XI. Fejezet

 Halóó :D Vissza tértem bébi <3 !!!! És íme itt is az új fejezet! Köszike, a feliratkozónak, hogy csatlakozott az egyenlőre még szűköcske közösségünkhöz (remélem leszünk a végére annyian, mint az AV-ban :D )
 Egy ici-pici félelmem van, amit most meg is osztok. Nos, ugye ezek a fejezetek előre meg vannak egy ideig írva, számozva stb, de félek, hogy rossz sorrendbe rakom ki. Még ha a feji szám megegyezik, de a tartalom nem, nyugodtan szóljatok, mert vagyok annyira béna, hogy összekavarom. :3  (akkor bocsika, ha ez történik :O ) És ha rögtön szóltok, még nem lesz nehéz kijavítani a hibát, de mondjuk már ha táépül 10 fejezet, akkor az lehet h úgy marad. :O
És egy úgy érzem közölni való infó. Nos, a suli ugye jön, fogy a nyár (hála isten :O és már nagyon várom, kicsit elegem van ebből a melegből xd Lehet h betegnek tartatok emiatt xd ) és ha beköszöntenek a monoton, szürke, okulással eltöltött napok,  bizony nekem annyi időm se lesz, mint tavaly írni. Ugye a művészeti az + 3-4 óra nekem minden nap, így megeshet hogy 10-12 órám lesz egy nap, és haza érek este. Így csak annyit tudok mondani, hogy a fejezetek valószínűleg ismét arra a rendszerre álnak be, hogy hétévégeként egyszer jönnek. Nos, gondoltam olyanra is, mivel ezek a fejezetek úgy vannak felépítve, hogy röidebbek legyenek, és egyben nem bonyolódik annyit az esemény, mint az Av-ban, így úgy jönnek majd, hogy hétvégenként kettő :) mondjuk szomb.- vas. De nem tom, ahogy kijön. Nekem nagyon új lesz ez a suli rendszer ennyi rajzzal xd Majd kialakul :D
Még egy talán szomi hír. Ezt már mondtam talán a kiruccanás előtt, hogy most jobbra balra  futkozok, az ilyen olyan festékekért, ceruzáért meg ezerféle más cuccért, lehet rendelni is kell,és most elég sok az időm, plusz pár nyári munkát be kell fejeznem hogy nehogy már úgy tűnjön én csak növesztettem a fenekem és blogot írtam egész nyáron xd
Ne ez kicsit hosszú lett SRY :D jó olvasást :D
Komik, feliratkozások jöhetnek :D




A fiú csak állt, és Glory karjait fogta. Egyre szorosabban. Félelem lett úrrá a lány felett, és csordogálni kezdtek könnyei, ahogy fájdalom sugárzott törékeny csuklójába.
- Harry ... Harry ez fáj! - mondta, majd megpróbálta kiszabadítani kezét, de sikertelenül. - Harry! Eressz el, ez nagyon fáj! - mondta, mire elengedte a lány kezét hirtelen. A fiú arca fájdalmas és komor lett. Mintha egy betörő állt volna ott, úgy nézett a meggyötört lányra.
- El sem tudod képzelni milyen kicseszettül nem tudsz semmit sem! És ne kritizálj olyasvalakit, aki nem ismersz! - sziszegte, Glory látta rajta, hogy igyekszik egy higgadt álarc mögé gyömöszölni a dühös énjét. - És nem mehetsz haza, mert hajnali 2 van! - csak ennyit mondott, majd kilépett a szobából, és becsapta maga mögött az ajtót.
 A lány remegő térdekkel meredt a fehérre mázolt ajtóra, ahol kilépett a fiú. Percekig, vagy talán még több ideig, míg  zokogva térdre nem esett. Úgy érezte üres belül . Egy halott bogár kiszáradt páncélja. A földön kuporgott, és igyekezett eltörölni könnyeit, sikertelenül. Megsértette a fiút, lehet olyan témába gázolt bele, ami érzékenyen érinti? Most hogy fogja kiengesztelni? Az iskolában nem szólhat hozzá, valószínűleg nem rángatta volna el a világvégére egy lepukkant pizzába, ha nem akarná, hogy valaki nemkívánatos (nagyjából  az egész suli) lássa vele. De aztán a lány rádöbbent, felesleges a fiúért törnie magát, hisz nem érdeklik egymást. Ugye? Ugye , hogy nem érdekel engem? -tette fel magában a kérdést, de sem igent sem nemet nem tudott válaszolni agyában felreppent talányára.
