XX. Fejezet

 Hi everyone! Ne haragudjatok, hogy ily későn hoztam a részt , de ma sulim volt, utána csajos nap az lb-mel, szóval csak este tudtam befejezni a fejezetet, ami már szerdán elkezdtem, mivel meglepit akartam, de nem jött össze. Nos, nem is húzom a szót, jó olvasást :)



Glory minden lélegzete elakadt, ahogy a szavak visszhang módjára verődtek a fülében újra és újra. Először azt hitte viccel, de mikor nem volt már más a fiún, csak az alsóneműje, s amik lekerültek róla az  földön hevertek, ijedten ocsúdott fel. A fiú már a fekete, feszülő anyagot kezdte lehámozni magáról.
- NE! Mi a fenét csinálsz? - kiáltott fel. A göndörke felé fordult.
 A textil hetykén lógott rajta, és V-vonala teljesen kilátszódott, alig pár centi választotta el a lényeget, hogy fedetlen legyen. Semmi más nem volt rajta, csak az az átkozott sötét anyag. A lány , mintha nehezebb levegőt lélegezne be. Térdei remegtek - nem csak a hideg, vizes ruháktól - és mellkasára ólomsúlyként nehezedett az a bizsergető érzés, mely napok óta frusztrálja.
- Már mondtam! Fürödni fogunk. - közölte tényként a bajkeverő, és egy mozdulattal lerángatta az utolsó ruhadarabját.
 Az első mondat, mely agyán tovaszállt , az az volt, hogy nem szégyenlős egyáltalán Styles. Ellentétben a lánnyal, aki biztosan nem fog meztelenül , ok nélkül állni a fiú sas szemei elé.
 Szemüvege bepárásodott, de amúgy sem látott semmit, mivel inkább összezárta szorosan szemeit, és elfordította a fejét, hogy ne lássa a másik felet ádámkosztümben .
- Mi a baj? - mondta a fiú. Hangja csengett a helységben, s még ijesztőbbnek tűnt. A lányt egyszerre taszította és vonzotta a gondolat, hogy vegyen egy forró fürdőt...Vele. - Nem tetszik a látvány? - az önhittség ordított a kijelentésről, de legszívesebben elkuncogta volna magát a lány, ha nem lett volna teljes sokkba.
 Még mindig nem mert semmi jelet mutatni, csak elfordulni, hogy háttal legyen, és kizárni a tényt, hogy a mögött álló férfiú ruhátlan.
  Hangtalan lépésekkel ment a lány mögé, s óvatosan illesztette tenyereit a hideg, nedves bőrre. Alig pár órája, sőt talán pár perce még gyűlölet lobogott a  szemüvegestestében, most pedig az ismeretlen vágy első szikrái lobbantanak hatalmas lángokat.
- Harry ...- sóhajtott fel, ahogy a nedves anyagot megragadta, és vállairól leemelve lassan húzni kezdet lefelé. Ismét egy egyszerű fehérnemű volt rajta, és semmi más. Legszívesebben elfutott volna, de mikor takarásra emelte volna karjait, a göndörke oldalához szorította , ezzel továbbra is feltárulkozva állt, háttal a fiúnak. Hiába lángolt legbelül valami elolthatatlan tűz, gondolva a moziban történtekre, akkor sem tudta megmerevedett izmait cselekvésre bírni. A fiú titkos varázsigével ismét leláncolhatta -gondolta.
A melltartó kapcsával bíbelődve azonban egyszerűen sokként szaladt végig a tudat, hogy a fiú éppen mit művel.
 Még mindig alig ismeri a fiút, ő meg egy erotikus fürdésre akarja bírni. Itt áll meztelenül mögötte, mikor gyűlölnie kéne, de egyszerűen úgy párolog minden dühe és akarat ereje, mint a forróvíz. Pontosan úgy forr belül a vére is. Tagadhatatlanul érez valami kötődést, mely testét a göndörhöz láncolja. Miért, miért pont én?
De erőt kapargatva végül még is megszólalt. Elvei és az erkölcs ezt diktálja, igaz? - de már nem volt semmiben sem biztos. Lehet képes lenne feladni valami új, ismeretlen érzésért mindent? De csalódni, sőt fájdalmat okozni nem akarhat senkinek, főleg ne magának.
