IV. Fejezet

 Drágaságok :D mivel az első kommentemnek nagyon megörültem, így úgy gondoltam, a kérést teljesítem is :D (pár fejezet előre meg van írva, így tudok pihenni, és nem kell várni, míg kipihenem az Av fáradalmait :D :D :D ) Kommenteket és a feliratkozókat nagy nagy szeretettel fogadom <3


  Megrázta a fejét, és kisietett a helységből. Gondosan ügyelt rá, hogy ha a romlott fiút meglátja a folyosón, inkább kitér az útjából, és megkerüli az iskolát. A legkevésbé akarja, hogy megtörténjen vele az, ami kiverhetetlenül a fejébe vésődött. És mivel az emlék friss volt, annyira égett tudatában, hogy folyamatos pír éktelenkedett mindig hófehér bőrén. Talán a sápadtsága még jobban kihozta ezt belőle, mely az óra és a szertári helyzet hatásaként tudható be.

  Annyira elmerült, a már-már paranoiás ügyelésben, ha meglát kunkorodó fürtöket, rohanni tudjon el onnan,  hogy nem vette észre, egyenesen nekirohan valakinek. 

  - Óh, ne haragudj ! Annyira röstellem magam ! Bocsánat ! - hajtotta le a fejét és már is iszkolt volna el, de megfogta a bő blúzán keresztül egy erős marok.

   Megijedt, hogy a villogó , zöld szempárral kell újra találkoznia, de amint felismerte a gesztenye barna, mindig biztonságot sugárzó, ismerős íriszt, szíve egyenetlen kalimpálása némiképp megnyugodott. 

- A frászt hoztad rám El ! - mosolyodott el szégyenlősen, és összefonta keresztbe kezeit a szorongatott francia könyve előtt. 

- Minden rendben Glory? - emelte fel gyanakvóan szemöldökét a fiú, és lazán zsebre dugta bő, szaggatott farmerébe kezeit. 

- Oh, minden a legnagyobb rendben ! De most . . . szóval . . . órára kell mennem ! Szia ! - fordult is volna meg, de ismételten megállították, most a vállánál fogva. 

- Én nem ezt vonom le ebből a kapkodós sietségből ! Van időnk, a szünetnek még nincs vége ! Mesélj szépen, és kezd ott, hogy mi a francot akart Styles tőled ! - a nevet kimondva vicsorgatnia kellett. Sosem csípte, és már egyszer volt egy nem túl kellemes szócsatájuk is, amit Glory csak mesélésből hallott, amikor kérdezősködött . 

 A lány lehunyta szemeit, és zárt szemhéján keresztül maga elé vetítette újra az emlékképeket, melyekre megfékezhetetlen kényelmetlenség uralkodott el rajta, melyek orcája két oldalára vörös foltokat mázoltak.   Megrázta fejét. 

- Már pedig beszélnünk kell ! - fojtatta a lány hallgatására , de amint észre vette , hogy megrezzen a kemény hangsúlytól, azonnal ellágyította azt. - Gloria, mi a baj? Mit tett veled az a szemét?  - akaratlanul is felcsaptak az első lángcsóvák szemeiben a dühtől, mely mindig megvillantak, mikor Styles volt a téma. 

  Most különösen erősen égett, hisz Glory és az Ő közös "ügyéről" volt szó. Elliott mindig védte a lányt, akármi volt. Sosem engedte, hogy gúnyolják, vagy megalázzák, mindig kiállt érte. Védelmezőbb volt mint egy báty , akinek az egyetlen húgocskája lenne a visszahúzódó lány. Most is ez a védeni akarás uralkodott el benne, és úgy érezte -talán jól is - ha nem szólal fel most , hogy higgadjon le, a fiú ráront a göndör hajúra, akárhol is találja. 

- N-nem történt semmi se. Jól vagyok ! - mondta színtelenül, és ő is hallotta, hogy ezzel sosem győzné meg a fiút. 

- Tényleg? Nekem nem az jött le, ahogy figyeltem, szinte mindenkit vizslattál a folyosón, valakit keresve, akivel nem szeretnél össze találkozni. - mondta, sejtve egy részét, mi is folyik itt valójában - Csak nem Stylesszel? Igaz Glory? Nekem elmondhatod, senki sem tudja meg , és segíteni fogok neked ! - simította meg arcélét a lánynak.

