VIII. Fejezet

Fájóan szorongatta a gyenge bőrt, és az alatta húzódó porcelán csontot, melyek majdhogynem recsegtek és nyögtek vasmarka alatt a fiúnak. Könnyek remegtek a lány szemében, mert szörnyen félt a fiútól. Mikor valahová vitte, mindig rossz vége lett, és most is ráncigálja, nem épp finoman. Most olyannak látta, mint aki naponta elver puszta szadizmusból egy egész csapat bokszolót, és utána röhög az eszméletlen testek felett.
  Nem arrafelé mentek, ahol a helyre beléptek. Egy folyosóra értek, ahonnan szobák nyíltak. Mindegyikre ki volt függesztve egy-egy szimbólum. Egy férfi nemet szimbolizáló, egy női nemet, egy kis kép, ahol egy anya pelenkáz, ezek valószínűleg a mellék helységek lehettek. De nem mentek be egyikbe sem, hanem egy NEM KIJÁRAT feliratú ajtón ők pont kiléptek.
  Egy sikátorba értek. Furcsa volt. Nappal ellenére félhomály uralkodott. Kopottas falak tele voltak bandajelekkel, csúnya szavakkal, és ijesztő idézetekkel. "Ki belépsz eme Sátánnak vérrel pecsételt helyére, lelkeddel onnantól Ő hatalmát szolgálod, kutyája vagy és úgy csúszol porban, mint a kígyó, mely engedetlenségre bírta Évát a Paradicsomban . . ." -így kezdődött az egyik, melybe bele olvasott, de borzalmas volt, így elkapta a tekintetét az égre. Azaz, arra amit látott a Londoni felhőgomolyagok helyett. Egy összetákolt tetőszerűség, melyről csontok lógtak . . .Rengeteg állat csontja . . . És különböző Dávid - és zsidó csillagok, pentagrammák és démonjelek.
- Vigyél innen kérlek ! - zokogott fel, ahogy meglátta a patkányoknak megfelelő csontokat. Egyre több részletét vette észre a helynek. Ez valami szertartásra szolgáló valami lehet, tele csontokkal, és bizarr foltokkal a földön, melyet nem akarta tudni hogy honnan vagy miért van ott. - Harry ! - bújt közelebb. Ő volt az egyetlen most aki ott volt, és ösztönei arra kényszerítették, hogy mellkasához lapuljon a göndörnek, és sírva könyörögjön.
- Majd szólnom kell Gustavonak, hogy zavarja el innen az újabb ezt a szektát . . . - motyogott magában. , majd megpróbált kibújni Glory szorítása alól a fiú, de remegő ujjak markolták a fekete textilt mely testét fedte. Harry érezte, hogy pettyekben ázik el a pólója, és a lány reszket.
- Könyörgöm, vigyél innen. - zokogta , majd hüppögni kezdett.
- Oh te atya világ . . . Na gyere ! - fejtette le magáról a kezeket a zöldszemű és a sikátor szűkös kijárata felé terelte a megrémült lányt.
  Amint a tisztább levegőre értek, és Glory körülnézve a biztonságosabbnak talált utcát látta, kissé megnyugodott. Majd azonnal fejbe akarta vágni magát.
  Realizálta mi is történt. Odabújt Harryhez, és saját magát megszégyenítve sírt, mint egy kislány. Bár nem tartott tovább mint pár perc, akkor is, ezt élete végéig felhasználhatja ellene a fiú. Örökké cukkolni fogja, és megalázza az iskola előtt. Úgy jár, mint az a lány, akit egy részeg hiba miatt járatott le a suli előtt egy közösségi oldalon . . .
- Öm . . . izé, jobban vagy? - kérdezte, majd a szemüveges elé lépve, állát finoman feljebb emelte.
  Épp egy textil zsebkendővel törölte le kicsordult könnye maradékát, majd egy kósza pillantás után, mely pont az Ő zöld íriszébe hatolt, és meglepő módon aggódást látott benne,  elkapta onnan, és egy piszkos, és rozsdás kukát kezdett fixírozni az utcán.
- I-igen . . . - suttogta elfúlóan, majd hátrébb tántorodott egyet, hogy érintését megszüntesse a fiúnak.
- Szóval, miért is találsz engem erőszakosnak? - váltott hirtelen hangnemet, és a légkör egy szempillantás alatt rideggé és otthontalanná varázsolta Harry.
