II. Fejezet

 Hellów Belów :D itt is a fejezet. Kicsit meg vagyok ijedve, hogy senki sem komizik... Jó, gondolom kell ennek idő... Csak ez az újrakezdés... Furi . Meg nem is tudom, hogy tetszik e... Páran azért biztos elolvasták. Hagyhattatok vmi kezdő komit azért :))) (persze nem lecseszésből mondom, nehogy azt higgyétek :O)  Nos, azért kommentkáknak mindig örül a lelkes blogger, és és olyan vagyok :D :D Jó olvasást! :D



A lányban megfagyott minden vér. Megmerevedve ült a székében, és maga elé bámult, mintha az a pont , amit fixírozott valami érdekes lenne. Először azon gondolkodott, hogy tegyen úgy, mintha meg sem hallotta volna, de ő is tudta, ezzel nem teszi nem megtörtént esetté. Legszívesebben beleolvadt volna a falba, vagy elfutott volna valahova, ahova nem is követhetik.

  A transz szerű bámulást végül halk sutyorgás és morajlás szakította félbe. A lány teljesen elvörösödött, és érezte az egyre több rá szegeződő tekintetet. Ahogy körül nézett- igyekezve kerülni a szempárokat- tisztán észrevehető irigység és döbbentet tükröződött a lányokon. A fiúk arca valami sokat sejtetőbe torzult, de egy emberként uralta a meglepettség mindannyiuk vonásait.

" Miért pont őt? Ezt a gyíkot? De miért? Sokkal szexibb vagyok nála! Mit akarhat pont tőle Styles?" - ilyen, és ehhez hasonló hagos suttogás futott körbe a tanulók körében, miközben szakadatlanul a romlott fiú és a megszeppent lány között járatták pillantásaikat.

  Glory tehetetlenül állt fel helyéről. A lehető legkényelmetlenebb helyzetben érezte magát. Hangosan horkant hirtelen fel Amber, az iskolai táncos szakkör vezetője.

- Mégis mi a fenére kell Styles, neked egy ilyen pápaszemes egér, mikor találsz nála . . . - nyújtotta ki manikűrözött ujjait a feszengő lány irányába Amber - . . . ezerszer tetszetősebbet is ! - kihangsúlyozva a szót, megingatta lágyan magát, ezzel szemléltetve testi előnyösségeit, melyet a feszes rövid szoknya és a kivágott, vékony felső tökéletesen villogtatott.

  A fiú észrevétlenül vezette domborulatain végig a szemét, majd fintorba torzult arccal kezdte méregetni a pápaszemest.

  A könnyűvérű lány már minden módon a tudtára adta, hogy igen csak ínyére van a göndör hajú, de minden próbálkozását eddig ignorálta valahogyan. Glory szerint tökéletes pár alkotna iskola talán két leghírhedtebb diákja. Mindketten elhíresültek az egy éjszakás kalandjaikról, bár Styles másfajta jelzőkkel is gazdagodott.  Közötte van a "Kegyetlen" , a "Numerakirály" a "Bajkeverő" és még a lista folytatódna talán az összes negatív jelzővel.

  Egyedül Elliott nézett Gloryra szeretet teljesen, és látszott rajta, hogy nem kell sok a védelmező énje előcsalogatásához. Azonnal pattant volna a helyéről, és már is ott termett volna akár egy pofont kiosztva az őt  bántóknál. Természetesen erre sosem kerülne sor, mert egyrészt a lány nem engedné, és ahhoz túlságosan láthatatlan, hogy folytatódjon az őt való piszkálódás.

  Csak eltátogott, egy "Minden rendben !" jelmondatot, ami számára ebben a pillanatban inkább egy "Ne ! Ments meg Ettől !" lett volna.

  Szégyenkezve vonult végig a padsorok között, míg végig az az érzése volt, mintha reflektor fénnyel követnék lépteit. A levegőben a feszültséget vágni lehetett volna, és kilóra mérni. Szinte már hallhatta mindenki ahogy Amber nemlétező idegszálai egyesével pattannak szét, az áhított fiú ismételt ignorálására miatt. Hátra dobva szőke, hullámosított haját, melyre talán még csillám is volt szórva, egy lenéző pillantást vetett még a megszeppent osztálytársnőjére, majd mintha épp tágítaná az elméjét, bele lapozott a könyvbe, de látszott rajta fogalma sincs hol tarthatnak a tananyagban. Mintha a göndörke egy halk "Chh!" hangot is eleresztett volna, mint reakció a tánccsapat vezetőjének silány próbálkozására, majd villogó szemekkel, szinte felfalta Glory egyre csak eltörpülő termetét, míg haladt felé.

