XVI. Fejezet

Háj evribádi!  Remélem nem tűnt soknak ez a hét. Gyerekek, én kivagyok :/// Beteg vagyok mint az állat,  lassan az eső is átfordul egy Noé-féle özönvízzé, én meg itt gubbasztok egy bögre mézes teával imádkozva, hogy a hangom legalább jöjjön vissza és múljon el a Rudolf-orrom .(piros , a gyengébbek kedvéért xd )  De sebaj, amíg örömöm van az írásban, és nem szegi kedvemet az állandó krákogás , addig ontom magamból (fokozott mértékkel xd ) a fejezeteket :D Jó olvasást! Ádíjjosz a kövi részig :"D . (u.i: lehet egy kicsit a vége érthetetlen lesz, ez majd szépen kibogozódik a folytatásokból :D )


Vadállat módjára marcangolta a lány ajkait, aki az előző pillanat hatása alól már rég felébredt, és igyekezte ignorálni a fiút. Azonban, ezt Harry észre sem vette. A lány érezte, valami megváltozott. Mintha az előző göndörke eltűnt volna, és helyébe egy ijesztő utánzat lépett. Ez is egy ráadás rejtély volt, ami hozzáadódott a bajkeverő személyiségéhez, és a lány számára megérthetetlenebbé lett.
 De talán még játéknak is tűnhetett volna ezidáig a tüzes tettek sorozata, míg egy pillanatra el nem kapta Glory, a másik fél pillantását, és ekkor rémült meg igazán. A ködös tekintet nem sugárzott mást, csak szexuális vágyat. A feketévé vált szempárban semmi más nem volt, se törődés, se aggódás, hogy esetleg bárki észreveheti őket., vagy megtalálhatja a fiatalokat. Harry egy ösztönösen cselekvő valakivé vált, akit csak egy bizonyos cél hajt.
 Próbálta lehámozni magáról a fiút, de az ellenállt, és egyre jobban rámászott. Szinte hozzá préselte az üléshez, ami kettejüknek már igen csak szűkös volt. Egy rémült lélegzet vételnél, behatolt a szájába, és kezei tapogatni kezdtek a fiúnak. A lány mereven igyekezte tartani kezeit és lábait, hogy ne érhesse le egy érzékeny pontját sem. Eszébe ötlöttek azok a pillanatok, amikor a fiú gyengéd volt, sőt az előző igen zavarba ejtő esemény is, mikor elvesztette a fejét. Nem tehetem ezt! Minden szabályt megszegek ezzel. Egy erkölcstelen nőszeméllyé váltam így is! Nem hagyhatom ezt neki! - szinte kiáltozott magában, és valami olyan kezdett formálódni benne, amit nem akart megtenni. Fizikai erőhöz folyamodni...
- Harry! Harry ezt most hagyd abba! - kiáltott hangosan félig a fiú szájába. Próbálta szóval fékezni a zöldszemű vadságát, de ő csak buzdításul vette.
 Keményen ragadta meg a szemüveges haját, és szinte megtépve késztette arra, hogy oldalra hajtva fejét engedjen utat nyakához.
 Gloryban megtört valami. Sosem bántak így vele, sosem érintették így, senki sem volt ennyire összetett az életében, de ami a legrosszabb, sosem szégyenítették meg ennyire. Érezte, ha engedne a fiúnak, ő csak egy használt tárggyá válna. Párszor olyat tenne, amit elvei szerint egy sokkal magasabb kapcsolati szinten kéne, majd ha keresné az iskolában, pár szégyenítő szóval koptatná le. Nem tehetem.
- Azonnal hagyd abba! - mondta, de semmi értelme nem volt.
 Szavai süket fülekre találva, semmit sem értek. A fiú kezei durván markoltás , tapogatták combjait  és oldalát. Fogaival keményen érzékeny bőrébe harapott, és a lány sejtette, hogy nyoma lesz még ennek. Ekkor lépett valami olyat Glory, amire egyikőjük sem számított. Egy hatalmas pofon visszhangzott az üres teremben, ami megtörte az összes eddigi eseményt. A lány szemében könnyek gyülekeztek, mert azonnal meg bánta tettét. A fiú ezerszer erősebb nála, olyan erővel adhatja vissza neki, hogy lehet napokig csak feküdni tudna.De ehelyett csak bámult. Némi harag keveredett tekintetébe, de nem tett egyebet a nehéz légzésen és rezzenéstelen nézésen kívül. Glory nem bírta ezeket az égető pillantásokat, így sietve pattant fel, és futva próbált megszökni. Úgy érezte valami égi erő folytán egyfajta fáziskésése van, hogy menekülni tudjon robbanó haragja elől. Futtában rendezte nagyjából ruháját, és zilált haját.