- Ne!Nem teheted ez, sem én, sem senki! Öltözz vissza, vagy addig megvárlak, de... - kezdte volna a papolást, de a fiúnak mintha viasz ülne a fülében, szinte süket volt. Szembe fordította magával a lány, és egyenesen a fürdő falához tolta , ki felsikkantott a hideg csempézett felület miatt. A fiú szemei ismét az antracithoz hasonlóan feketén izzott, eredeti mező színére csak egy halvány, vékony sáv emlékeztetett. Egyszer volt ilyen a szeme, de annak sem lett jó vége.
 Sas tekintete domborulatai látványát itta, mint részeg a bort. Pont úgy figyelte a fiú a lányt, mint ragadozó a prédát. Glory érezte, hogy nem egy fontos személyt jelenthet Styles számára, sőt sosem fog rá úgy nézni mint egy számító nőre-bármennyire is szeretné szíve eldugott mély zugában.
 Még maga sem merte elismerni hogy a repedés , mely lelkén keletkezett az a fiú falánk, éhes tekintete okozza,  mely úgy pásztázza, mintha egy darab élettelen hús lenne.
 Ajkak próbálták bevenni övéit, de elfordítva fejét egy arcra érkezett csókká vált. . Kezeivel ellent tartott, és megpróbált kiszabadulni.
- Miért akarsz ilyen kellemetlen , közel kerülni folyton? Miért nem keresel másik lányt? Én nem akarom, és nem tehetem ezt. Gondolj bele mit szólna az édesanyám...
- Az anyád? Komolyan? 18 éves vagy, és te mindenben az anyád szavát lesed?- nevetett fel. Kínosan érezte ismét magát, ahogy a légkör teljesen kihűlt, de a fiú nem ment el. Sőt, csupasz bőrével a lánynak támaszkodott. Mintha érezte volna Glory, hogy a fiú altesttáján valami megváltozott volna, de inkább gondolni sem mert a biológia "csodáira". Szerette a tantárgyat, de nem annyira, hogy ily közel kerüljön aegy bizonyos tananyagához.
- Igen, mert én tisztelem a bölcsebbeket, nem úgy, mint Te! - teljesen őszintén válaszolt, és bizonyítás vágy lobogott szemüvege mögött. Most azt akarta, hogy meggyőzze igazáról a fiút.
- A tiztelet nem azt jelenti, hogy szavaira cselekszel. Független vagy már tőle. Nem nézheted minden lépésedre, hogy rábólint e! Badarság! - közölte, s mintha teste rándult volna egyet.  Nehezebben vette a levegőt. Pupillája még nagyobb teret foglalt el az azt körülvevő zöld területből. A lány csak annyit érzékelt ebből, hogy a fiú csípője rándult egyet, és a terület, mely alig, de még elválasztja őket,szűkült.
- De ő tudja, mi a jó nekem. - kezdett a kezdeti lendület hanyatlani, ahogy a fiú szavai felszívódtak agyában. De képzeletben megrázta a fejét. Mit tudhatna róla, mikor így el van eresztve?
- Nem. Csak gondolj bele, ki érzi jobban, hogy Számodra mi a helyes, vagy a jó?  Ő vagy Te?  - közölte, majd arcán látszott, hogy már is máshol jár az esze.
- Ezért vagy ennyire... független?- a lány óvatosan próbálta definiálni egyetlen szóval azt, hogy egy makacs, nem törödőm és öntörvényű bajkeverő a fiú. Nem akart egy olyan jelenetet újra, ami a mozi előtt lezajlott. Igyekezett a megbánását elfojtani, de nem tudta. Azt a fájdalmat, amit akor látott a fiú szemében nem bírja megemészteni, csak az önutálat tettei m
Mit akarok igazán?  - csengett egyre a füleiben, s képtelen lett volna megszakítani.
 Szemei előtt lepörögtek a hetek. Annyira mozgalmasnak tűnt... talán nem fizikailag, sokkal inkább lelkileg. Minden abban az átkozott szertárban kezdődött, és most ott tart, hogy a fiú lassan rutinosabban vetkőzteti le, mint saját magát.
