VII. Fejezet

- Itt menj ! - terelt maga elé a göndör, és csípőjét lehelet finoman nyomva kormányozta, amint beléptek a helységbe. Furcsa bizsergés szaladt végig testén a lánynak, ahogy a fiú ujjbegyei lágyan vezették egy ideig. Nem tudott addig másra sem koncentrálni. Majd elengedte, amint olyan közegbe értek, ahol felbukkanhatnak bármelyik pillanatban a Rendbontó ismerősei. Rögtön körülnézett a helyen. Legelőször a mennyinek talált illat érte el érzékeit. Sosem tapasztalt még ehhez hasonló fűszeres, erős, de még is kellemes aromát. Most sajnálta először, hogy az anyja olyan kemény szigorral, és korlátokkal nevelte. Még csak pizzát sem evett soha.   Emberek hangos nyüzsgése árasztotta el a levegőt, egy halk , dallamos zene morajlásával, mely aláfestette a hangulatot. Pincérek szapora lépésekkel egyensúlyoztak a kezükbe hatalmas átmérőjű tálakat, a gőzölgő pizzákkal, és italos tálcákat a másik kezükben. Egyszer sem inogott meg egyik tenyere felett az étel és az ital. A terem végében heves integetésben felpattant egy szőke srác, akit Glory beazonosítás után felismert. Niall volt az, az osztálytársa, egyben Styles bandájának egyik mag-tagja. Rögtön mellette egy kedves arcú lány, sötét hajjal, és barna szemekkel, mikor felfedezte kiknek kalimpál a vidám fiú mellette, egy mosolyt küldött Glory felé, majd Harryre vezetve tekintetét és rosszallóan elkomorodott. A lány mellett Louis ült, és érdekes pofát vágott a mellette tespedő Zaynnek, aki hasát fogva röhögött. A fekete szemű mellett pedig Liam foglalt helyet, aki egy étellapot tanulmányozott. 
  Hamar átszelték a területet a göndörkével, és már is ott állt a lány feszengve, és képtelen lett volna kinyögni akármit is. Nézett az ismerős, de mégis idegen arcokra. Liammel összesen ha találkozott a 3 éve alatt az iskolában talán 5-ször. Akkor sem beszéltek maximum látták egymást.  Az osztálytársaival pedig csak köszönő viszonyban volt, és az ismeretlen lány sem könnyíti meg a dolgát. Talán annyiban, hogy nem lesz egyedül a fiúk körében, mint ellentétes nemű.
  - Szasztok ! Meg is hoztam a kis segítőnket ! - köszönt a társaságnak a zöldszemű, a "segítőnknek" szót furcsa , sokat sejtető hangsúllyal ejtve, melyet csak a fiúk érthettek,  majd a szemüvegesre mutatott, aki most el akar süllyedni éppen.
- H-helló? - mondta bizonytalanul az egy szót, és fülig pirult. Azonnal elgondolkodott a lány, hogy mit érthet "segítő" alatt Styles. 
- Skacok ! Aki nem ismerné, Gloria Rosetta Adams - mutatott végig Harry a mellette ácsorgón - és Baby, csak ismered az osztály társaid, és Liamet! - mondta flegmát, és a fiúk mind kuncogtak, kivéve a kedves tekintetű lányt Niall oldalán, akit még mindig nem ismert.
- Maradj itt Szivi,  én addig vadászok két széket magunknak. - mondta Glorynak, majd már is eltűnt.
Kínosan ácsorgott. Az Anne nevezetű lány ismét egy biztató mosolyt küldött felé, majd arrébb csúszott, hogy Glory is le tudjon ülni, de az ajánlatot vissza utasította.  Niall átkarolta ezek szerint a barátnőjét, mire ő fejét a szőkének vállára hajtotta.  Próbált arrébb húzódni, mert kényelmetlenül feszengett, ahogy minden szempár rá szegeződött. Legszívesebben az asztal alá ülne, ha muszáj, hogy senki se vizslassa .
  Azt vette észre hirtelen, hogy az egyetlen barátságosnak tűnő személy, Anne közelebb csúszik, és halkan megszólalt.
- Szia, én Anne Lucas vagyok. - mondta halkabban, mintha megérezte volna, zavarban lenne, ha ő is olyan modortalanul és hangosan beszélne , mint az asztalt körülvevő fiúk. - És egy jó tanács az elkövetkezendő időkre, ne törődj Harryvel, mert általában bunkó! -kuncogott fel,  és kezet nyújtott, melyet meg is rázott gyengén a Megszeppent.