  Egy szó nélkül lépkedtek ki a teremből, míg a tanár, és az osztály feszült csöndben figyelték a jelenetet.

Amint az ajtó zárult, Styles megragadta a lány csuklóját, és azonnal elkezdte ráncigálni valamerre. Nem tudta először mit kéne csinálnia. Sikítani, vagy rángatózni, hátha elengedi, vagy futni ahogy csak tud, esetleg rögtön túl lenni az egészen, és az igazgatónőhöz fordulni. Mire egyáltalán a sokkból magához tért a megszeppent fél, azt vette észre, hogy egy sötét kis lyuknak tűnő helységbe tartanak, mellette a SZERTÁR felirattal. Egy halk sikkantás szaladt ki a torkán, ahogy majdnem a földre rogyott a hirtelen féktempótól a lány. De a fiú nem engedte elesni. Megragadta a derekánál fogva, és rögtön közel rántotta magához. Megfordulva az ajtóhoz kezdte nyomni, ami becsukódott Glory mögött, ezzel az ajtó és a rettegésre kényszerítő személy közé szorult.

- K-kérlek... - kezdte el makogni azt a mi először az eszébe jutott. Nem is tudta, hogy mire számítson, vagy hogy mit is "kér" egyáltalán, csak szabadulni akart.

  Styles közel hajolt a nyakához, de nem érintette meg.A szinte már remegő lány csak azt érezte, hogy a pehelyszőrökön, mely az érzékeny területet borítja, finoman simul lehelete a fiúnak.

- Hmm... mit kérsz? Ha nem fejezed be a mondatot, az elég sok mindent takarhat. - zúgta rekedtes hangján, és alsó ajka egy apró ponton súrolta a fülcimpáját a lánynak, jelezve ezzel, hogy gondolataiba piszkos dolgok kúsztak bele .

Glory félelemtől és zaklatottságtól remegő térdei már majdnem össze is rogytak alatta, de nem nem engedheti ezt meg egyikőjüknek sem. A fiú úgy is csak jól mulatna rajta, a lány pedig ezzel talán az ájulás határára is kerülne.

- E-engedj el ! - próbálta minél erőteljesebben válaszolni, ám helyette csak suttogásnak is igen csak gyenge hang préselődött ki ajkai között. Minden ereje elszállt, és tudta, ha tovább kell ebben a sohasem tapasztalt helyzetben maradnia, nem csak hogy össze esik, vagy elájul, de a gonosz fél, még az iskola előtt is gúnyt űz belőle.

 Sosem felejti el , mikor pontosan két éve a 10. osztályban, egy gyönyörű, még is a maga módján különc csaj kavart ezzel a sátáni személlyel, és egyszer részegen megcsókolt egy másik fiút. Erre a göndör válasza az volt, hogy egy közösségi oldalra egy sértő címmel kirakta az erről készült képet, és közgúny tárgyává tette a lányt. Azóta már elhagyta az iskolát is, nem tudni mi történt vele. De Glorynak épp elég megbirkóznia azzal a teherrel is, amit édesanyja kiszab rá, megfelelni a tanárainak, és ezt úgy, hogy ne lássák az elgyötörtségét rajta.Harry pedig egy mocskos és manipulatív személy, akit eddig ha lehet messziről elkerült.

  Annyi szerencséje volt, hogy a másik osztályba jár, vele párhuzamosan az évfolyamban, és nem az ő osztályában gyülekezik a banda 5 fős magja. Tudja már minden Gloryhoz hasonló , ha meghallja valamelyik nevet, Payne, Horan, Malik, Tomlinson és Styles, akkor jóra nem számíthat. Liam Harryvel jár egy csoportba, így a lány nem tudja ő milyen, de a többit mind ismeri, úgy mint egy kívül álló. De persze megpróbál nem törődni velük, bajt a legkevésbé szeretne a saját fejére hozni.

- Ennyire ne légy már betojva tőlem Baby ! Oh, inkább attól remegnél úgy mint egy nyárfa levele, hogy miket tudnék veled ebben az órában csinálni. - dörmögött mélyen és provokatívan nedvesítette be sötét színekben pompázó, dús ajkait.

  A lány gyomra apró gombostűnyire zsugorodott. Tulajdon képen tényleg azért tart a fiútól ennyire, mert képes dolgokra, de koránt sem jutott eszébe az a lehetőség, amire szemérmetlenül célozgat. És még élvezi is a szenvedést, amit kivált vele .

"Lehet , hogy azért hozott ide?" - szinte ijedten sikított fel magában, majd nyelnie kellett egyet. Már nem csak a remegés feszélyezte többé, hanem jeges kék színű szemei alatt egyre csak gyülekező könnyek is.

