IX. Fejezet

 Helló evribodri :D Nos, igazából megfogadtam magamban, hogy leszokok ezekről a felesleges dumálásokról a fejezetek előtt, legtöbbször semmit sem közlök, de muszáj a drága kommenteket megköszönnöm. Nagyon jól esnek, és komolyan, ezek adják az íráshoz a kedvet meg a ihletet. Szinte felpörgök, mikor meglátok egyet, és ilyenkor megírok egy csomó fejezetet pluszba! Nagyon köööszi <3 Ha lehetne kérnem, hagyjatok magatok után még ilyeneket, és ha érdemesnek tartjátok a blogot, iratkozzatok fel rá :D
Azon felül, most tényleg közölni szeretnék még valamit. A nyár utolsó szösszeneteként elutazom jó messzire minden nyugodt, inspiráló és blogoláshoz szükséges kellékekkel ellátott környezetemből pár napra  a Keresztanyukámhoz, így nem tudok majd feltenni fejezeteket. Kedden indulok, és szombat-vasárnap érkezek valamikor. Ez azt jelenti, hogy jövő vasárnap vagy hétfőn jön ismét rész. Azon fellül nem akarok senkit sem elkeseríteni, vagy észbe juttatni azt a tényt hogy... (de muszáj) itt az iskola kezdés. Kellenek cuccok, és miegymás, amit be kell szereznem, és mivel én művészeti szakra fogok, rajzra járni, így nem elég a szokásos tollakat-cerkákat megvenni, mint eddig, szóval futkoshatok az utolsó napjaimban is a felszerelésért. (persze ezt egy teljesen pozitív izgalommal mondom, hisz ez az életem, hogy ide járhassak JUHÚÚÚ (megzakkantam xd ) :D :D :D ) Nos, ezzel azt akartam mondani, hogy a nyár vége fele, kevesebb fejezetet tudok feltenni, és 2 percem sincs sokszor leülni, így hiában vannak plusz fejik, feltenni nem tudom őket.
 Szóval.. ennyi xd Jó olvasást :D a kommenteket és feliratkozást szívesen fogadom :D <3



 A fiú hevesen mozgatta ajkait a lány ledermedt száján. Glory csak fagyottan élte át az első, nem épp idillinek nevezett csókját.  A forró érintést hamar átvette a levegő hűvöse  , s a fiú már is oly távolba került, hogy  teste után a levegő szinte jegesnek hatott. A lány igyekezett elpislogni a legurulni készülő sós cseppet szeméből. Zaklatottnak érezte magát de ezzel együtt valami teljesen más , az előbb érzett bizsergés visszatért a gyomrába, csak ezerszer erősebben,  izmai a gyomra mélyében össze rándultak erre.
- Gyere ! - szólt , ha lehetséges még a lányban keletkezett űr fojtogató hűvösénél is hidegebben.
  Szörnyen fáradtnak érezte hirtelen magát, és ez vegyült haraggal, döbbenettel, és a megmagyarázhatatlan bizsergéssel. Ezek elegye halálos álmot készül bocsájtani rá. 
- N-nem akarok! - mondta a lány félénken és a pillanattól még kábában. - Én nem akarom ezt csinálni! Nem kényszeríthetsz olyasmire, amit nem vagyok hajlandó. - szinte suttogta, félve attól, hogy megint belép az így is porrá zúzott falai mögé újra. Elege van ebből mára, sőt mind örökre.
- Ezt nem te döntöd el! Elvállalod, és kész! Vagy... - lépett megint közelebb, de most tűrhető távolságba maradva , és megfélemlítően nézett Glory szemébe.
- V-vagy? - préselte ki magából a lány, és össze zárta szemeit és száját szorosan, hogy minél kevésbé érje a várt "terror".
- Vagy?! - horkant fel a fiú, és kis gondolkodás után önelégülten pattantak szét ajaki, válaszra - Vagy magyarázkodhatsz anyádnak, hogy a pici lánya miért kezdett el zülleni , és ilyen... - tárta szét karjait, az utcára mutatva - ... környékre járni!
 A fiú elégedetten mosolyodott el Glory elképedt reakcióján. Tudta jól, hogy a lánynak most mi fut végig okos agytekervényei között.És csakugyan, a szemüveges azon gondolkodott, hogyan is menekülhetne ki ebből a csapdából. De nem látott reális kiutat , így feszengve állt a falnak préselődve, és Harry zöld szemeibe bámult, talán valami enyhüléséért a fiúnak. De Ő nem mozdult, keresztbe font karokkal állt megrendíthetetlenül Glory előtt . A lány figyelme fokozatosan terelődött el a szorult helyzetből való kijutáshoz szövendő tervtől a fiú sovány, de még is izmos testére. Ahogy az izmok duzzadtak karjain, és a fekete anyag követi a domborulatok megmunkált ívét. Válla hetykén állt, dominanciát sugározva. Bár egész lénye azt ontotta magából, mindennek irányítója Ő akar lenni. Magas alakja megfélemlítette azokat akiket sarokba szorítva kényszerített- és mindig elérte a célját.
