XII. Fejezet

Hi babzz ! Egy jó és egy kevésbé jó, de akár rosszat is jelenthető hírem van. Nos, a jü az, higy itten is  van a feji, ahogy létjátok, a kevésbé jó pedig a kövi... nem tudom mikor jutok géphez mostaméban, mert se időm, se lehetőségem nincw, ugyanis elintéztem a laptop töltőjét, és sok géphez van egy irinyó pirinyó kis dugesz. Szóval, csak akkor jutok íráshoz alkalmas géphez, ha apu is itthon van, és van oly szives kölcsön adni a töltőt xd és mivel elfogytak ez előre megírt fejezetek (amiket igyekezek azért pótolni, mert igen csak jók, ha vannak ám!)  így nemtom mikor lesz fejezet, lehet sulimkezdés után, lehet előbb. Igyekszem a lehető leghamarabb írni. (Ez is tabról lett feldobvasry a sokhibáért az elszóban xd) Nos, a mottómmá váló kis köszönés, ugyan az xd Jó olvasást, és szívesen fogadom továbbra is a komikat és feliratkozásokat! (ha jól nézem megint lett egy ?XDD) ja igen még u.i-be:naagyon köszi hogy egyszem komizóként tartod a kedves szavaiddal a lelketbennem drága .
4gy kis nem tom mi még : Nem kel szégyenlősnek lenni, küldhettek nyugodtan akár negatív kritikát,hozzászólást, szomi szmájlit xd akármit. köszi a figyelmet xd nem pofázok tovább xd







Remegő térdekkel tűrte a forró csókot, és mikor vége szakadt, megérintette a lüktető foltot a nyakán,amit a fiú hagyott. Kicsit fájt a terület, de az érzés, ahogy a még kicsit nedves felületet érintette , valami bizsergést keltett a testében. Rossz gondolatok támadtak fejébe, hogy talán engedni kéne Harrynek, de azonnal le is rázta ezeket magáról.
- Gyere Baby! - mondta Harry , majd a lány kezét megfogta, és húzni kezdte maga után.
 Kábultan követte a göndört, aki egy másik szobába vezette , mint ahol megszállt éjszaka. Még nagyobb helységbe érkeztek. A falak is sötét színűek voltak, a szürkének valamely mély árnyalatában pompáztak.  Egy élénkvörös csík futott végig, körbe a szobán. Minden nagyon modern volt, letisztult, egyszerű bútorok, széles képernyőjű tévé, számítógép. A vendégszobainál sokszor nagyobb, szintén baldachinos ágy, rajta fekete selyem borítású ágyneműk. Nem volt bevetve, csak elfedve a takaróval. A szőnyeg pedig fehér volt, és végtelenül puhának tűnt, ahogy rálépve belesüllyedt a cipő talpa. Pár tankönyv itt-ott szétszórva, és a sarokba az a kopott táska , mellyel "lefoglalta" magának a helyet francián.  Az összhatás viszont nagyon is szép, férfias és modern, egy picikét rumlis, mint egy fiúszoba. Ez igazán illik Harryhez. - gondolta a lány.
- Ülj az ágyra Cica! - utasította fiú,ahogy elengedte Glory kezét. - egy pillanat, és jövök.
 S ezzel kilépett az ajtón, magára hagyva a lányt, kínzó gondolataival. Továbbra is harcolnak benne az érzések, és a gondolatok. Egy biztos, ha belemegy a játékába, ha nem, az anyja akkor is leszidja, és ha lehetséges még rövidebb pórázon fogja tartani, egyenesen a "nyakörvénél" . Sosem tudja majd kimagyarázni magát belőle. Bár, nem is akarja, nem hazudhat többet.
 Nem tudta elképzelni, mit akar tenni vele Harry. Így is kellemetlen emlékek idéződnek fel szemei előtt a bizonyos első csókjairól. Azonban talányba vonja, hogy tegnap miért is kérte a fiú, hogy csókoljon vissza. Ha csak a testiségek fontosan neki, akkor nem számít, hogy a lány mit tesz, ha viszont magának a lánynak szeretett volna adni valamit, akkor az nem ilyen módon kellett volna. Semmit sem ért. Először fordul Gloryval elő, hogy egy kérdést ne tudjon megválaszolni, csak találgatni kelljen rá. Mióta viszont Harryval kapcsolatba került, folyamatosan ilyen talányok bombázzák a lányt, abban a furcsa világba, ahova bevezette a csábító, de veszélyes fiú. A szemüvegest az ajtón belépő göndörke szakította ki elmélkedéséből.