 Viszont a kép, ahogy az ajkak a forró bőrre tapadnak, és a szavak, melyeket suttogna, miközben olyan dolgokat tenne, amikbe bele sem gondolna, egyszerűen úgy vonzotta, mint egy erős mágnes. Azonban nem a testiségre vágyott még sem. Mi van ha valami összeköti őket. Félt volna beismerni, az, hogy nem bírja megfejteni sehogy sem a fiú annyira kíváncsivá teszi, hogy talán ez kényszeríti arra, hagyjon neki dolgokat.
 Elképzelte, hogy El csókolná meg így, vagy vetkőztetné le ezen módon, talán sosem beszélnének többet, azonban a zöldszemű büntetlenül teszi mind ezt. Talán még... élvezi is.
 Legszívesebben ezzel a kérdéssel rágódott volna egy helyen, ahol egyedül lehet, de a fiú arcán haladó vonalak sokat sejtető vigyorba torzultak. Ismét egy hangulat változás... -forgatta a jégszínű szemeit a lány gondolatban, ahogy ily mértékben fordult egyik érzelemből hirtelen a másikba a göndör Az előbb még ő volt a bölcs oktondi, aki megmondja mindenkinek mi a jó s mi a rossz, most meg egy széles vigyorú...
- Viszont én tudom, hogy te most mit akarsz. - ... perverz.
 A göndör Adonisz letekintett az egy fejjel alacsonyabb lányra, s az fel rá. A fiú szemei csillogtak. Egészen érdekesen, s mikor egy mozdulattal megszüntette az uralkodó fél a távot közöttük, megrebbentek pillái. A feketés szemek rabláncként kötötték Gloryt. S mikor csókot lopott a fiú csörögve feszültek meg , hogy ez a kötelék sose szakadhasson el. Remegő lélegzet szaladt a zöldszemű száján be, és egy pillanatra lehunyta tekintetét. A szemüveges érezte, ahogy a déli félteken kínosan feszül... valami.
 A lány elnyílt ajkakkal állt, és alig bírt lélegezni, ahogy Harry apró csókokkal indult válla felé. Először arccsontját illette a finom érintésekkel majd a gyenge és a fedetlen, bőrt fedezte fel. A szoknya cipzára akadozva csúszott egyre lejjebb a zongorista ujjak által, majd szinte cuppanva ért földet a sok magába szívott víztől. A derékon felfele siklott, ezzel tüzet kovácsolt a szemüveges belsőjében. Ne fázott. Sőt, a guta verhette volna, annyira izzott minden , főleg a fiú érintése helye.A harisnya is észrevétlenül távozott.
 Fehérnemű takarta csupán kettejüket. A gondolat rángatta belül izmait, amitől legszívesebben egy nyögés akarózott  hallatni, s markolni a szálkás bicepszeket.  Harry kezei a víztől tapadós bőrön siklottak, majd megragadta a csípőjét és egy mozdulattal később a zuhanykabinba csókolóztak. Vízcseppes csempe szöges ellentétet vont a közöttük felcsapó lángokkal. Felperzselt bőre szinte szisszenve párologtatta a nedvességet.
- Erről gondoskodunk, hogy... - kapta le a vastag keretes szemüveget hirtelen - ... hogy ne csúfítson így el! - majd ezzel a nyitott zuhanykabinból kirepült a fiú által, s nagyot koppant a kövön a pápaszem.
- A szemüvegem! - kiáltott fel a lány, és érzékelte, hogy mindenre egy csepp homály borul. Persze a fiút tisztán látta, hisz előtte állt.
- Nincs most szükséged rá! - motyogta a fiú a lány ajkaira.
 Hirtelen meleg víz zúdult alá, ahogy megnyitotta a göndör a csapokat, majd behúzta a zuhanykabin ajtaját. Kis rémület de annál nagyobb görcsszerű hullám árasztotta el a lány alhasát, ahogy a szűk és forró helyen ketten egymásnak simultak a fiúval.
 Fekete smaragd tekintet vegyült a jeges kékkel,s egyvelegük  forró tüzet eredményezett. A fürdőszoba villanyának fénye megtört az ezernyi vízcseppen, mely a zuhanyrózsából hullott alá. Mintha szikraeső nedvesítené be testüket, csillapítva a hőt. Duzzadt ajkak kapcsolódtak egymáshoz.