 Kényszerítenie kellett magát, hogy ne húzódjon el, mert ismét a szertár jutott eszébe, és az a szorító, szinte kitépődni vágyó érzés a mellkasában csak nőtt. Ez volt maga a zaklatottság. 

- Mindent elmondok, de nem itt, nem most. - suttogta halkan, megpróbálva az érzést lerázni magáról. 

- Jó, de akkor hol?

- Kísérj ma haza, mert késnem nem szabad. Közben eltudom mesélni. - mondta a lány. A fiú bólintott rá, majd karórájára pislantott, egyetemben Gloryval, s egyszerre néztek össze, hogy kettő perc, és elkésnek. 

- A gimi kapujánál, az utolsó óra kicsengetése után. Ott várlak. - közölte a háta mögé dobva El, majd futásnak eredt. Szerencséje volt Glorynak, mert majdnem a terme előtt állította meg barátja. 

  

  A lány szaporán rakosgatta egymás után lábait a már kihalt folyosón. A matekszakkör ma tovább tartott, ezért mire kimehetett a teremből, a többi diák hazament . Remélte Elliott nem fog haragudni a  késedelméért. A lány remélte megérti, hogy a tanár még ráhúzott pár feladattal, mert megfeledkezett, hogy 11.-12. órában már nem csengetnek, hiszen ezek a szakkörök és sportköri gyűlések időpontjai. 

  Arra számított, hogy toporzékolva találja ott a fiút, és egyből lerohanja a késés miatt majd őt, de mikor kiért az épület kijáratán túlra, már kivette a keresztbe tett kezű, egy helyben álldogáló barátját. Látszólag nyugodtnak tűnt. A furcsa az volt, hogy semmilyen táskát nem fedezett fel nála a lány, melyben a könyveit vinné haza jobb esetben. Rosszabb esetben még bele gyűrné a tornacuccát ,pulóverét sőt még a  kabátját  is, amit Mrs. Smith aggat rá reggelenként, hogy a fiacskája ne hogy meghűlést kapjon. De sehol sem volt a szakadásig tömött oldaltáska, egy csillaggal a közepén , mely jelezte a Converse márkát. 

  Aztán eszébe jutott, hogy neki nincsenek még plusz órái a mai napra, ezért időközben haza vihette a holmijait.

  Majdnem homlokon is csapta magát , amiért ilyen apróságon törte magát. Viszont azt észre vette, ha már fáradt , mindig ehhez hasonló dolgok járnak az eszében. Miért van a gyepen ilyen mintában elburjánzva a gaz, a suli előtt, miért pont úgy gyűrődik a karján a ruha, és mindenféle bugyuta téma, mintsem , hogy miket kéne tanulnia még, hogy anyja is büszke lehessen rá.

- Szia! Hát te meg hol késtél? Tán csak nem egy fiú áll a háttérben? - viccelődött , mint mindig, hogy felszabadítsa a lányt. Könyökével még finoman oldalba is böködte, mikor Glory mellé ért.

- Szia, Mrs. Rooney megfeledkezett arról, hogy szakköröknél már nem csengetnek, és nem tudta, hogy 20 perce befejeződött az óra... - közölte a lány egy halvány mosollyal az arcán, de a végén elkuncogta magát. Ez tényleg elég komikusan jött ki.Nem foglalkozott a piszkos kis humorával Elnek, mert már megszokta.

- Chh . . . Mrs. Rooney nem is tudom mit keres itt. Már ezer éve hogy nyugdíjazták. Talán valamikor a jura korban. - folytatta Elliott, de a saját poénján harsányan felkacagott, hogy még az utcán is felénk fordultak néhányan az arra járók. 

- Halkabban El ! egyrészt, nem vagy te olyan jó humorista, hogy nevess a vicceiden ennyire, másrészt néznek minket, azaz téged, de én nem szeretném, hogy tudják , ismerek egy olyan fazont mint te vagy ! - korholta le Glory a fiút, de ő is csak heccelődött. A fiúnak nem lohadt le a kedve, mert tudta mindezt. 

- De nincs igazam? Lehet hogy ő volt maga Éva, csak megunta a pár ezer év alatt, és Ádám után felvette a Margaret Muriell Rooney nevet. - közölte eleinte olyan arccal, mintha komoly szándékkal mondta volna, de a mosolyt a végére nem tudta elfojtani. 