 Sokat sejtetően elmosolyodott, majd bezárta maga mögött az ajtót. Vigyora egyre csak szélesedett, ahogy léptei repítették a lány felé, majd lehuppant mellé. Glory nyelt egyet. Kiszámíthatatlan számára a fiú, nem tudta most mit tesz, bár volt egy sejtése.  Nem zavartatta magát, hogy mióta fent van, csak egy darab, alig takaró, ráadásul feszülős anyagot hordott, ami a lényeget is alig fedi el. Van Glorynak egy olyan sejtése, hogy az se sokat számítana, ha az a ruha darab se lenne ott.
- Mit szeretnék csinálni? - kérdezte a fiú, majd közelebb hajolt, hogy orrával félre tűrhesse az aranybarna, még mindig kicsit kócosan álló hajat, és feltérképezhesse a felfedett bőrt ajkai finom simogatásával. A lány eszébe erről pontosan az jutott eszébe, amit tegnap mondott. "Normális emberek nem tesznek ilyet!" Rémlett neki, hogy azt vesézték ki, mikor beszélhet valaki testi kapcsolatról , vagy egyáltalán ilyesfajta viselkedésről. És a fiú vagy nem tartozik a normálisak közé vagy - amin igencsak elgondolkodott a lány - Ő van lemaradva.
- É-én... S-semmit. - hebegte, ahogy a fiú cirógatásból csókolgatásba váltott . Sóhajtott  lány, és még mindig nem akarta beismerni, bár az agya megveti és taszítja a gondolatot, azonban testének bizony nagyon is tetszik ez a fajta közeledés.
- Sajnálom, olyan opció nincs! - válaszolta szórakozottan a fiú, ahogy egy hosszú tincsek kezdett tekergetni ujjai között.
- Hazamenni. - mondta, ami először csúszott ki a száján. Ekkor megállt a fiú, majd komolyan tekintett smaragdjaival a lány jeges íriszeibe.
- Nem mehetsz haza. - mondta, majd sokadjára is megcsókolta a lányt, aki nem bírta tartani a tartózkodást, és ösztönei legyőzve tudatos akaratát, válaszolt félénken a csókra.- Amíg meg nem hálálod, hogy itt lehettél. - suttogta, de nem jutott el a szemüveges tudatáig.  Nem bírt ellent állni, ahogy a puha ajkak az övéit becézik, és hívogatóan mozognak rajta. Elvette az eszét.  A fiú felmordult a lány válaszán, és hevesebb tempóba kezdett. Végig dominánsan irányított, és testével egyre jobban rámászott a lányra, aki azon találta magát, hogy ismét a fiú alatt fekszik, és csókolóznak.
 A fiú letekintett rá, ahogy kezeire támaszkodott. Szemei egyre sötétedtek, és pupilláiból valami erős energia sugárzott, mely magába tudta volna szippantani a lányt. Felreppent benne egy kérdés.  Vajon minden lányt így csábít el, vagy csak engem szentel meg ezzel a pillantással? Talán sosem tudja meg, ugyanis ismét ajkak bombázták övéit, de most kemény és vad tempóban. A fiú csípője egyre közelebb került az övéhez. Kezei siklottak mindenhol testén, újabb és újabb ösvényeket felfedve, ahol senki sem járt még. A fiú tudta, és élvezte a pillanatot, ahogy egy szűz testet irányítása alá vonhatott, és az kételkedve új reakcióin, csak félénken mert válaszolni. A lány szinte zilált, és mindent elfelejtett. Azt, hogy a fiút két napja ismeri szinte, hogy ő maga a Baj, és hogy épp olyat tesz, amint a belé nevelt normákon jócskán kívül esik.