- Helló. - válaszolta, és egy fokkal jobban érezte magát. Legalább egy rendes személyt is köreikben tudhat. - Igen... Ez igaz. - motyogta, és rögtön szívta is volna vissza a szavait, mert nem illik így vélekedni másról, főleg nem a háta mögött. De felnevetett halkan a kedves lány, nem gúnyosan, amolyan baráti kárörvendésként, ezzel megnyugtatva Gloryt valamelyest.
 Elpirult, és megvakarta óvatosan feje búbját, hogy hátrafogott hajából ne essen ki egy tincs se, és ő is elmosolyodott.
- Mi szél hozott ebbe a csélcsap társaságba? Göndörkén kívül ? - kérdezte, de mire válaszolhatott volna , Harry már is visszatért a székekkel, és lerakta az ülő alkalmatosságokat. A félénk lány feszengve helyet foglalt . . . Styles mellett . . . Nagyon közel.
- Nos srácok, rendeljünk, mert szerintem én mindjárt éhen halok!- nyöszörgött fel Niall, mire Anne megsimogatta barátja hasát.
- Igen, valóban üres, leszámítva a 2 hot-dogot,a fél liter kólát, az ebédet, ami nem is tudom már mi volt és a te 3 szendvicsed, plusz a felet, amit neked adtam mert kinézted a számból. Tényleg üres!- viccelődött a kedves lány, mire a társaság hangos égzengésbe kezdett. Kivéve persze a veszélyes zöld tekintetűt a szemüveges mellett , kinek smaragdjai kereszttüzében érezte folyamatosan magát Glory.
 Egy füttyentést eresztett hirtelen Harry, ami átszelte a visongó társaságot, de még a vendéglőben összegyűlt tömeget is, és már is egy szőke, mutatós lány termett az asztalnál, kinek blúza szétkapcsolt gombjai majdhogynem dekoltázsát lejjebb tolták mint apró szoknyája alját. Erősen kihúzott szemei nem épp értelmet sugároztak, és manikűrözött ujjai között forgatta a tollat. Idegesítően rágcsálta a rágóját, és szemérmetlenül mérte fel a Styles-banda fiú tagjait, majd Annen átsuhanva megvető pillantásokkal illette Gloryt, ki szemüvege mögé próbált minél jobban elrejtőzni.
- Mit hozhatok ? - kérdezte cincogó hangon, és Harry felé tett egy lépést. Pontosan tudta, hogy még pár mozdulat, és a göndörke szó szerint beleszagolhat a dekoltázsába.
  Azonban felpillantva a félénk lány azt tapasztalta, hogy semmilyen érdeklődést nem mutat a szőke ciklon iránt a veszélyes fiú. Lustán nézett át rajta és egy hümmögéssel jelezte, hogy mindenki kérje a pizzáját.
  Niall, Louis és Zayn egyet-egyet kért, ahogy Anne is, hozzátéve, hogy a másik felét úgy is a szőke hercegének adja. Majd kérdően Gloryra esett minden figyelem a társasággal és ms. Plasztikkal.
- É-én... nem vagyok éhes... Én nem is... vagyok éhes. -mondta a szemüveges, majd összekulcsolt kezeit pásztázta.
- De enned kell valamit. - mondta parancsolóan a göndör, és szinte a föld alá süllyesztette szemeivel a lányt.
- Egy pohár víz elég lesz akkor . . .- próbált kitérni az evés alól. Már azon gondolkozott közben a lány, hogy vajon a pizzák szaga bent marad e ruhájában, és ha igen sikerül e kiszellőztetni valahogyan, nehogy az édesanyja megérezze majd rajta ha hazaér.  
- Akkor mi pedig egy "A ház specialitását" kérnénk. - diktálta be a fiú, a lány helyett, s úgy érezte, hogy ha még jobban elvörösödik, még félő hogy megfőzik, és feltálalják homárnak valahol egy étteremben.
- Még valamiben . . . szolgálhatok?- kérdezte a pincér "hölgy" , de mondata, főleg úgy hogy utolsó szavát valami undorító hangsúllyal megnyomta és Harrynek címezte, arra engedett következtetni, hogy a "szolgálni" szó alatt valami egészen mást ért, mint hogy a rendeléseket felvenni.
- Nem kösz, csak annyi hogy rögtön fizetnénk is, amint kihozták őket. - dobta oda a göndör, teljesen hidegen. A ciklon duzzogva fordult sarkon, hogy "csábítós terve" nem sikerült, és ott is hagyta  társaságot.
- Haver, te lázas vagy? Még csak meg sem bámultad annak a mutatós cicának a fenekét ! - kuncogta Louis, mire láthatatlanul Glory megforgatta a szemét. Az első pillanattól kezdve sejtette ilyen Harry, és most a barátja be is bizonyította ezzel a kérdéssel, mely betekintést nyújtott a göndör mindennapi szokásaira.