- É..én . . . - nem tudott mit mondani a lány. Túl sok minden érte egyszerre, még azt sem tudja elhinni, hogy miért van itt, nem hogy valahogyan megszökött volna, és már otthon magolhatná a holnapi memoritereket .
- Szóval? szeretném hallani ! - türelmetlenkedett a göndör.
  Egyik lábára helyezte a súlyát, és kezeit össze fonta. Kis ránc keletkezett két szemöldöke között, ahogy összevonva őket vizslatva nézett a szemüvege mögé rejtőzködő jegeskék  szempárokat.
- Hát . . . Erőszakkal rángattál ide is. - kezdte bizonytalanul, amire a fiú tekintetében felfedezni vélt valamiféle fájdalmat.
- Dehogy is, magadtól jöttél. -ellenkezett hidegen, de valami furcsa volt abban, ahogy felcsattant. Valami, mintha zavarná.
- Nem! Akaratom ellenére hoztál ide, ahogy nem önszántamból jöttem ki irodalom óráról sem. Rám kényszerítetted az akaratod. - közölte egyre felbátorodva, és már-már ki is húzta magát. Talán kicsit büszke is volt magára, hogy kimerte mondani ezeket a szavakat.
- Oh, és akkor mi van? - köpte ki flegmán a mondatot, talán még az utolsó szó betűjét el is harapta.
- Hogy ezt csinálod mindenkivel. Ne hidd, hogy hozzám nem jutottak el a botrányaid Styles! - tette csípőre a kezét a lány, és sarkára állt. Két lábbal kapaszkodott  talajba, és úgy érezte hogy most miden ki jött belőle, amit az első, Harry szavaival élve "randi" óta szeretne mondani.
- Mert miket hallottál? - nevetett fel, és már tisztán érződött rajta, hogy igen bántja valami belülről . Glory furcsának találta a gyenge, de érezhetően bánatos kacajt.
- Hát a múlthéten . . . - kezdett bele, de a lendület hamar elszállt.
- Ah, csak nem a piás ügy? - horkantott fel, mire a szemüveges bólintott. Harry erre megrázta a fejét, majd megrántotta a vállát. - Tök mindegy. - csapta oda hanyagul, majd a téma ismét egy Pál-fordulatot vett. - És mi van a kis munkáddal ? - kérdezte, de a gúny kicsengett szavai közül.
- Milyen munka? Én nem vállaltam semmit sem! - védekezett Glory, és már menni szeretett volna el innen minél messzebb. Csak ne kelljen tovább ennek a bajkeverőnek a jelenlétét viselnie. Nagyon fáradtnak érezte magát. Már el is tervezte, hogy ha hazaért, hosszú fürdőt vesz, és szunyókál tanulás előtt egy fél órát.
- Már pedig elvállalod! Ha nem . . . - nyitotta ki a mondatod a fiú, fenyegetésként, de Glory ezt csak egy olcsó húzásnak vette.
- Mert, mi fog történni ? - tette fel a kérdést, és még magán is meglepődött, hogy milyen bátor volt. Bár így is alig érte el a normális beszéd hangot.
- Mmm . . . - mordult fel Harry, és egy szempillantás alatt a lány előtt állt. Vészesen közel.
  Glory lépett egyet hátra, de minden mozdulatát követve a fiú, haladt vele együtt. Míg a sok helyről ismert helyzetbe szorította a lányt, ahonnan már nem tudott hátrálni. Háta mögött az omladozó , kissé nyirkos és graffiti festéktől színes falhoz ért. Harryt pedig két apró mozdulat választotta el attól, hogy testét a lányához simítsa, kinek a szertári történés villant fel, és elméjében pörögtek az események párhuzamosan a következtetéseivel, hogy hasonló következik. De úgy határozta,ellenáll , akármi is legyen, ő kiáll azért, hogy ne kelljen bűncselekménybe keverednie. Így sem volt benne biztos, hogy ezen információk tudatában nem lesz e bűntárs, ha mással elvégezteti a fiú a munkát- mert biztos hogy akkor mással megteteti- és lebuknak. Ez még Stylestől is sok.
- Tényleg nem akarod elvállalni? Pedig jó fizetést kapnál érte. Amit csak akarsz. - suttogta, de oly közel voltak ajkai a lányéhoz, hogy tisztán értett mindent belőle Glory.
  Megrázta a fejét tiltakozón, és igyekezett a falnak préselődni, és ha lehet most áthatolni rajta, vagy eggyé válni vele, hogy Harry ne tudja követni testével.