- Mmmm, Glo... - suttogta, csukott szemekkel, ahogy tenyere térdétől felfele haladva feltűrte a rakott szoknya barna anyagát. - Utálom ezt a vacakot! - tápászkodott kicsit feljebb, majd a nyúlós, és vékony anyagot egy gyors mozdulattal szaggatni kezdte.
 A lány sikított, ahogy hatalmas lyukak keletkeztek a ruhadarabon, és az ujjak alatta találtak utat. De úgy érezte hogy ezen furcsa tett, szikrákat vet benne, mely egy tüzet próbál begyújtani.
 Harry felhúzta a lány térdeit, úgy, hogy az szoknya teljesen felcsúszott, és lábai helyett a hasát takarta.
 Nem bírta mozgatni tagjait. Nem tudott volna elmenekülni, ha ara kerül a sor. Lehet hogy a fiú csak az elején "finomkodott" , és most olyan fájdalmat és megaláztatást okoz. . Kicsit félt az ismeretlentől Glory, de egyszerűen mintha akarata elhagyta volna. Csak kábán tudta követi, ahogy lekerült róla a harisnya, és a fiú a blúzát kezdte gombolni alulról. Majd észbe kapott.
- Mit csinálsz? - kérdezte, és hátra felé kezdett húzódni.
- Miért kérdezel ennyit folyton? - kuncogta a fiú, majd egy egyszerű mozdulattal , a bokájánál fogva húzta vissza magához a lányt. - Túlságosan tudás szomjas cica vagy te! - ezt a megjegyzést inkább elengedte a füle mellett a lány, és tovább vívott a fiúval.
- Ne , Harry! - tiltakozott és kezével próbált ellenállni a fiú közeledésének.
- Csak egyszer hagynád kicseszettül, amit akarok, és ne lennél ilyen kicseszett makacs! - mormogta, majd egy könnyed mozdulattal kerekedett fölül a lányon, és csuklóinál fogva nyomta a puha ágynak.
- Harry! Itt vannak a barátaid és nekem haza kel mennem! Az anyám meg fog ölni így is.! Nem mentem haza, az éjjelt máshol töltöttem. Hazudtam, erre rájött! A lehető legnagyobb bajban vagyok, te pedig itt csak játszadozni akarsz! - rángatódzott a lány , de a fiú akkor sem engedte.
- Ne törődj vele! - igyekezett az előző tevékenységébe újra belekezdeni a fiú, de a lány nem hagyta neki.
- Ne értheted! Nem tudom , hogy Te miben nőttél fel, de Én olyan neveltetést kaptam, ami  nem tűri meg, hogy ilyeneket tegyél velem. Erkölcstelen vagy, és csak ki akarsz használni. Nem kérek ebből, így sem tudom hogyan fogom kiengesztelni az anyám! - próbált szabadulni, de nem ment neki. - Miattad hazudtam neki, Miattad kerülök bajba és Miattad fog egy olcsó lotyónak hinni, mert nem hazudok neki MIATTAD többet! - a lány annyira dühös és frusztrált volt, ahogy egyre több aggály lepte el elméjét, hogy észre sem vette, a könnyek megállíthatatlanul csorogni kezdtek arcán csillogó nyomot hagyva maguk után. A kezével nem rángatózott, mert kifulladva zihált, és igyekezett a cseppeket elrejteni, és meg nem történtté tenni az eddig lefolyt eseményeket.
 A fiú fogásán lazított, és meredve bámulta az aggodalmas lányt. Ledöbbent. Nem hitte volna, hogy Glory ennyire más, mint ahogy gondolta. Jó ötletnek tűnt a feladat számára, és kézenfekvő is, de az, hogy annyira más, mint egész eddig gondolta, az igen csak megváltoztatta tervei menetét.
- Glory! - próbálta lecsitítani a lányt, de nem hatott rá, szakadatlanul sírt tovább. - Gloria ... Glo, kérlek, csak hallgass végig! - valamennyi bűntudat párosult egy új , kicsit módosított tervvel a fejében, ahogy látta az elgyötört arcot, és a könnyesen csillogó, hideg kék tekintetet. - Gloria! Kibaszottul hagyhatnád végre ezeket az aggályaidat! Bízd csak rám, majd megoldom! És kibaszottul hagyjad, hogy had csináljam, amit akarok! Meglásd, jó lesz! - mondta,és kacsintott egyet.
