XIII. Fejezet

 HEY HEEEY :D Laptophoz jutottam :D és itt is a feji :D a mottó ugyan az :D Jó olvasást, a komik és feliratkozásokat szívesen fogadom :D

Harry kiszállt a kocsiból, és a lány térfelére igyekezett, akin még mindig a rémülettől, és az idegtől kialakult sokkos állapot uralkodott. A fiú nyújtotta a kezét, pont mint egy úri ember. Valami igen csak furcsa volt ezen Glorynak. Vonakodva elfogadta, majd lesütött szemekkel bandukolt a ház előtt már vörösödve álló nő felé. Egy szót sem szólt az idősödő hölgy, de ha puszta pillantással ölni lehetett volna, akkor bizony a lány már rég holtan feküdne a hideg betonúton.
 Harry egy röpke pillanatig körbe sandított a környéken. Egyszerűbb házak, mint az ő környékén lévők, de azért tehetősek voltak. Egy picit kilógott a környék képéből a kisméretű, takaros ház, ami két hodály közé volt szorítva.
 Amint a kerti kapuhoz ért a két fiatal, a nő elnyújtott léptekkel ment oda lányához, majd karon ragadta.
- Még is mit képzelsz ifjú hölgy? Hol kószáltál eddig? Tudod hogy mit éltem át tegnap, hogy nem jöttél haza még este sem? Arról volt szó, hogy tanulni mész? Ezt érdemlem? Hogy ily hazugságokkal verd át azt a ki felnevelt? ezt kapom tőled hálául? - sziszegte a nő, ahogy a lánya épp megsemmisülni készült tekintete alatt.
- Anya, é-én meg tudom magyarázni. - motyogta félénken.
- Nekem nem kell a magyarázatod , ugye tudod hogy...
- Asszonyom. Elnézést, hogy szavaiba vágok, de nem a lánya hibája volt. Az enyém, csakis az én hibám. - vágta félbe a hölgy szavát, aki megmerevedett.
 A lány fülét idegenen érintették a fiú szájából ilyen tisztelettel elhangzott szavak. Mintha az eddig ismert arrogáns göndörkét megszállta volna valami.
- Oh. Mi történt, ami miatt máshol kellett éjszakáznia ennek a semmire kellőnek? - bökött a megszűnni kívánó lány felé, keresztbe tett karokkal.
- Mélyen röstellem mrs. Adams, minden az én hibám! Biológia óra után  megkerestem Gloriát, mert lemaradtam az anyagban, és segítségre volt szükségem. Neki nagyon jól ment, rengeteg plusz pontot szerzett, így bíztam benne, hogy segíteni tud.  Gloria bele egyezett. Igazából pár percről volt szó, de annyira belemelegedtünk, hogy a könyvtáros nő szólt, a könyvtárban zárási idő van. Ekkor esett le, hogy éjszakába nyúlott ez a tanulás. Sötét és késő volt, hogy nem engedhettem haza, mert még baja esett volna Glorynak,  így hát ott aludt nálam. Nagyon sajnálom, tényleg az én hibám az egész. Szörnyen röstellem asszonyom! - a fiú leszegte a fejét, és teljes megbánást tanúsított .
 A lány teljesen megdöbbenve állt. Harry szemrebbenés nélkül adott elő egy légből kapott hazugságot olyan nevetségesen jól, hogy még a lány is elhitte, ez mind megtörtént vele.
 De legnagyobb megdöbbenésére a nő tartása kicsit meglágyult.
- Oh, ez igaz Gloria? - kérdezte, de már koránt sem akkora haraggal, sőt egyáltalán nem is volt benne semmi düh. Inkább aggódás.
- I-igen, nagyon sokat... tanultunk. - motyogta, nem akart bele rondítani Harry alakításán.
- Nos, fiacskám, remélem már megy az anyag, és nem történik meg ez újra. - mondta az anya. - És mi is a neved? - kérdezte, és méregetni kezdte a göndörkét.
 Ez nem jó! Nagyon nem jó! - sipította magában a lány, és igyekezett valamit gyorsan kitalálni, amivel elkerülheti a jelenetet. Ha megtudja az anyja, hogy kicsodával áll szemben azzal a mozdulattal, ahogy megfordul a lány felé, ad egy pofont is neki. Harry Bajkeverő Stylesnek híre mehetett talán az országban is! Persze csak képletesen, de elég nagy a hírhedtsége , hogy az évfolyamba járó gyerekek szülei mind hallottak már róla.
- Harold Styles vagyok hölgyem. - villantott egy mosolyt.
 A nő állt, és a mosoly elbűvölte. Szinte le volt nyűgözve. A fiú tartásából most mély tisztelet, és jámborság sugárzott. Az asszony arcán valami olyan jelent meg, amit Glory oly ritkán lát, mint London szeszélyes időjárásában egy felhőtlen, napsütéses napot.