- Nem ezért vagyunk itt! Térjünk a tárgyra! - mondta, majd félig a segítőként emlegetett felé fordult. Hirtelen a csevegések a fiúk között, a bohóckodás, vagy a szerelmes pillantások az itt megjelent pár között megszűnt, és Anne kivételével, aki unottan nyomogatni kezdte a telefonját, mintha ezzel azt akarná elérni, hogy most ne legyen itt, mindenki komolyan kezdte vizslatni a szemüveges lányt.-Szóval, már említettem neked egy bizonyos mappát. - kezdett neki - Ugye emlékszel ?
- I-igen ... - válaszolt félperc hallgatás után, de szavai halkabbak voltak egy szúnyog óvatos zümmögésénél.
- Szóval, nem nagy dolgot bízok rád, mindösszesen annyi, hogy a Város Házáról szépen kihozol nekünk egy ici-pici dokumentumot. - mondta, de érezhetően halkabban, mintha félne hogy másik asztalnál meghallják.
  Bár Glory nem tudta realizálni a "feladatát" melyet nem is fog megcsinálni, már most eldöntötte és tudta.
- Micsoda? De hát nekem nincs belépésem oda. Sőt senkinek sincs csak aki ott dolgozik. - értetlenkedett, és hitetlen szemekkel nézett végig a társaságon, hogy valaki helyeselje az igazát. Nem is értette hogyan jön ő a képbe.
- Igen, ahogy anyukád is, mint könyvelő. - közölte sejtelmesen , majd a fiú összekapcsolta a lányéval szemeit.
  Glory úgy érzete magát pillantása alatt, mintha rabságban lenne. Nem bírt máshová nézni, mint abba a  sugárzó szempárba, és azt találgatta, vajon mihez is hasonlít jobban az Ő zöldje. Talán egy smaragd alpesi rét, vagy egy nyári erdő hűs koronája. Vagy a jeges sarkok felett táncoló fények . . .
  Vonzónak találta, ahogy arcán végig siklott szeme, és ugyan azokkal a határozott, néhol kemény, néhol lágy vonásokkal futott össze pillantása, mint a szertárban. De most nem érezte annyira feszélyezve magát, hisz emberek között vannak, nem fogja megtenni ugyan azt,. "Ugye?Nem meri megtenni mások előtt?!"
- N-nem értem . . . - motyogta , még a fiú elsöprő pillantásának hatása alatt. Kissé mintha kába is lett volna. Éles esze lelassult, és későn kapcsolt, hogy észrevegye, a fiú vészesen közeledett, itt mindenki előtt. Egy dolog járt a fejében. "Meg fog csókolni! Itt a társaság és a pizzázó szeme láttára!" - sikított a tudat alattija , minden vészcsengő sípolt füleiben. Azonnal eltávolodott egész törzsével, és még kicsit el is fordult. Halk kuncogás szaladt végig a jelenlévő fiúk között.  Anne felé pillantott, hátha lesz egy megváltó pillantása , de ő a telefonja felé hajolva pötyögött szorgalmasan. Valahogy látszott rajta, hogy nagyon csak nem akar ebbe belefolyni. "Vajon ő tudhatja mind ennek az okát? Vagy ő már szemtanúja volt egy hasonló esetnek? Harry mást is szokott ilyen helyzetekbe hozni ekkora nyilvánosság előtt? Vagy Én vagyok az első akivel ezt teszi?" - annyi kérdése volt, és a válaszok pedig sehol sem. Talán még el sem indultak, és sosem fognak elérni hozzá . . .
- Pont te ne értenéd . . . - sóhajtott fel a fiú, kissé talán türelmetlenül, majd folytatta - Akkor elmagyarázom. Neked egy fix tervet kell csak végrehajtanod. Nagyon egyszerű! Még csak azzal sem kell törődnöd, hogy ki visz meg hoz. Majd Mi megoldjuk. Annyi, hogy bemész "anyukád megbízásával" , mi azt elintézzük addigra hogy milyen ürüggyel, meg hogyan, kapsz egy kis alaprajzot, hogy merre van az irattár, bemész, kikeresed a Kyle Higgins mappát, lefénymásolod, a kapott borítékba teszed, majd kihozod, és annak a kezébe adod, aki elvitt, és haza visz. Kész! - mondta, de olyan halkan, hogy Glorynak is koncentrálnia kellett. Megdöbbent."Ezek . . . Ezek arra kérnek, hogy . . . Lopjak?" -hűlt el magában, és hitetlen pillantásokkal sújtotta a göndörkét. Majd visszhangoztak fejében a szavai. Emésztgette őket, és egyre szörnyűbben hangoztak az agyában lejátszva. "Anyukám megbízásával? Lemásolni egy mappát? Kyle Higgins? Ki az a Kyle Higgins egyáltalán? És miért kell pont neki az ő mappája?"