 A fiú szavai elmosódottan csendültek fel háta mögött egy rövid idő után. A francba! - mordult fel magába, talán csak meglepődhetett a fiú. - Így nem fogok tudni elmenekülni! 
Kinyitotta a moziterem ajtaját, és majdnem fellökve a gubbasztó jegyszedőt, aki a filmet ezek szerint végig ott gubbasztotta. Szaladt a nagy csarnokon keresztül . Minden ott lévő, azaz a pénztáros, és az , aki hozta a kukoricát, csak nézték, de csendben voltak. Egy szavuk sem volt, sőt, talán meg sem lepődtek. Mintha az történt volna, amit vártak. Lehet ők tudták ezt? Lehetséges, hogy Harry minden lányt ide visz, azért, hogy lenyűgözésül egy különleges randi keretein belül tehesse magáénak majd őket. Hogy elhitesse velük, ők különlegesek, mert ezt elintézte Harry.  Az is lehet hogy az övé valamilyen módon a hely, vagy az apjáé. Még intéznie sem kellet. Mocsok! - szidta magában a fiút, de ezt még ő sem hitte el. Úgy érezte néha a film közben, egy igazi randin van, és valóban különlegesnek érezte a helyet, és a légkört, de gondolat menete ezt megtörte.
 Hallotta, még a göndörke  hangját, ahogy egy obszcén szava zengett a teremben, de kilépett futva az épületből, egyenesen az esőre.
 Észre sem vette, hogy a bent eltöltött idő alatt eleredt volna, vagy hogy villámlott. De ettől függetlenül ítélet idő uralkodott az utcákon. Gyors léptekkel indult meg valamerre, de jól tudta, fogalma sem volt, hol van.
 Tocsogó léptek közeledtek a háta mögül, de hallani sem akart többé a fiúról. Főleg, ha gondolatai közül egy is igaz volt rá. Az esőcseppekkel záporoztak fejében mindazok az alkalmak, mikor valamilyen köze volt a fiúhoz. Megcsókolta, fogdosta, és majdnem le is feküdtek. Már csak gondolni is rossz ezekre a szavakra, amiket a fejében mondott ki. De hogy megtörténtek, még nagyobb bűn volt.
 Azon járt a lány esze, hogy ezt még a templomban sem gyónhatja már meg. Ezek megbocsáthatatlan bűnök voltak számára, és csupán néhány nap alatt történt mindez meg vele.Anyjának el kéne mondania a tiszta lelkiismeretért, és egy jól kiérdemelt büntetésért. Saját maga akart az édesanyja színe elé járulni, csak hogy megszabaduljon a fiútól. Úgy érezte Harrynek kijárna két apai nagy pofon, meg neki is, mert hagyta hogy ezt művelje vele.
 Egy nagy tenyér ragadta meg a vállát hirtelen, és a tulajdonosa elé fordította a lányt, elvesztve egyensúlyát. Meglepő módon a fiú nem hagyta , hogy a koszos talajra essen, hanem megragadta, és karjaiban tartotta.
 Szemei visszanyerték eredeti színüket, és valami egészen furcsa érzelmet sugároztak. Talán megbánás? Bár úgy érzi a lány, az a fiútól fizikailag lehetetlen lenne.
- Engedj el. - szólalt meg, amint észbe kapott, hogy Harry karjai között van.
- Biztos? - kérdezte a fiú. Azonnal pimasz mosoly ült ki az az arcára, mintha ismét kicserélték volna.
 Utálom a hangulatváltozásait! - jelentette ki magában a lány, de aztán csak megforgatta szemeit.
- Igen! Nincs ínyemre tovább elviselni a jelenléted! - sziszegte.
- Biztosan ezt akarod? - mondta a fiú. de a mosoly csak tovább szélesedett.
- Igen! Biztosan! - mondta a lány, és eltűrt volna egy víztől összetapadt tincset az arcából, de ekkor megszűntek körülötte a kezek, és a földre zuhant.
 Egyszerűen már meglepődni sem tudott, csak egy sértett pufogást eresztett ki a száján. Legbelül sejtette, most valami megalázó fog következni. A Bajkeverő a velejéig romlott, nem is várt mást tőle.