- Ádámmal és Évával ne viccelődj, mert ez nem hecc tárgya egyes kultúrák szerint. De azért nem volt rossz. - kuncogott fel a lány, és gyengén megpaskolta a fiú erős vállát. 

  Érezte , hogy az izmok összeugranak egy pillanatra reflexszerűen, mikor az enyhe ütést érte őket. Mindig is csodálta Elt, hogy állandóan csak tesped és bevallása szerint otthon naponta kieszi a hűtőt és bátyjával majdnem minden este rendelnek fejenként egy-egy pizzát, és még is ilyen jó formában van. Nem szeretett olyanokon gondolkodni, mint milyen egy fiú a felsője nélkül, főleg nem több ruha darab nélkül, de néha ő is eltűnődött azon, vajon El mennyire lehet izmos a pólója alatt. Vajon az a sokat hallott kockahas neki is van? És ha megfeszíti tagjait, tényleg keményen duzzadnak az izmok? Még a lány sem vallta be magának, hogy akármennyire is tiltakozik ellene, Elliottot a maga kócos állig érő már-már szőkés hajával, gesztenye szemeivel, pajkos és villogó mosolyával felettébb vonzónak találta. Viszont tudta, hogy sosem szerethet belé, bár anyja igen csak szemezget a fiú szüleivel. Olyan, mint a mindig is áhított testvére, akire vágyott. Ez is egy akadályozó tényező. A másik ok, mert , Elliott barátja, és ő az egyetlen aki nem csak a szükség kedvéért szól hozzá, hanem szeretetből, azonfelül tudja Glory a szíve legmélyén, hogy ő sosem lehet az esete. Sőt senkinek sem az esete. Rengetegszer döntötte már el magában, hogy spórolt pénzéből költ egy kicsit ruhákra, amikre majd az otthon felvett barna, kockás rakott szoknyákat, snassz blúzait és pólóit felváltja titokban a suli öltözőjében, vagy toalettjében, de édesanyját nem lenne képes ilyesfajta hazugságokkal becsapni.

  A nő nagyon régimódi, zárkózott. Ki tudja milyen fenyítést kapna az amúgy is kevés idővel rendelkező lány. Év végéig ki sem mozdulhatna talán, nem láthatná Elt, képes lenne nehezített, otthoni feladatsorokat adni különböző tantárgyakból, azzal a címszóval, hogy addig sem jár feleslegesen a rosszon az agya... Épp ezért nincsenek is a lassan őszülő, egyetlen lányával élő asszonynak barátai, talán El szülein kívül. De ők is közelebbi ismerősöknek, mintsem cimboráknak nevezhetők.

  Mr és Mrs Smith a tehetős réteg tagjai, akik nagy, emeletes házban laknak két fiukkal és három pici lányukkal. A nőt régebb óta ismeri Ms. Adams, és lehetséges, ezért is szimpatizál vele annyira. Az apja pedig egy nemesi család leszármazottja, és ügyvédként dolgozik. Fiukat is erre a pályára szánták, a lány ismeri, nem fog jogi pályát választani. Jobban érdekli a sport, vagy valami más, szociális munka, mint a száraz jog. Kissé maradibbak a szülei, de koránt sem annyira, mint amilyen Gloryé. Miután az apja elhagyta őket, és Amerikában új életet kezdett egy másik nővel - feltételezi Glory, hogy még féltestvérei is születhettek- azóta egyedül neveli az erős nő egy szem lányát, és azóta csak jobban tiltja mindentől. 

  Egy kis időre, míg a lány elgondolkozott , csendesség telepedett meg a fiatalok között. Ám Elliott kíváncsisága, és hajthatatlan segíteni akarása megtörte a fontos gondolat menetet, mely a holnapi rutinszerű tervről szólt, mely a lány programjaiból álltak. 

- Szóval! Mit mondott Styles? -  csapott a lány által inkább kerülgetni kívánt téma közepébe a gesztenye szemű barátja. 

- Igazán semmiség . . . - hazudott védekezésként, bár máris gyűlölte magát ezért Glory.

  Azonban szükség szerű volt, hiszen nem mondhatja azt el,  voltaképpen Harry berángatta egy szűk helyre, ahol a legsebezhetőbbnek érezte magát, majd minden intim zóna határát megsértve kényszerítette ezzel a piszkos húzással, hogy egy randinak nevezett valamire elmenjen holnap.  Ha a barátja csak sejtést szerez arról mi is folyt le a szertárban, az biztos lesz, hogy nem állva jót magáért vetné rá a göndör hajúra magát. Bár mindig is kedvelte ezt a harcias oldalát, még is féltette a már-már testvérének számító fiút.