- E-ez lopás . . .  - hebegte alig érthetően, mire Harry megrázta a fejét.
- Nem, mert az eredeti másolatát hozod ki nekünk !
- De e... - érvelt volna igaza mellett a lány, de félbevágta a Bajkeverő.
- Ne! Ne kezdj nekem el okoskodni, hogy mi a lopás fogalma! Csak megcsinálod és kész! - mordult rá a fiú erélyesen a lányra, aki megszeppent.
- Ne . . . nem . . . Nem tehetem. Én nem . . . bűnözhetek. - suttogta a lány, mire Styles egy dühös, és mérges pillantást vetett rá.
- Ez nem bűncselekmény ! Nem követsz ezzel el semmit sem. Csak segítesz nekem egy régi ügyet felgörgetni ! - mordult hangosabban, mire Gloryban félelem kezdett gyűlni.
- De az. Hivatalos dokumentumok másolása, az törv...
- Ne kezdj engem kioktatni arról mi törvénybe ütköző! - Harry szemei vérben kezdtek forogni, és látszott rajta hajszálnyira van valamiért attól, hogy felpattanjon és asztalokat dobáljon. A megszeppent és rettegő szemüveges most ezt olvasta ki tekintetéből, és elhitte magának, képes rá.
- Nem tehetem Harold . . . - mondta ki a nevet, és egyből szája elé kapta a kezét, emlékszik, azt kérte tőle , hogy nem szólítsa így. Kikerekedett pillantásával nyakára tévedtek szemei a fiúnak, és szinte hallható volt ahogy gondolataiban nyakcsigolyáit ropogtatja és tekeredve csikorgatja Glorynak - A-azaz Harry. . . -helyesbített a lány azonnal.
  A társaságon még egy kuncogás szerű futott át, mint egy lágy szellő, de Styles dermesztő pillantása azon nyomban félbevágta. "Talán még a bandatársai is tartanak tőle?" 
- És mégis ki az a Kyle Higgins? - motyogta félve  , de rögtön meg is bánta, hisz rájött ezalatt a pár perc ismeret alatt, hogy a zöldszeműnek a hangulata úgy változik mint a Londoni időjárás.
  Úgy szaladtak végig arcán a türelem elvesztésesnek jelei, melyet kompenzálni akart egy halk sóhajjal, mint egy nyári zápor. Azonban a nyugalom nem jelent úgy meg mimikáiban, mint a nap a felhők mögött.
- Nem kell, hogy érdekeljen az téged. Bár tudhatnád . . . - épp tenni akarta már másik dolát, mikor ismét egy kérdéssel zavarta meg a lány. Valahogyan nem tudta visszafogni magát.
- Mit akarsz tőle? És miért kéne tudnom? Egyáltalán mit?
- Ide figyelj, ez nem a te ügyed! Csak táncolj ahogy fütyülök, utána megkapod a pénzed, és kussolsz! Megértetted? - emelte fel a hangját, mire Glory még jobban összerezzent, és karjait némi védelem gyanánt jobban összefűzte, mintha fázna. Bár egy kicsit talán tényleg fázott, mert kirázta a hideg Styles hirtelen jött hangulatváltozásán.
- Bántani fogod? - suttogta szinte magában, de a pokolra kívánta magát. Sosem tett fel ennyi kérdést életében egymás után így, hogy nem kellett volna. Miért most kellett elkezdenie? - tanakodott magában és ajkai belső részét rágcsálni kezdte.
Harry egy mély lélegzet után komolyan a szemébe nézett "segítőjének" . Tekintete rémisztő volt, és jeges. Átjárta a lányt a félelem.
- Honnan veszed? - hangja mély volt, és rekedtes. Talán még egy gyanúsítottat is meggyőzött volna, hogy inkább valljon be mindent, minthogy hallgasson. De ez még jobban megrettentette a lányt , és gyomrában egy szoros csomót képezve nem engedte szólni.
- Felelj ! Erőszakosnak gondolsz? - faggatta Harry, de hangja  nagyon hűvös, és ijesztő volt.
  A Reszkető félve bólintott egy aprót, és összezárta szemeit. Próbálta elhinni, ha látását megszünteti, ő is megszűnik ott létezni. Vagy csak nem veszik észre egy csoda folytán.
De az , ami következett , arra nem várt.
- Most velem jössz! - ragadta meg hirtelen a lány csuklóját, és felrántotta álló helyzetbe.