  Azonban azt vette észre, hogy most teljesen máshogy reagáltak érzékei, mint múltkor. Hasában bizsergést érzett, és a zöldszemű ismét mentolos leheleteivel egyre jobban olvadnak csontjai, de nem a félelemtől. Valami újat tapasztalt, és nem tudta azonosítani ezt a fajta reakciót. Kereste és fellapozta elméjében azokat a könyveket,  internetes oldalakat, ahol olvasott hasonlóról, de semmi. Valami ismeretlent élt át. Remegett, s már nem csak a fiútól, hanem ettől a bizsergető furcsaságtól a hasában, és megijesztette.
- Oh Gloria . . . Annyi pénz amennyit nem szégyellsz . . . Új lakás akár . . . Vagy egy, galéria? Egy saját hely, ahova a képeid kiaggathatnád és eladhatnád őket. - a lány lefagyott. Semmit sem értett. Kezdett sok lenni ez egyszerre, érezte az émelygést belül. Kerek szemekkel nézett, és jegeskék szemeit a fiú smaragdjaiba fúrta miközben a fiú hosszú pillái alól letekint rá a magasból. Kissé még az fejét is fel kellett emelnie, mert 'majd egy fejjel magasabb volt. Hosszú nyurga alakja felé magasodva minden porcikájának azt a parancsot adta, hogy teljesítse kérését, és az ő makacs gondolatai tudták egyedül fékezni , hogy ne tegyék mégsem.
- H-honnan t-tudod ho-hogy én . . . - hebegte, teljes sokk alatt. Eddig két ember tudott az álmairól, és vágyairól. Erre Harry csak úgy benyögi ,mintha ez olyan tény lenne, minthogy a fiú megint hazavitt egy lányt a tegnapi buliról.
- Én sok mindent tudok.  - mondta, és még közelebb jött.- Többet, mint hinnéd!-  Látszott, hogy Harry a manipuláció mestere volt, és úgy tűnt ehhez valamilyen tudás is párosult. Képes volt még azt a pár centit is felezgeti, minden egyes megmozdulásakor ami testüket választotta el . Képes volt úgy venni és kifújni a levegőt, hogy a lány tüdejében reked a lélegzete, és ha fuldoklik, csak akkor tudjon levegőt venni. Vagy csak Gloryra volt ekkora hatással?
- N-nem lehet . . . Kérlek, keress mást ! - lehelte a lány, de már csak a fiú ajkaira tudta, annyi hely sem volt közöttük.
  A levegő olyan szinten vibrált és forrt , hogyha elkezdene esni az eső, bőrükre érvén az esőcseppek fájdalmasan szisszennének fel, miközben elpárolognak. A fiú kezei alatt is képlékennyé válik a tégla, ahol Glory mellett támaszkodik, és félő, hogy a lány is átolvasztaná testével a falat, ha neki tudna jobban préselődni.
  Arca oly vörös volt, mint a rózsa, és szemeibe sosem látott fény költözött. Új érzések kerítik hatalmába, és teste felett akarta elvesztette az irányítást. Szíve verdesett a fehér bőre és gyenge izmai alatt.
 Harry ajkaira vezette tekintetét, és az épület omladozó vakolatának préselt tenyere mozdulni akar. Meg akarja érinteni a bőrét , melyről férfiasan édeskés illat párolgott a hőben.
- Gloria . . . - szinte nyögi a nevet, ahogy a lány arcára simítja a tenyerét, és lassan felcsúsztatja a hajához.
  Birizgálni kezdi hosszú ujjaival a szoros kontyot tartó hullámcsatokat, és mire észbe kapna, aranybarna haja már is vállára omlik. Harry végig simít rajta, és ügyesen igazítja , hogy vízesés szerűen terüljön el mellkasán. Nem bír lélegzethez jutni, ahogy mozdulatait szinte lassítva látja. Hallása olyanná válik, mintha víz alól figyelne, látása csak a fiúra fókuszálódik. Nincsen más körülöttük. Mintha egy homályos tejüvegen keresztül bámulna egy medence fenekéről, most olyan az őket körülvevő világ Glory számára.
  Mégis van annyi lélekjelenléte a lánynak, hogy egy utolsót mozdít a fején, mely tiltakozását kimutatja. Azonban ez lavinaként zúdította rá a lányra Harryt. Ajkait erőszakosan tapasztotta a lányéra, aki döbbenten meredt a fiú csukott szemeire. Pillája rebbent, és egy csillogó könnycseppet rejtett.
  Nem így képzelte élete első csókját . . .