  Talán Glory még hagyta is volna, hisz ezt minden bizonnyal, egy pár órára helyre rázná a bajkeverőt, viszont ezzel Elliott kalamajkába keveredne, nem mellesleg Glory anyja is így tudomást szerezhet róla, amitől ő gondbsa kerülhet. 

- Nem Glo! Tudom, hogy nem mondod el az igazat. Nem hallottam semmilyen beszélgetés, duruzsolását , vagy akármilyen társalgást a folyosóról, és abban is biztos vagyok, hogy nem egy tanár kérésére vitt pont Ő akárhova is. Szóval? - megkeményítette hangját, és komolyan csenőre formálta szavait.

  El ,egy szempillantás alatt tudott bohókásból akár komollyá, majd a következő pillanatban harciassá válni. Csak a megfelelő szavakat kellet használni, vagy a témát megtalálni. Ez Glorynak most nem jött jól, mivel ez az ügy igen csak róla és tulajdonkép Elliott ellenségéről szólt, méghozzá egy fedél alatt, így érzékenyen érinti a fiút.

- Csak kérlek, ne akadj ki, és ne folyj bele. Ígérd meg ! - adta be a derekát nem túl sok unszolás után. Jól tudta a barátja a legmakacsabb és leghajthatatlanabb emberek közé tartozik a Földön. 

- Oké . . . - felelte nem túl lelkesen a fiú. 

- Tedd a kezed a szívedre, és esküdj meg ! - a lány elkötelezetten imitálta a mozdulatokat, melyet a gesztenye szemű barátja utánozott egy komolytalan mosollyal. 

- Jó! De hivatalos szöveget nem mondok úgy, mintha valami miniszteri esküt tennék, rendben? - röhögte el magát, majd karjait maga mellé ejtette, és egy mozdulattal zsebeibe süllyesztette. 

- Szóval Ő . . . És . . . Öm . . . Én . . . Én nem tudok neki kezdeni . . . - torpant meg a lány, és kétségbe esetten próbált egyenesen gondolkodni, de az emlékképek gejzírként törtek fel minduntalan benne, és elárasztották agyát. 

Próbál megformálni értelmes mondatokat, de a tő frázisokon kívül nem szivárgott egyéb eszébe. Címszavakba pedig nem önthette ezen kényes témát. 

- Akkor kezd az elején. Csak mond hogy mi történt. Tudod, bejött Styles, bunkózott a tanárral, mint mindig, majd kimentetek . . . és? 

- M-megfogta a csuklóm . . . - suttogta, vagy szinte már csak lehelte a szavakat. Könnyek gyűltek a szemébe a gondolattól, és úgy érezte sikálni kell a bőrét, hogy a kellemetlen érzést le tudja szedni magáról valahogyan.

  Közben azt a helyet, ahol erősen az érzékeny bőrre markolt a göndör fiú ,megérintette a másik ujjaival, és sóhajtania kellett. Annyira kettős volt ez. Mintha kellemesen bizseregne és egyszerre égne az undortól mindene.

- Bántott? Mit tett veled? - emelkedett meg hangja Elnek, és ismét az ideges gyűlölet uralkodott el rajta. 

- N-nem . . . Be vitt a szertárba é-és . . . és - a lány nem bírta cérnával az események cikázását fejében, hangja oktávokat ugorva akadt el, majd kibuggyant az első csepp, és végig szántott sápadt bőrén.

  A szürke blúzt egy pöttyben eláztatta. Úgy torpant meg, és bámult egy bizonyos pontot valamelyik fán, mintha egyenesen lyukat kívánt volna égetni abba. Talán a felgyűlt düh előbb-utóbb meg is tette volna. Szinte fortyogott, ahogy agyában a kerekek kattogtak, és megfordult a fejében a bizonyos rossz gondolat.

  Tény, hogy akármilyen jó barátok, mióta megismerték az gimnázium előkészítő táborában egymást, Elliott sosem volt olyan helyzetben, mikor Glory ennyire elveszettnek tűnt , és érezhetőek lettek volna könnycseppjei súlya. Tudta, hogy valami nagy baj történt, ami ennyire felzaklatta a lányt. 