 A lány érezte könnye sós ízét, és Harry páratlan édes keverékét, ahogy csókolta. Furcsa elegy, de hatásos volt, hogy remegő izmait ellazítsa, és a gyomrában keletkezett gombócot eloszlassa. Viszont benne volt az, hogy nem akar ebben a bizonyos dologban részt venni.
 - Harry...- mondta, ahogy a csókok ismét nyakára tértek. - Harry, engedj haza! Tanulnom kell. Anyám aggódik, és a barátaid még mindig odalent vannak. - próbált megszabadulni a fiútól. Belefáradt abba, ahogy folyamatosan újabb és újabb tapasztalatok érik, aminek legtöbbje elborzasztja. A fiú viselkedése, a hely ahova elvitte, a terror amit tesz azokkal az ajkakkal, és ami a legjobban elijeszti, biztos benne, Harry tarsolya koránt sem ürült ki.
- Nagyon makacs cica vagy! - sóhajtott, majd lemászott Gloryról, és meglepő módon egy szekrényhez lépett, amiről kiderült, hogy ruhák vannak benne. A "becenévre" csak szemeit forgatta a lány.
- K-köszönöm. - mondta , majd feltápászkodott.
 Összegombolta a blúzát, és megigazította a szoknyáját.

Idegesen szált be a fekete Range Roverbe , majd már is felmordult alattuk a kocsi.
- Szóval, merre laksz? - kérdezte a göndörke, ahogy elindult a kocsi. Akkor realizálta, hogy Harry szinte egy kastélyban élt.
 Rózsákkal szegélyezett úton haladtak, és magas kapuk, sövénnyel akadályozta a belátást. Amint kijártak az útra, tudta Glory, hogy London legtehetősebb negyedében vannak, a sulitón távol. Szégyenkezve gondolt arra, hogy ő a fiúhoz képest milyen pici, és szerény házban lakik. Lehet kineveti majd. "De hogy nekvet ki, ha nem is visz el odáig?" -csattant fel  magában, ahogy átfutott az agyán, nem mondhatja meg igazából hol lakik. Nem láthatja az anyja, hogy egy fiú haza viszi.
- Elég lesz ha a sulihoz viszel. - mondta a lány.
- Na ne viccelj, így hogyan segítek? - nevetett Harry, majd a lányra nézett. - Nos?
 A lány vonakodva gondolta át, mit jelenthet az a segítség.. Megveri az anyját? Lefizeti? Kizárt hogy engedne ilyet Harrynek.
- Nem kell a segítséged. - mondta a lány hűvösen, és az ablakon kinézett.
 A fiú leparkolt az út szélére, majd a Glory felé fordult.
- Figyelj, panaszkodsz nekem, hogy az anyád megöl, mikor hazamész.  Akkor engedd, hogy segítsek. Nem tudom mi a fenéért kell ennyire makacsnak lenned. - morogta a göndör.
 A lány nagy sóhajt vett, majd megadva magát bediktálta a címét. Idegesen nézte az utat végig, ami egyre csak repítette haza, anyja dühöngő, ideges személyéhez. Amint leparkolt a kocsi, a kicsi, takaros ház előtt, olyan szintű bűnbánat, és félelem vette úrrá magát a lányon, hogy lélegzetvételei is nehézzé, szaggatottá váltak. Harry egy biztató mosolyt küldött felé, majd Glory legnagyobb döbbenetére egy csókot nyomott a lány arcára.
- H-harry... ez nekem nem megy. - sütötte le szemeit, és mély levegőt vett.
 A fiú egy mindentudó vigyort küldött felé.
- Én megoldom. - jelentette ki, mire a lány dühös pillantást küldött felé.
- Mégis hogyan? Nem ismered az anyám. Egyáltalán hogy képzeltem azt, hogy te hozz haza? Olyan hülye vagyok. Meggondolatlan. Ha jobban figyeltem volna az elejétől kezdve, nem kéne itt ülnöm veled várva az anyámra. Harry, csak menj el innen, és... - szinte kiabálta, de szavait félbevágta, a házán kivágódó ajtó, ahol a dühös mrs. Adams állt.