- Ó, a te apád Des Styles? - szinte ragyogott a szeme a nőnek, ahogy kimondta a nevet. Ezek szerint tudta, ki az a újgazdag pasas, akinek az elkényeztetett fia itt áll. Ez még rosszabb! Szörnyű! Csak köszönj el már végre! Gyerünk!
- Igen! - bólintott a fiú, és a letörölhetetlen mosoly ott virított az arcán. Nem öntelt volt. Olyan.. elragadó. Szinte Gloryt is maga alá vonta... Bizsergést érzett. Pontosan olyant, amikor azok a vigyorra álló ajkak övéit becézték. Óh, ha tudná az anyja, hogy mi is történt valójában, és hogy ez a most angyalnak mutatkozó fiú kicsoda igazából.
 Megkönnyebbülve lélegzett fel halkan a lány, mikor az anyja csak egy elismerő bólintással nyugtázta, hogy a fiú egy gazdag, és most igen csak illedelmesnek tűnő személy. Tudta jól Glory, hogy ez igen rosszat jelent számára, mert le sem fog szállni a témáról. Előre félt a szemöveges.
- Nagyon szép házuk van hölgyem! Gyönyörű virágok! Ön ültette? - a lány el sem akarta hinni, amit az előbb hallott. Harry bókolt volna? Komolyan megdicsérte azt a helyet ahol lakik? És még nagyobb döbbenetére az édesanyja kivirultan fogadta? Hova tűnt a mogorva nő, akivel 18 éve együtt élt?
- Igen, én ültettem! Köszönöm! - majdnem elpirult az asszony. A lány álla leesett.
 A fiú nem egyszerű gazember volt, egy igazi mestere az emberek manipulánsának. Egy kedves mosoly, egy bók, és a legkeményebb nő is kenyérre kenhető volt kezei alatt. A lány majd hogy nem tátott szájjal nézte az eseményeket.
- Örültem a találkozásnak mrs. Adams! De most haza kell mennem, mert sok lecke vár, és tegnap ugye csak a biológiára koncentráltam. - ismét egy hazugság, ami pedig a tökéletes úriember látszatot növelte.
 A nő egyszer csak olyat tett, amire Glory végképp nem számított. Karjait kitárta, és a fiút egy ölelésre invitálta.
- Köszönöm, hogy vigyáztál a lányomra. Nagyon kedves volt tőled, hogy adtál neki szállást. Ha gondolod, majd egyszer itt ebédelhetnétek a szüleiddel, vagy vacsorázhatnátok. Jó lenne ha több ilyen jól nevelt gyerekkel ismerkedne Gloria! - mondta, ahogy az ölelések vége szakadt.
 A fiú csak bólintott.
- Majd átadom a meghívást, nagyon köszönjük! Viszont látásra! - köszönt el, majd a nagy Range Roverbe pattant, és eltűnt.
 A lány elképedve állt, meg sem tudott szólalni. Ahogy az anyja pedig kivirulva felé fordult, az egészen lesokkolta. Egyszerűen nem tudta, hova tűnt a mogorva nő. Ki ez a csillogó asszony, aki itt áll előtte?
- Gloria , beszélgetnünk kell. - mondta a nő, majd a lányát karon fogva beinvitálta a lakásba. Egyáltalán nem volt dühös. Mintha megfeledkezett volna arról, hogy egy estét szó nélkül máshol töltött. Egy fiúnál...
- I-igen anya?- kicsit félénken mondta, majd lehuppant a konyhasziget egyik székére, és a kezébe vett egy almát.
- Ki ez a fiatal ember? - szinte ragyogott a nő. Egyszerűen bizarr volt.
- Ő Harry? Oh, egy barát csak. - mondta a lány egyhangúan, majd igyekezett a feltörőemlékeket visszafogni magában. De csak szemei elé kúszott egy-két jelenet, ahogy forró csókok csattantak a göndörkével közöttük.
- Barát? - a nő látszólag kicsit csalódott volt.
- Igen, az! Miért? - a lány már tudta a szöveget. Elliottnál is ugyan ez megy... Mert gazdagok...
- Pedig igen fess fiatal ember, és igen jó modorú. - próbálkozott a hölgy valamivel. Talán úgy hatott mint egy burkolt rábeszélés.
- Igen, az. És biztos majd talál magának valami gazdag, az ő szintjének megfelelő lányt. - morgott a szemüveges. Mindig a pénz! A pénz, a pénz, a pénz. Ha egy csöves lenne, ordibált volna már, velem is, meg vele is, hogy hogy mertük.
- Ne légy ilyen. A sikeres karrierhez kellenek támogatók is. - olyan hangsúllyal mondta ezt az asszony, hogy Glory beleborzongott. Egyszerűen nem tudja felfogni, miért kell így vélekednie az anyjának erről. Sosem fogja megérteni, hogy a lány nem pénzre vágyik, hanem valami másra. Egészen másra. És a szemüveges teljesen biztos benne, hogy azt, akit majd egyszer haza visz bemutatni, az anyja biztosan elítéli majd, és nem engedi hogy együtt legyen vele.