- Te egy szemét hóhányó vagy! Hány lányt használtál ki így? - kezdte el, miután feltápászkodott. Nem fáradt, hogy megpróbálja letisztítani a sárt a ruháról, hisz egy merő víz volt réges-rég. - Mégis mennyi szerencsétlen áldozat kötött ki a "különleges... -kalimpált macskakörmöket ujjaival - ...randi" után az ágyadban? Az is lehet hogy addig sem jutottatok! Minden székre jut egy? Huh? Még azt is el tudom képzelni, hogy ezt az ócska filmet nézetted meg az összessel. - kezdte el a lány, de érezte, hogy elvetette a sulykot.
 A fiú szemébe mély sértettség és bánat költözött. Olyan fajta, amit a legjobb színész sem tud produkálni, egy tragikus jelenetében. Ez pontosan olyan volt, amit a lány érzett, mikor közölte vele az anyja, hogy nem mehet művészeti pályára, mert az hóhányóknak való. Akkor ő sírt órákon keresztül. Harry arcán azonban egy végbemenő mimikai változás keretében a bánat egy kifejezéstelen arccá torzult, mely ködösen tükrözte, hogy valami nagyon nincs rendben.
- Miért gondolod ezt? - mondta, s hangja annyira más volt, hogy Glory azt hitte, nem is a fiú szólalt meg. Ez egy összetört gyerek volt, akit elhagyott a mamája... Vagy rosszabb... Egy összetörött szív...De a lány mégis fent hagyta magán a kemény álcát.
- Mert ... - nem tudta egyszerűen folytatni a mondatot, közbe szakította a fiú.
- Azért gondolod, mert azt hiszed, nekem egy nő nem is ember? Mert meg vagy róla győződve, hogy nőfaló vagyok. Az agyadba az a tudat él, hogy egy link, bajkeverő vagyok, aki leszarja a tanulást, csak a szex és a részegen eltöltött bulik érdekelnek. -  a hang, mely a fiúból szólt olyan volt, mint egy halálhír. Érezte Glory, most nagyon elrontotta. Most igazán maradhatott volna csendben.
- É-én... - nem bírt felelni.
- VÁLASZOLJ! Kibaszottul ezt gondolod rólam, igaz? Azt hiszed sorra dugom a nőket, és szétpartizom a kibaszott agyam? Egy anyabaszó kibaszott elkényeztetett pöcs vagyok? - a fiú szeme vérbe forgott, és torka szakadtéból kiabált. A környező épületek előtt elhaladó gyalogosok egy pillanatra oda sandítottak, majd sietősre fogva tova sétáltak. Az esőt túlzengte mély hangja. Egyre csak közeledett, majd hirtelen a falhoz szorította a lányt a torkánál fogva. Most meghalok... - Kurvára válaszolj. - suttogta.
Valójában hasonlót gondolt róla, de kimondva hangosan már oly kemény vádaknak hallatszottak. Egyszerűen megbánta, hogy ennyire kibuktak belőle a szavak. A fiúnak minden bizonnyal nem estek jól. De tényleg ezt a képet alkotta Harryről.  Egy halvány bólintást adott összes reakcióként Glory, mire elengedte a fiú.
Rájött a lány, hogy abban viszont nagyot tévedett, hogy a göndörke egy érzéketlen ember. Nem tud egy érzelem mentes lény ilyen szintű bánatot produkálni. Nem lenne képes rá egyszerűen. Nagyon fájt neki, hogy kimondatlanul is ezen jelzőkkel illette a fiút. Már semmiben sem volt egészen biztos. A fiú pedig bizonytalanította el az egyre szövevényesebbé váló képével, amit alkot magáról a lányban.  Azonban oly hirtelen változott ismét labilis hangulata, mint a londoni időjárás. Most hűvös lett, akár csak a déli sark, és fagyos. Túlságosan fagyos. A jégpáncél hidege a szemüveges mellkasáig hatolt. A szíve összeszorult. Nyelnie kellett, és a nyakát dörzsölte, bár semmi baja nem lett.
- Egy kérdésem lenne. Mi rá a bizonyíték? - monda jegesen.- Nem tudsz te semmi. És csodálkozol, hogy egy szem barátod... volt. Mert már ő sincs többé. Egyedül fogsz maradni. Sikerült  az utolsó embert is elüldözni magad mellől aki igazán törődött veled ezzel az idióta maradiságoddal. Azt sem tudom, hogy El hogy bírta ki eddig veled! Nos, minden jót az anyádhoz, nem kell tovább "korrepetálnod" !  - ezzel sarkon fordult, és az esőben lépkedni kezdett, össze zavarva a maradék tiszta képet is a lányban.