 Lassan, ahogy az álom kezdte bevenni várait, odavánszorgott az idegen ágyhoz, és kelletlenül bemászott a finom selyemmel bevont párnák és paplan közé.
 Nem tudta levakarni magáról azt a zaklatott érzést, amit a fiú zavarba ejtő viselkedése okozott ma. Megcsókolt, nem is egyszer, majd az ágyra rakott és...- beleborzongott, ahogy elméjében végigfuttatta az emlékeket. Libabőr futott végig bőrén, ahogy meztelen lábán a selyem súrlódása utánozta a fiú puha érintését. Összerázkódott, de eldönteni nem tudta miért, azért mert ennyire új érzés volt, vagy mert mert megdöbbentő volt a tény számára, vágyik erre az érzésre.

A reggel idegeskedések között indult. Az első pár percben nagyon jól érezte magát a puha anyaghalmok között, ahogy a takaró melege körbeölelte, de amint agyán sebes folyamként rohant végig minden, ami történt tegnap, azonnal ugrott az ágyból, hogy felöltözzön, és össze készülődjön. Magától ébredt fel, biztosan késésben van, a haja romokban, azóta sem kapta vissza a gumiját, és egy fésű vagy tükör sincs ebben a hatalmas szobában. A nagy forgatag közepén, ahogy magára rángatta a tegnapi, földre szórt ruháit, észre sem vette, hogy az ajtón belépett valaki , és végig nézte az egész cirkuszt, amit művelt. Ahogy a haját igyekezte a kezével kifésülni, közben a ruháját gombolta, és még rakodott is, a maga után hagyott ágyon. Kuncogás törte meg ezt az állapotot.
- Jó reggelt Csipkerózsika! - állt keresztbe tett kezekkel, az ajtó félfájának támaszkodva a fiú, egy szál bokszerben.
- Harry! Te  jó ég! Késésben vagyunk! Hány óra van? És hol a gumim? És egy fésűt tudsz adni, és használhatom a mosdót is?  - kapkodott a lány, mire csak nagyobb mosolyt vont a fiú arcára.
 Megállt mindent tevékenységében Glory, majd a göndörre meredt. Kócos haja , mintha egy madár belefészkelt volna, úgy állt, az alsónemű pedig szinte lecsúszott derekáról. De valahogyan még így is arra késztette a lányt, hogy nyeljen egyet. Nehezen tudta kinyögni szavait ezután.
- M-miért nevetsz? - kicsit el szégyellte magát, hogy szemeit hagyta legeltetni a tökéletes testen. Úgy gondolta legmélyebb szegletében elméjének, hogy akármit csinál ez a fú, azon nem változtat, hogy olyanok teste vonásai, ami vászonra, papírra kívánkozik, vagy egy gondosan megmunkált szoborra.
- Hmm... talán mert szombat van? Vagy mert miattad képes voltam kihagyni egy igen csak ígérkező házibulit tegnap? És még csak nem is tehettem veled semmit... - lépkedett közelebb, mire a lány lefagyott. Nem bírt mozogni... vagy talán nem is akart? Szörnyű háborút vívtak magukkal az érzelmek , amik belsőjében harcoltak. - Pedig annyi mindent tehetnék ... - simította meg a fiú a arcát, és egyre közelebb hajolt. - A nevemet zilálnád minden mozdulatomnál. - nyaka vonalán vezette ajkait, ahogy beszélt. - Többért és többért könyörögnél, míg eszméletvesztésig kényeztetnélek. - Harry a jeges szemekbe nézett , majd megnyalta kívánatosan kármin színű ajkait. - Együtt az élvezet kapujában ...
 Ekkor csöngettek. Morogva hajolt el a lánytól, kinek remegő szájától már csak milliméterekre volt. Lebaktatott a lépcsőn és kinyitotta az ajtót. Louis, Liam, Niall és Zayn voltak a vendégek, és mindet egy bandajellel fogata.
- Csá haver! Nem voltál ott a partin! - mondta Zayn - Pedig mit hagytál ki! Olyan puncik voltak ott! - meredt el a távolba egy pillanatra, majd kaján vigyorra húzta a száját a fekete hajú.
- Vendégem volt... - morogta Harry, ahogy a vendégszobájába kuksoló lányra gondolt. - Azaz van...
