen megmunkált redőkben gyűrődik az előnytelenül választott szoknya, a nő vaskos vádlija felett. A feltupírozott, rövid haján a fény is pontosan ott csillan, ahol annak kellett. A skiccen épp egy olyan pillanatban örökítette meg a nőt, ahogy a táblára ír . Egy pillanatra még tetszett is neki, de aztán a bűntudat árasztotta el a lány szívét, hogy talán mégsem kellett volna elhalasztania ms. Edmund szavait, mert mondhatott érdekes kiegészítő információkat is az anyaghoz, amit érdemes lett volna lejegyzetelni.

  De nem volt ideje rágódni, mert az óra felénél az ajtó hangos ricsajjal vágódott ki, és komótos léptekkel lépkedett be rajta Styles. A tanár hitetlenkedve nézett az épp ráérősen feléje bandukoló fiúra.

  Az osztályban is megváltozott egy szempillantás alatt a légkör. Hirtelen lengte körbe a felvillanyozottság a bágyad és félig alvó népséget. A lányok a körükben csak félistenként emlegetett fiú láttán azonnal keresztbe rakták térdüket, akin dekoltált felső volt az pedig lejjebb igazította azt. Megemelték a mellkasukat, és kezüket úgy tartották, hogy még több legyen a kihívó terület előttük. A fiúk- a bandatagok kivételével - szinte utálkozó pillantással néztek a göndör hajúra, de amint feléjük tekintett  azonnal elszállt a bátorságuk, és meghunyászkodóan húzták a válluk közé fejüket. És a bandatagok végül, Niall, Zayn és Louis pedig egy valamiféle jellel intettek felé, amit hasonló mozdulattal viszonzott Styles.

  Egyedül Glory igyekezett a falnak nyomódni a leghátsó padban, ahol egyedül ült, és még jobban észrevétlennek tűnni. Nem szerette ha bámulják, márpedig Harry pontosan ezt tette minden egyes tanulóval a osztályban. Mintha valakit keresne.

- Miben tisztelhetem magunk között az urat ? - vágta oda Mrs. Edmund mérgesen a fiúhoz kérdését, mire válaszként csak egy még pökhendibb  pillantást kapott az "úrtól" .

- Egy személyt keresek!- rántotta meg a vállát annyira nemtörődöm módon, hogy Glory érezte már kínosan magát miatta.

  Egyszerűen kirázta a baljós fiú belőle a frászt. A lányon libabőr futott végig az élre vasalt blúz és vastag harisnya alatt. Mindig is utált egy légtérben lenni ezzel a személlyel. Még ő sem tudta volna megmondani miért, csak találgatott. Talán a hallott ügyei és a végtelenül negatív kisugárzása miatt. Mintha azt zúgná egyfolytában egy hang a fülébe, hogy "Veszélyes ! Ne menj a közelébe ! Kerüld el ! "

  Most is legszívesebben fogta volna magát, és csak úgy köddé vált volna.

- Oh és mégis ki az a szerencsés ? Nos, ha rosszban settenkedtek, közlöm magával fiatal úr, hogy sem Louist, sem Niallt vagy Zaynt nem . . . - kezdte a nő, de nem hagyta befejezni a mondatát Styles. Mintha csak meg sem szólalt volna a tanár, úgy kezdett beszélni .

- Nekem Gloria  Adams kell ! - közölte hűvösen. - Itt van?