- Harry... - suttogott vágytól elmosódottan az egyetlen szót, egyetlen személy nevét aki elméjét elfoglalja .
 A fiú megfordította, hogy neki háttal legyen, és úgy ölelte, és csókolta. Glory az erős vállaknak döntötte a fejét , és élvezte a melengető karokat és forró záporként aláhulló vizet.
 Hirtelen hasánál hűvös anyagot érzett, s mire lenézett a fiú tenyere alatt a tusfürdő selymes habot képzett. Nyitott ajkain nyöszörgés szűrődött ki. Hasára majd combjára tévedtek a tenyerek. Szíve őrült rohamban vert, s ereit szinte szétszaggatta. A fehérnemű ázottan tapadt még mindig testéhez, ahogy a tapogató kezek a kosarakra tévedtek, majd egy ujj tétován melle tövébe vonalat nem húzott. Egyik tenyere visszasiklott s lágyan érintette középen. Fojtott nyögést mostak el a vízcseppek ütemes verődése a zuhanykabin tejüveg falain.
- Tudom, hogy akartad. - sóhajtotta a fiú a fülébe - Tudom, hogy még magadnak sem mered bevallani, hogy élvezted az összes forró pillanatunk. - mormogta, majd fülcimpáját megharapta lágyan.
 A lány el sem tudta képzelni, hogy ezen tettét hogyan érezheti odalent, mikor a fülénél történt minden.
- N-nem...- suttogott, alig hallhatóan.
- Elolvadsz a karjaim között. Elhiszed, hogy egy ... - mutatta fel kezét - ... ujjal el tudnám intézni, hogy hangosan fújtatva essél szét atomjaidra? - mondta kéjbe fojtott hangon, és megszorította a lány csípőjét. - Megmutathatom, mi az a menny valójában.
Érezte Glory, ahogy a fiú hátulról neki feszül. Meztelen testét egy átkozott fehérnemű választotta el az övétől. Teljes hossza félig keményen nyomódott neki, ahogy önkénytelenül lökte előre csípőjét. Ijedten húzódott el.
- Harry!  - próbálta minden erejét össze szedni, hogy ne üljön ki  a megilletődöttség a szemérmetlen megjegyzésre. Nem hitte volna, hogy képes rá, hogy valami frappánssal vissza vágjon, sőt ... talán sosem lesz az.
 Szembefordult vele, és igyekezett nem elpirulni, hogy teljesen mezítelen .
- Glory?!- úgy tette fel a kérdést, mintha az e legtermészetesebb lenne, hogy mind ezt egy szűk zuhanykabinban, meztelenül teszi.
- E-egyszerűen nem. É-én csak haza akarok menni, és bedőlve az ágyamban elfelejteni ezt. - könyörgő tekintete meg sem hatotta a fiút.
- Segíthetem elfeledni ... - mosolyodott el pimaszul, s kezeit ismét meglóbálta a levegőben. - ... ezekkel. Vagy ezzel. - s a lány kezét ajkaihoz emelve megcsókolta.
 Majd csuklóján haladva egyre feljebb lépegetett ezen módon.
- Nem... - csúsztatta ki kezét a fiúéból. - Egyedül. Otthon, ahol... nem vagy ott. Egyszerűen csak azt szeretném, ha minden a régi lenne. Nekem ez felfoghatatlan és szörnyen kínos, hogy csak .. ezt teszed. Olyan más, olyan.. illetlen. Én nem ebben nőttem fel. Nem szoktam meg, hogy... Csak úgy ruhátlanul mutatkozzak másnak, vagy ugyan ez fordítva. - sóhajt véve becsukta a szemét, és várta, hogy megtörténjen ugyan az, ami a mozi előtt. De Harry csöndben maradt. Sőt, észre sem vette a lány semmi jelét reakciónak, amíg fel nem pillantott a fiúra.
 Elhatározás tüze lobogott szemeiben, és egy elhatározó bólintással zárta le.
- Erről párhét múlva más lesz a véleményed.
 Majd kilépett a zuhanykabinból , majd már csak talpa cuppogása volt hallható a járólapon.