 A fiú észrevette Glory ijedt reakcióját, de nem tágított mellőle. Azonban azt sem kockáztatta meg, hogy közelebb húzódik, épp elég volt , hogy ajkai a nyakvonala kezdetétől milliméterekre van. Pontosan tudta, hogy a számára , ebben a felállásban szörnyen nagy távolság is képes annyira megfélemlíteni az alatta már egyre csak zsugorodó lányt, hogy bármit elérhet nála ezzel.

  Egy utolsó próbálkozást tett a szabadulás lehetőségére a szemüveg mögül kikandikáló és végtelenül zaklatott lány, de ebből egy még kínosabb helyzet kerekedett. Harry hümmögve tapasztalta, hogy apró karok húzódnak kettejük közé, és egy erőtlen , tenyér szegeződik a keményre gyúrt mellkasának. Glory becsukott szemmel, és remegő ujjakkal tartotta meg ezt a közeli helyzetet, melyen a göndör csak gúnyosan nevetett.

- Ha befejezted a tapizást, akkor a tárgyra térhetünk? - mondta komolyan, de érezhetően ott próbált a felszínre törni egy sokat sejtető mosoly - Vagy ha más vizek felé szeretnél evezni, nekem az is jó ! - mormogta elég nagy hatással a lány fülébe, hogy az elveszítse minden uralmát teste felett, és össze rogyjon.

  A fiú gondolkodás nélkül nyúlt feléje, és alig "zuhant" pár centit, karjai szorosan tartották csípőjét és derekát a göndörke testéhez.

  Gloryból egy remegő sóhaj szakadt ki, mely után rögtön kicsurrant az első csepp a fekete szemüveg kerete alól. Soha sem volt ennyire intim közelségbe senkihez, anyján kívül. A fiú lehetetlenül beférkőzött a komfort zónájába, átlépte az a távolsági határt, ahol a lány még biztonságban pislantgatott vissza a bástyái mögül. Tudta, hogy ezek után csak kijjebb tolódik ez a zóna. És amit a legkellemetlenebbnek érzett az az volt, hogy pont egy fiú tette ezt vele. Kiszolgáltatottnak és megalázottnak érezte magát sértő szavai és törtető, mindent maga után felborító viselkedése miatt. Otthon mindig  a tökéletes udvariasságot és az úrhölgyi viselkedést sulykolták bele, ám Harry átlépte bőven ezt a határt. Már az átlag is messze esik ettől, de valahogy maga a fiú volt annak a formának az ellentéte. Úgy taszította a kialakult helyzet, mint a mágnes két azonos pólusa egymást. 

 - Bármit megteszek, csak hagyj békén! Eressze el ! - mondta a szavakat talán oktávokkal is magasabban.

A fiú mosolygott, majd egy apró bólintással nyugtázta, hogy készséges és megadóvá vált a lány, felette magasodó alakjától.

- Nos Adams! Semmiségért rendezted ez a felettébb mulattató jelenetet. Őszinte legyek? Egy szem kis, pici aktáért! - zúgta titokzatosan, majd hirtelen elengedte , az addig szorosan tartott derekát a lánynak, aki egy megkönnyebbült sóhajt eresztett ki. Önkénytelenül igazított térde alá érő, barna színű szoknyáján, és szürkés árnyalatokban játszó blúzán, hogy egy gyűrődés se legyen rajta. Majd a fiú egy lépést hátra ment, és egy vödör felfelé fordított aljára ült.

- M-milyen akta? - kérdezte megzavarodva a lány. El sem tudja képzelni, mire is kellenek a fiúnak egyáltalán adatok akármiről is. Az iskola és talán egész London fontosabb épületeinek alaprajza a kezei között lehet apja jóvoltából.  Bár az sem tiszta miért kellene pont egy tervrajz neki.

- Oh . . . Azt ráérsz megtudni  később! Nekem most csak arra kellett ez a kis játék, hogy közöljem veled, hol és mikor fogunk újra randizni. - vigyorodott el, és az utolsó szót erősen nyomatékosította.

  A lány az előzőnél még döbbentebben nézett, ha ez lehetséges. Nem tudta, hogy a kezdődő düh kibontakozása miatt, vagy a merész kijelentés által. Most legszívesebben egy értelmező kézi szótárt vágott volna fiú fejéhez, és pontosan közölte volna vele , hogy mi a randevú definíciója.De rögtön meg is torpant, mert el sem tudja képzelni magát, hogy valami erőszakos cselekedethez folyamodjon. Életében nem ölt meg még egy bogarat sem szándékosan. De még direkt bántani egy embert . . . Szinte émelygett a gondolattól.