- Nocsak, valami álomkórost szedtél fel valahol? Legalább jó volt? - nevetett Louis, majd mintha otthon lenne, beletúrt a hűtőbe, és kivett egy hideg sört.
- Nem éppen... - válaszolta a göndör, de mikor kifejtette volna, a szőkeség vágott szavaiba.
- Honnan szedtél fel csajt?
- Ha elengednétek mondani! - csattant fel játékosan - Tudjátok, tegnap le kellett lépnem hamar. Nos, igazából azért, mert Glory össze esett... valamiért...
- NA NEEE! Haver, meghúztad Adams-et? - nevetett Liam, majd belenyerített Louis is.
- Oké, értelek én tesó, hogy kivagy, de ennyire? Adams? Komolyan haver? - kérdezte félig röhögve Zayn.
- ELÉG LEGYEN! - kiáltott a göndör, de a hangulat nem csökkent le. - Nem feküdtem le vele. - morogta.
- Akkor mit keres itt? - kérdezte meglepetten Liam, és elfogadta a Louis által nyújtott sört. Mindenkinek vett ki egyet.
- Hát... - elgondolkodott a fiú, majd megvonta a vállát. - Összeesett, bedobtam a kocsiba,és mivel még nem tudom hol lakik, ide hoztam. Aztán az éjszakát végig aludta.
Eközben a lány a lépcsőről hallgatta a fiúkat, és nem tudta, hogy a sötétben lapulva hallgassa, hátha megtud valami fontosat, vagy kiugorjon hirtelen, köszönjön, és spurizzon haza. De aztán gondolkodott, és rájött, ha most lépne be a képbe, akkor az igen gyanús lenne. Így hát leült hangtalanul, és várt.
- Mikor fogod Ambert bevarrni majd? - cukkolódott Niall, majd nevetni kezdett. A lány elmosolyodott, ahogy az ízes nevetés betöltötte a szobát. Ha Harry ilyen lenne, lehetne több is közöttünk... - azonnal megrázta a fejét, ahogy realizálta, mi futott végig agyán.
- Ezek után már csak ő hiányzik! - folytatta Louis, majd benyomta a tévét.
- Tudod, igazán betömhetnéd a száját! - mondta Zayn, kiemelve a szót, ami két értelmet adott a mondatának. Nem is akart belegondolni a lány, hogy mire érthette. - Nagyon idegesít az a ribanc, ahogy illegeti magát, ha elintéznéd , pár hétig legalább elmaradna.
- Te Harry, azt mondtad , hogy vendéged van. Még itt van? - kérdezte Liam hirtelen, mire Gloryban az összes vég megfagyott.
- Uh... igen. Mert? - vakarta meg a göndör, zavartan tincseit. - Megnézem... alszik e még. - közölte , majd felállt, és megindult a lépcső felé.
 A lány azonnal felpattant, és menekülőre fogta, úgy érezte, nem volt helyes hallgatózni. De késő volt, mert Harry meglátta. Kaján vigyorral közeledett felé, ami a lány szemében nem keltett bizalmas lángokat. 
 Amikor utol érte a lányt, megfogta a karját, és a falhoz nyomta. Majd füléhez hajolt, és érzékien megharapta a cimpáját. Libabőr futott végig a hátán a lánynak, és érezte ahogy lábai csupán ingatag egyensúlyt biztosítanak neki .
- Tudod... - lehelte füleibe - lehetne a fiúknak igaza . - kuncogta végül el magát.
- N-nem értem miről beszélsz. - hebegte Glory, egyrészt nem akart a rajtaütés ellenére sem hallgatózónak tűnni, másrészt tényleg nem értette.
- Hát, tehetnénk valamit annak érdekében, hogy bepótoljuk azt, amit kellet volna csinálnunk tegnap éjjel. - majd a fiú a lány nyakára tapadt, és egy érzékeny ponton szívni kezdte azt. A szemüveges magatehetetlenül csukta be szemeit, és kezdett hozzá szokni, hogy akárhova lép, a fiú ahányszor csak teheti mindig ilyen tolakodóan közel lesz hozzá.  - Most! - nyögte Harry, mire kerek szemekkel nézett a lány rá.
- Most , mi? - remegtek ajkai, ahogy pontosan tudta mire érti a fiú.
- Csinálunk valami... Jót ! - majd ajkait a lányéra tapasztotta.