- Oké, biztos. - zárta le a témát a lány. - Mennem kell tanulni. - és ezzel a szobájába sietett.
Előkaparta a könyveit, és felnyitotta az egyiket találomra. A sors fintora okozta, hogy pont a biológia könyve került elé. Megrázta a fejét, és félre tolta , majd inkább egy történekem atlaszt kezdett bújni. De pár perc múlva a telefonja rezgésbe kezdett, ami abba is maradt. Egy üzenetet kapott.
 Előkotorta a táskája aljáról, és megnézte a kijelzőt. Teljesen elhűlt. Azt hitte Elliott küldött neki valamit. De a képen egy bizarr nevet látott meg. "Göndör Lovag 69" Egy SMS állt ezen név alatt.
"Hey Cica! Na mérges rád a muter?" 
 Gondolkodott az üzeneten, de már  maga az idióta névből sejtette ki lehet az. Vonakodott picit, hogy inkább hagyja figyelmen kívül az üzenetet és tanuljon, vagy reagáljon rá. De végül is, kihúzta a legnagyobb döbbenetére a csávából a lányt. Tartozik annyival, hogy ne legyen bunkó vele...annyira.
"Honnan tudod a számom?" -válaszolta, majd márt a következő üzenetre. Eltelt egy kis idő, mire jött.
"Tudod, miközben alszol, könnyű áttúrni a cuccaid! ;) " 
A lány rökönyödve tanulmányozta az SMS-t, de végül a szemét fogatta. Megszokhatta volna, hogy a fiútól ez már majd hogy nem természetes.
"Nem szép dolog más dolgaiban turkálni." 
"Hmm. Pedig szórakoztató volt az anyád SMS-t olvasni. Tudod, túlreagál szinte mindent. " 
"ELOLVASTAD ŐKET?" - a küldés gomb után kinyomta  a beszélgetést, és azonnal megnézte az üzeneteit, azonban nem volt egy hívás vagy SMS sem rajta. Pötyögni kezdett, mielőtt a fiú válaszolna rá.
"Hogy képzelted? És miért törölted ki? Miért nem hagytad bent?"
Majdnem szétvetette az ideg a lányt . Egyszerűen nem tudta megfejteni a fiút. Miközben járt az esze, valami megint eszébe jutott. Elliott!  Szinte sipított az elméje. Elrángatta előle a fiú. Tuti ő is kereste mindenhol a lányt.
"Nem akartam, hogy zavarjon valami alvás közben. ;) xo"
"Harry, volt más aki üzent? "
A lány tudta, hogy El biztosan kereste, ezért ráírt, hogy jól van, és hogy megbizonyosodjon róla, a feltételezése igaz e.
"Nem." -szólt a göndör válasza.
"Szia El! " - írta a fiúnak. Alig pár perc múlva meg is kapta a választ.
"GLORY! Jézusom! Jól vagy? Minden rendben? Nem esett bajod? Ugye nem nyúlt hozzád az a kretén? Ha igen, esküszöm, hogy megölöm!" 
"Nyugi, nem! Minden rendben." 
" Oké. Remélem is. Ugye, biztos hogy jól vagy?! " 
"Igen, nyugi! Lehet egy kérdésem? " 
"Hey? Ott vagy még?" - jött hirtelen még egy üzenet a göndörkétől, de Glory figyelmen kívül hagyta.
"Persze" 
"Tegnap üzentél nekem valamit SMS-ben? Vagy felhívtál?" - kíváncsian elküldte az üzenetet. Most megfogta Harryt. Tudja, hogy hazudik neki, mert El annyira aggodalmaskodó, még ha az iskolában nem találkoznak időben szünet közben, küld egy SMS-t hogy hol van, néha. Ez az ügy meg pláne megijeszthette. Hisz Harry elrángatta a szeme előtt valahova a lányt.
"Ő... nem. Nem kerestelek. Gondoltam, ha baj van, akkor megkeresel majd." - olvasva az üzenetet, szinte ledöbbent a lány. Nagyon furcsállotta.
"Oh, hogy hogy? Mindig ha van valami akkor keresel." - írta vissza, utalva arra, hogy ez furcsa a fitól. Remélte érti a célzást.
"Bocsi, most mennem kell. Majd a suliban találkozunk! Szia Glo! "
Amint elolvasta a szavakat, ledöbbent. Most lerázta a fiú őt, vagy csak rosszul értelmezte a sorokat? ez nagyon különös. Nagyon nagyon furcsa. El sosem tenne ilyet.
"Biztos nem írt? Mondjuk El?" Írta rá a göndörre végül, de aztán már nem kapott választ.
 A lány szerint egyre bizarrabb kezdett lenni ez az egész. Harry is pont most nem ír vissza? Mikor még kérdezte is hogy hol van egy huzamosabb idő után? És Elliott meg lerázta. Egyszerűen nem tudta Glory megérteni, mi a fene volt ez.