 Be kellett ismernie a lánynak, akárki, akármit mond, Harryért nem véletlenül bomlanak a lányok. Ha csak végig megy az utcán, kifogástalan külsejével minden nőt arra késztet, hogy úgy mint a munkások az út szélén,  forduljanak utána. De még a vak is , hisz aki mellett elhalad, abban nyomot hagy, ha mással nem tekintélyt parancsoló kisugárzásával ,mely körbe lengi őt.
 Furcsa késztetést érzett arra, hogy arcán tüzetesebben vezesse végig szemeit. Itta szeme ajkai határozott ívét, arcának finom vonalát, és sötét pillákkal keretezett szemeit. Nem talált kifogást, hogy hiba lenne bennük. Még a halvány anyajegyeket is nélkülözhetetlennek találta. Egyszerűen ki szeretné nyújtani a karját, és megérinteni , majd finom vonásait megörökíteni papíron. De még inkább érezni szeretné azokat a sötét színű és dús ajkakat az övéin ismét.
 Megrázta a fejét a furcsa gondolatra, és észbe kapott, hogy az előbb áhítattal bámulta az előtte állót , aki csak féloldalas mosolyra húzta száját, láttatva a gödröcskéit, feltéve az i-re a pontot. Elhatározta a lány, le fogja rajzolni ezt a csábító fiút, ha addig él is.
- Mit látnak gyönyörű szemeid Baby? Csak nem egy szexistent? - röhögött fel a fiú arrogánsan, Glory furcsa transzát megtörve. Azonnal észbe kapott, é szemüvegét megigazítva csusszant ki a fiú megfélemlítő árnyéka alól. - Na hová-hová?Még nem végeztünk! - morgott a fiú, és derekánál vonta magához közelebb a lányt, aki kapálózva próbált a szorító karokból kiszabadulni.
- Engedj el Harry! Ez már erőszak! - mondta hangosan, és szakadozva vette a levegőt, ahogy eluralkodni látszik rajta a pánik, úgy érzete megfullad. - Eh-ereszh... Ehreszhh el...- nyökögött, és próbálta formálni a szavakat, de nem ment neki, mert tüdeje pumpálta ki és be a levegőt.
- Óh szóval ennyire tetszik? Nyögdécselsz ennyi érintéstől? Csak tudnád hogy...
- Minh-gyárt el ájulok...- közölte  a lány, és a pánikos rohamtól már is kezdett homályosodni előtte a világ. Majd elernyedtek tagjai, és össze csuklott a térde. Harry karjaiba omlott, aki először azt hitte tréfa, de hamar rá jött, hogy Glory ténylegesen elájult.
 Azonnal felkapta ölbe, és a kocsijához vitte. Majd betette, és már is útnak indult.

 A lány lassan ébredt fel, de szemeit nem tudta még kinyitni. Jól esett neki, hogy csukva vannak. Furcsán kipihentnek érezte magát. Azonban valami furcsa volt. Kezeit kinyújtotta, és végigsimított az őt takaró anyagon.
"Selyem?" - gondolta magába, ekkor kipattant a szeme . Neki nincsen selyem ágyneműje.
Hirtelen ült fel, melytől megszédült, de pár másodpercen belül realizálta, nem az ő szobájában ül. Azaz feküdt, egészen eddig.
 A helység hatalmas volt. Sötétség honolt benne, és mindent homály fedett, mert szemüvege nem volt rajta , de azt így is látta, hogy nem az aprócska teret magába záró saját kuckójában van. Egy tekintélyes méretű baldachinos ágyon feküdt. Sötét fája, talán mahagóni vagy ébenfa lehetett. Puha, bézses színű, selyemtapintású ágynemű vette körül. Az agyagok úgy gyűrődtek, mintha egy puha tenger közepén ülne. Körülötte szétszórtan mélyvörösen és komor szürkén csillogó díszpárnák hevertek , mint apró eldugott kis szigetek. Úgy érezte mesevilágba csöppent.
- Lenne egy kérdésem! Mindig ennyire alacsony volt az ingerküszöböd? - szólalt meg egy hang a sötétben. És mint egy filmben a gonosz főszereplő , kilépett az árnyékból egy magas alak, kinek csak fél profilja látszódott. Zöld szeme tompán csillant a gyér fényben, teste sötét sziluettje pedig csak jobban kétségbe ejtette a lányt, és egyre jobban zavarta, hogy nem látott éles képeket. 
 Eléggé megijedt, és élesen szívta be a levegőt. Majd ezzel egy időben pánik uralkodott el rajta. Nincs otthon, besötétedett, és az anyjának ezt ki kell valahogyan magyaráznia. Azonnal felpattant, és gondolkodás nélkül csörtetett volna le, ha egy erős kéz el nem kapta volna.
- Hova a francba akarsz menni mindig?! - kuncogott, ahogy hátulról magához szorította a fiú. Kezei melegét érezte , ahogy teste körül összefonódtak. Lepillantott rájuk, és ekkor döbbent rá...