- Meg fogom ölni ! De előbb tudni szeretném mit tett ! - szorította ökölbe kezét, majdnem annyira, hogy ropogni kezdtek csontjai. Ujjai elfehéredtek, és tenyere, ahol belevágott fiúsra nyírt körme, vörös volt, és ha továbbra is ilyen erősen szorítja ujjait oda, vérezni fog. 

  A lány igyekezett nem felengedni egyet sem a mélyről jövő hüppögéseiből. Nem akart a park közepén hangosan zokogni, de legszívesebben most egy bokor tövébe kuporodott volna - akármilyen koszos is lesz utána a ruhája - és ott sírni, míg minden ereje el nem hagyja. 

- Glory! Ugye nem . . . ért hozzád úgy? - kerek szemekkel pásztázta aggódóan a fiú a fehér arcot, melyen már kezdtek a pirosló rózsák megjelenni. 

  Kissé hitetlenül, kissé zavarban felkapta erre a lány a fejét. 

- N-nem . . . azt hiszem . . . - suttogta éppen hallhatóan. 

- Akkor? - vicsorította el fogait, de nem Gloryra volt mérges. 

- Kérlek , ne bántsd Őt ! Tudom h-hogy nagyon is megérdemelné amit adnál most neki, de nem akarom, hogy bajba kerülj. Ha te nem leszel az iskolában . . . Még több ilyen megtalál magának. - könyörgött neki, és már-már össze kulcsolva kezeit térdelt volna le, ha nem lágyul meg Elliott arca. 

- Jó. - adott egy lényegre törő választ, de összeszorított öklei görcsös tartása nem arról árulkodott, hogy megnyugodott volna, és hagyja csak úgy elfelejtődni a témát. - Figyelj . . . szeretnél még róla beszélni? Elmondod mi történt? - igyekezett minél lágyabb hangon felelni, de inkább színtelenre sikeredett a vissza fojtott indulatoktól. 

 Glory csak aprót bólintott, mert ismervén barátja minden gondolatát, és mozdulatát, tudta jól, ezt nem hagyja csak úgy annyiban. Ha ne ma, máskor fogja kérdezgetni, és legkevésbé volt hozzá kedve, hogy állandóan lekoptassa. Nagy sóhajt véve kezdett a regélésbe, természetesen cenzúrázva minden kínos részt. Bár nem is nagyon volt benne más, csak zavarba ejtő pillanatok. Elliott ökle ismét görcsösen szorult össze, mire végzett a lány. Pont haza is ért, és anyja már az ablakban figyelte, sőt indult is ki eléjük. 
- El megyek veled holnap ! Nem bánthat Styles ! - suttogta, mielőtt még az asszony oda érhetett volna, majd megregulázva dühös vonásait, tisztelettudó, és kedves mimikát vett fel. 
- Ó Elliott ! De régen láttalak erre felé ! Isten hozott ! - bájolgott a nő, talán túlságosan is állmosolyok  közepette. Mintha lányát nem vette volna észre, El felé nyújtotta karját egy ölelésre. 
  A fiú illedelmesen fogadta Glory édesanyjának mézes-mázos köszöntését, de a hölgy háta mögött össze vigyorogtak a lánnyal. Pontosan tudták, a nő miért viselkedik így. Pénz . . . Elliotték gazdagok, és az anya, egyetlen és védtelen pici lányát oda szeretné adni Elnek, vagy a bátyjának Fredwardnak. Elég kétszínű, de már rég letisztázták a gyerekek. 
- Gloria, menj szépen tanulni a szobádba ! - intett az asszony, mire bólintással és egy gyors elköszönő pillantással a fiú felé, beballagott a nem túl nagy házba.  
  Még hallotta a nőt ahogy ahogyan elköszön  Eltől, aki a sok tanulnivalóra és egy nemlétező edzésre hivatkozva bújt ki a bájcsevej alól. Megtorpant. Tudta jól, anyjával közölnie kell, honlap késni fog, mert háromkor "randevúja" lesz magával a sátán jobbkezével. De nem állhat oda nemtörődömen az asszony elé, hogy közölje, a nő számára titkolni való okokból késni fog, azt sem tudja mennyit, csak ne várja három után. 
  Utálta ezt, de hazudnia kellett az egyetlen személynek, akinek nem akar és nem is mer lódítani.