- E-ez nem volt ran . . . - kezdte volna el, de nem ért a végére, mivel a csengő olyan robajjal szakította félbe, hogy a rémülettől a torkán akadt a szó.

- De igen, ne ellenkezz. - folytatta Harry, mit sem törődve azzal, ha most nem mennek innen ki, akkor nem csak a kamera lesz a tanúja annak, hogy egy fiú és egy lány, igen csak félreérthetően lépked kifelé, egy szűk és sötét helyről, hanem a könnyen piszkos gondolatok felé terelődő tanulói garmada is. A legutolsó dolog az az, hogy egy arra járó tanár még büntetést adjon, vagy a legrosszabb, be is írjon neki. Stylest nem érdekli, neki csak egy újabb "ereklye" lenne, viszont a lánynak . . . Az édesanyja- főleg ha kiderül az ami már is megtörtént- egyenesen kitagadja a családból. 

  Glory elfordította a fejét, ezzel az ajtó alatt húzódó fénysávot figyelte, a beszűrődő hangokkal egyetemben. Halk morajlás zúgott a folyosóról be, ami azt jelentette, hogy a diáksereg már menthetetlenül itt van, esély sincs az észrevétlen menekülésre.

  Úgy érezte, egyre csak jobban fő a saját kényelmetlenségében. Minden tényező fokozódóan zavarta, mely vérét az arcába kényszerítette, ezzel már több színben játszottak orcái, mint a szivárvány, vagy az őszi macskaköves ösvény. Fehér a meglepettségtől, vörös Harry undorító viselkedésétől, sőt ha lehetséges még szürke is, mert kezd egyre jobban feljönni a reggelire fogyasztott zabkása is.

 A fiú is észre vette a lány reakcióit, de csak még szélesebbé tette ezzel a mosolyát. Gödröcskéi most mélyebben vájtak arcába, fogai a gyér fényben pedig szinte már fluoreszkáltak. Felállt lassan a vödörről, és kényelmesen Glory reszkető testéhez lépkedett. A lány azonnal még kényelmetlenebbül érezte magát, és amennyire csak tudta, össze húzta karjait maga mellet ,össze zárta lábait, és az ajtóhoz préselődöttöt. A fiú csak lágyan simított végig dereka vonalán, a bő blúz alatt, és hümmögve jegyezte magában meg, hogy igen csak kecsesnek találja. Csak arcával közeledett , és pontosan szája vonala előtt megállt.

- Holnap, délután háromkor, a banda törzshelyén. Ha késel garantálom hogy megmutatom milyen is vagyok valójában egy lánnyal, a szűk szobákban ! - suttogta a reszkető diáklány ajkaira, de hozzájuk nem ért.

  Az első gondolata az volt, hogy mennyire furcsa, de még is bizsergető érzés, mikor lehelete megcirógatta arcát, és ajkait. furcsa bizsergés járta át testét, a hűvös érzéstől, melyet az enyhe mentol adott. Kábán meredt az előtte álló szemébe, és még csak most vette észre, hogy az zöld, és pupilláját ijesztően vékony ívben veszi körbe a smaragd színű glória. Lebénult. Nem tudott megmoccanni. El akart futni, de talán nem is ettől tartott. Mintha teste egy része mégis csak maradna.
"De - gondolta- ez lehetetlen." Nem lehet vonzó egy ilyen romlott, és neveletlen alak, amilyen Harry volt. Sőt, abban is biztos volt, hogy csak a sokk hatása.

  Már csak annyit érzékelt a külvilágból körülötte, hogy kicsit félretolja a fiú, majd az ajtó kinyílott, és be is zárult mögötte. Kerek szemekkel pásztázza a vele szemben húzódó polcot, tele vegyszerekkel, tisztító szerekkel és rongyokkal. Mereven bámulta a Vigyázat, égési sérülést is okozhat feliratot egy csontszínű flakonon. Nem tudott magyarázatot adni, mi a fene történt vele. Vagy lehetséges, hogy mély álmából még nem kelt fel, és az egész napot, ahogy van álmodta. De képtelenség, hisz mindent érzett. Az érintéseket, az a bizsergést és a . . . majdnem csókot.

  Szájához kapott, és első gondolata édesanyja volt. Ha erről tudomást szerez, ő nem csak halott, hanem egyenesen a földel egyenlő. De valahogyan nem érzett különösebb szorítást a gyomrába, mint mikor rosszat cselekedett, és anyjának készül elmondania. Mert tudta, most életében először fog az őt világra hozó személynek hazudni. Ez is megtörtént. És ki hozta ki belőle? Az a személy, akit jelen pillanatban sikerült a legjobban meggyűlölnie.