- M-milyen ruha vannak rajtam?- hűlt el, ahogy egy fekete , pamut póló lógott rajta, egészen a combja feléig.
 Túl szellősnek érezte, és semmi nadrág vagy szoknya nem volt rajta. Egyre jobban kezdett pánikolni.
- Hát az én pólóm. És meg kell hagyni, igen szexin áll rajtad Baby! - mondta a fiú, majd csókolgatni kezdte a lány nyakát.
 Lefagyva állt, feszengve a kínzás alatt, és azon töprengett Glory, hogy most hol lenne inkább. Harry csapdájában, vagy otthon, az anyja kiabálása alatt, hogy hogy tehetett ilyet. De mikor a fiú hirtelen megpördítette a lányt, és ajkait ismét az övéire tapasztotta. Glory kapálózott, és lépésekre menekült a fiútól. Könnyei jobban homályosították a képet.
- Mit keresek itt a TE ruháidban? Egyáltalán hogyan kerültek rám? És honnan van jogod csak úgy csókolgatni ?  - a rémület átfordult dühbe, és ajkai remegni kezdtek a feszültségtől, és a zaklatottságtól.
 A fiú mindent tudóan, de elsősorban gúnyosan kacagott fel. A lány keresztbe tett kezekkel vizsgálta szemével  a fiút, és közben körül nézett a szobában, hátha megtalálja a szemüvegét.
- Tudod, sosem ájultak a karomba lányok. Helyesbítek, ájultak, de az nem egy csóktól volt. Tudod, kellett is tennem valamit... - felemelte két kezét, majd az ujjait játékosan megmozgatta - ...ezekkel, vagy...
- Nem érdekel. - intette le Glory, ahogy kitalálta, hova akar mutatni Styles. - Miért vannak rajtam a ruháid, és hogy kerültek rám? - kérdezte határozottan. Ahogy maga körül jobban körben fonta a kezét, érezte, hogy nincs rajta melltartó. - Hol a melltartóm? - bukkant ki belőle, és pirulva kutatott szemeivel a darabok után, még jobban körbefonva magát.
- Átöltöztettelek. - felelte hanyagul Styles, és megrándította a vállát. De beharapta az alsó ajkait, és csillogó szemekkel nézte, ahogy a lány keresi a dolgait a szobában. De amint realizálta a másik fél, mit is tett a fiú, szája elnyílt, és szemeiből kihulltak a cseppek.
- MI AZ HOGY ÁTÖLTÖZTETTÉL? - ordította. Megalázottságot érzett, és egy levakarhatatlan nyugtalanságot és zaklatottságot. - Hogy mertél hozzám nyúlni? Hogy mertél meztelenre vetkőztetni, míg nem voltam magamnál? - egy kicsit visszafogta a hangját este lévén, de a mérge egyre jobban fortyogott.
 Kikelt magából, és magára sem ismerve rontott két kézzel a fiúnak. Harry, csak nevetve állította meg a két felé közeledő öklöt, és egy mozdulattal tolta a falnak. Glory feje mellett tette mozgásképtelenné őket. Szorosan neki nyomódtak a fiú kemény izmainak, és akaratlanul egy remegő sóhaj szaladt ki belőle, ahogy érzékeny mellét a fiú fedetlen bőrétől egy vékony textil választotta el. Sosem érzett ennyire kettős érzéseket, ahogy valami láng gyulladt a hasába ami feszélyezte az ismeretlenség miatt , és még is oldott benne valamit.
 A lány sírni kezdett. Hangosan zokogott, és szörnyen félt. Tudta jól, a fiú sokkal erősebb nála, és akármit megtehet vele. Nem tudta kiiktatni magából az érzést , amik kínozták legbelül, és csomót kötöttek gyomrára. Csak egyre tudott gondolni. Lehet, ezen az estén ő lesz Styles játéka... 
- Nem voltál teljesen meztelen. - kuncogott a nyakhajlatába, majd gyengített a szorításán. - volt rajtad melltartó és bugyi.
- A-akkor h-hol a melltartóm? - kérdezte, és igyekezett mélyeket lélegezni, bár igen csak nehéz volt, ahogy a fiú egy hirtelen mozdulattal felkapta. Egy sikoly szökött a lány száján ki ahogy lábai szétnyíltak és a fiú mellett lógtak hirtelenében . Igyekezett igazgatni, hogy ne látsszon fedetlen bőréből ki annyi. Ez szórakoztatta Stylest.
- Rád adtam a pólóm, és aztán levettem, hogy kényelmes legyen .  - mondta vészjósló hangsúllyal, amitől a lány gyomrában különös görcs keletkezett . . . Felettébb jónak találta, és érezte ahogy meleg ömlik tőle szét testében.
 - Tudod, sosem szexeltem szűzzel. - folytatta,mire megfagyott minden vér a lány ereiben.-Eddig...
 Majd egy csókkal próbálta befedni a szoborrá dermedt lány remegő ajkait.